Tüntetés, zavargások, fizikai atrocitás, védő kordon… Ezekről a címszavakról lehet olvasni a nap eseményeiről az újságokban. Néhány fórumon a tavalyi demonstrációs eseményekről is megemlékeznek, videofelvételeken mutatva az erőszakos pillanatokat.
Mindez a “béke” jegyében történik. De hogy is van ez? Ezek az eszközeink ahhoz, hogy őszinte véleményt nyilvánítsunk? Ezek az eszközeink, ha változtatni szeretnénk? Ezek az eszközeink, hogy megvédjük magunkat?
Ezek nem a békés út eszközei.
Ez a szó mára annyira közhellyé válik, hogy el is felejtkezünk valódi jelentéséről. Az internet lexikonja szerint “A béke a háború ellentéte. Míg a háború az erő uralmát jelenti, a béke az elismert jogét, legalábbis a szó elvi értelmében. A gyakorlatban a béke jelentheti az emberi jogok teljes tiszteletben tartását éppúgy, mint a két háború közötti felfegyverkezés időszakát.”
Tehát az emberi jogok teljes tiszteletben tartásáról van szó.
Reprezentatív felmérések szerint Magyarországon az állampolgárok átlagosan nem tudnak felsorolni 3-nál több jogot a 30 közül.
Az emberek kétségbe esetten állnak jogi visszaélések szituációi előtt, mert nem tudják, mit tegyenek, hová fordulhatnak.
Az emberek változtatni szeretnének életkörülményeiken, de tehetetlenül állnak, mert nincs ehhez eszközük.
Hogyan is tudnánk tiszteletben tartani, ha nem ismerjük az emberi jogainkat?
A Fiatalok az Emberi Jogokért Alapítvány nemzetközi szinten 2001 óta, Magyarországon 2006 óta az ellen a tudatlanság ellen küzd, ami az emberi jogok témakörét jellemzi. Ebben a mozgalomban vannak békés eszközök. Az ENSZ a béke jegyében 1948-ban közzé tette az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. A 29. cikk kimondja, hogy “a személynek kötelességei vannak a közösségével szemben…”.
Fontosnak tartjuk, hogy a Béke Nemzetközi Napja ne csupán egy jelkép legyen.
Ne csak beszéljünk róla. Tegyünk eleget kötelességeinknek, a békés út eszközeivel.
