A nők az Unió valamennyi gazdasági ágazatában továbbra is átlagosan 15 %-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, derül ki az Európai Bizottság szerdán közzétett jelentéséből, amely azon lehetőségeket mutatja be, hogy miképpen tudná az EU áthidalni a nők és a férfiak fizetése közötti különbségeket, amelyek az utóbbi évtizedben szinte alig változtak.

A nemek között a díjazás tekintetében fennálló különbségeken a nők és férfiak átlag, adózás előtti órabérében mutatkozó különbség értendő, amely a gazdaság valamennyi ágazatában megjelenik. Az eltérés a munkaerőpiacon tapasztalható, főként a nőket sújtó diszkriminációt és esélyegyenlőtlenséget tükrözi.

„Bár a lányok jobb eredményeket érnek el az iskolában a fiúknál, és több a nők körében az egyetemi végzettségű munkakezdő, mint a férfiaknál, díjazásuk tekintetében mégis mintegy 15 %-os különbség tapasztalható. Ezen az abszurd helyzeten változtatni kell” – jelentette ki Vladimír ©pidla, a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és esélyegyenlőségért felelős biztos. „A díjazás tekintetében fennálló különbség összetett jelenség, amely több okra vezethető vissza. Néha egyértelmű diszkriminációról van szó. Gyakran azonban ennél kevésbé nyilvánvalóak az okok: a nők több olyan munkát végeznek, amelyért nem kapnak fizetést, ilyen például a kiskorúak ellátása és a háztartás vezetése; több nő dolgozik részmunkaidőben, és alacsonyabb bérezés jellemző azokban az ágazatokban, ahol a nők vannak túlsúlyban. Ezért most nagyobb sebességre kell kapcsolnunk. Csak akkor járunk sikerrel, ha férfiak és nők, a nem kormányzati szervezetek, a szociális partnerek és a kormányok közösen lépnek fel, és mindenki a maga szintjén gondoskodik a probléma megoldásáról.

A férfiak és nők díjazásában fennálló különbség túlmegy azon alapvető elváráson, hogy ugyanazért a munkáért ugyanaz a díjazás járjon. A jelenség egyik fő oka abban rejlik, hogy miként értékelik a nők képességeit a férfiakéhoz viszonyítva. A hasonló végzettséget vagy tapasztalatot igénylő munkáért általában kevesebbet fizetnek, ha az adott feladatkörben a nők dominanciája jellemző. Néhány országban például a dadák kevesebbet keresnek, mint az autószerelők, az áruházi pénztárosok fizetése alacsonyabb az árufeltöltőkénél, az ápolónők rosszabbul keresnek, mint a rendőrök.

A fizetésbeli különbség a munkaerőpiacon tapasztalható, főként a nőket sújtó esélyegyenlőtlenséget is tükrözi, elsősorban a munka és magánélet összeegyeztetéséből fakadó nehézségeket. Több nő dolgozik részmunkaidőben és ők gyakrabban szakítják meg karrierjüket, ami negatív hatással van szakmai előmenetelükre.

A vezetői pozíciók betöltését illetően még mindig le vannak maradva, és szakmai előmenetelük során is több akadályba és ellenállásba ütköznek. Következésképp a nők karrierje lassabb és rövidebb, többször kerül megszakításra, és alacsonyabban is fizetik, mint a férfiakét. A statisztikák szerint a nők és férfiak díjazásában fennálló különbség a munkavállalók életkorának előrehaladtával, végzettségük szintjének és a munkaévek számának emelkedésével egyre nő – az 50-59 évesek körében több mint 30 % az eltérés, míg ez a 30 évnél fiatalabbaknál csak 7 %-ot tesz ki. Több mint 30 % a diplomások, 13 % a középfokú végzettséggel rendelkezők körében, és a több mint 30 éve a vállalatnál dolgozó munkások esetében ez az adat 32 %-ra rúg, míg azon dolgozók körében, akik csak 1-5 évet töltöttek a vállalatnál, 10 %-kal kevesebb (azaz 22 %-os) különbség tapasztalható.

A ma megjelent közlemény négy cselekvési területet jelöl meg a probléma megoldására:

  • a meglévő jogszabályok jobb alkalmazása (illetve annak elemzése, hogy miként lehetne a jelenlegi törvényeket módosítani és az emberek figyelmét felhívni a problémára),
  • a nemek között a díjazás tekintetében fennálló különbségek elleni fellépés beemelése a tagállamok foglalkoztatási politikájába (az uniós pénzeszközök, kiváltképpen az Európai Szociális Alap jobb kiaknázása),
  • az egyenlő fizetések elvének népszerűsítése a munkaadók körében, nagyobb társadalmi felelősségvállalásra való ösztönzéssel,
  • a jól bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzése uniószerte (a szociális partnerek bevonásával)

„A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv 2006–2010” egyik fő törekvése a nemek közötti egyenlőtlenségek megszüntetése. Ezenkívül az Eurobarometer egy 2007 januárjában végzett felmérése kimutatta, hogy az európaiak túlnyomó többsége szerint több nőre van szükség vezető pozícióban (a megkérdezettek 77 %-a volt ezen a véleményen) és a parlamenti képviselői helyeken (72 %). Az európaiak 68%-a szerint családi kötelezettségeik akadályozzák meg a nőket abban, hogy vezető pozícióba kerüljenek, és 47 %-uk kevésbé tartja valószínűnek, hogy egy ugyanolyan végzettséggel rendelkező férfi és nő közül a nőt léptessék elő. A mai közlemény célja, hogy elemezze a nemek között a díjazás tekintetében fennálló különbségek okait, és az EU számára cselekvési irányokat szabjon ki. Kiemeli, hogy az egyenlőtlenségeket csak valamennyi érintett fél több szintre kiterjedő, közös fellépésével, valamint az összes kiváltó okra való egyidejű koncentrálással lehet megszüntetni.