Az Alkotmánybíróság 2007. szeptember 10-i ülésén hozott határozatával elutasította a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről szóló, többször módosított 117/1992. (VII. 29.) Kormányrendelet azon rendelkezésének megsemmisítésére irányuló indítványt, amely kifogásolta, hogy az 1992-ben megszűnt Művészeti Alap 1992. október 1-ig 40. életévüket be nem töltött, és legalább tíz év alaptagsággal nem rendelkező tagjai a Művészeti Közalapítványtól, mint a Művészeti Alap jogutódjától nyugdíjban nem részesülhetnek.

Az Alkotmánybíróság határozata szerint a szocialista viszonyok között az állam által 1968-ban — előzmények után — létrehozott Művészeti Alap elsősorban a munkaviszonyban nem álló művészek számára kívánt a társadalombiztosítási szolgáltatáshoz hasonló szolgáltatásokat és szociális támogatásokat nyújtani. Az Alap tagjai tagdíjuk és tiszteletdíjuk jogszabályban meghatározott százaléka fejében a társadalombiztosításihoz hasonló szolgáltatásokat és szociális támogatásokat kaptak. A Művészeti Alap azonban a társadalombiztosítás rendszerével párhuzamosan működött, ezért társadalombiztosítási nyugdíjra jogosító szolgálati idő szerzését a szocialista rendszerben sem ígérte.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a volt alaptagok alkotmányos jogai nem sérülnek azáltal, hogy befizetéseiket (az Alap jogutódja által fizetendő nyugdíj helyett) valorizált értéken visszakapják. Az Alapba történő befizetéssel ugyanis nem szereztek jogilag védett várományt későbbi nyugdíjjogosultságra; ugyanakkor 1992 óta a „szabadúszó” művészek az általános társadalombiztosítási (illetve adott esetben a magán-) nyugdíjrendszerben szerezhetnek nyugdíjjogosultságot. Nem állapította meg az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való jog sérelmét sem, hiszen az érintettek befizetéseiket valorizált értéken visszakapják.