A Alkotmánybíróság (Ab) október 29-én hozott határozatában elutasította azokat az indítványokat, amelyek az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény egésze, illetve több rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására irányultak. Így a testület elutasította a kamarai tagsági kötelezettség eltörlésére irányuló indítványokat is. A határozathoz két alkotmánybíró különvéleményt, négy pedig párhuzamos indokolást fűzött.

Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény kapcsán több indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Valamennyi indítványozó elsődlegesen az egész törvény alkotmányellenességének megállapítását kérte. Az indítványozók szerint a törvény megalkotásakor nem tartották be a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény, a Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi LI. törvény és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráról szóló 2003. évi LXXXIII. törvény rendelkezéseit. A hivatkozott törvények. kötelezővé tették, hogy a jogszabály el készítéséért felel s szerv a jogszabály tervezetét véleményezésre megküldje a Magyar Orvosi Kamarának, a Magyar Gyógyszerész Kamarának, illetve a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarának. Az indítványozók állítása szerint a törvény el készítésért felelős szerv nem tett eleget a véleményeztetési kötelezettségének.

Az indítványozók többek között a törvény 32. § (1) bekezdését is kifogásolták. E szerint valamennyi a törvény hatálya alá tartozó kamarai tag csak akkor őrizheti meg eddigi kamarai tagságát, ha egyoldalú írásbeli nyilatkozatot tesz.

Kifogásolták azt is, hogy a törvény a kötelező kamarai tagságot eltörölve pusztán lehet ségként szabályozza a kamarai tagságot.

Az Ab elutasította az indítványokat. A határozat indokolásában a testület hivatkozott azokra a korábbi döntéseire, amelyekben arra az álláspontra jutott, hogy a törvényjavaslat benyújtását megelőző jogszabály-előkészítési eljárások elmulasztása önmagában nem eredményezi a törvény közjogi érvénytelenségét. Az Ab arra a következtetésre jutott, hogy az egész törvény megsemmisítése a kamarák működését érint jogbizonytalanságot idézne elő.

Az Ab a határozat indokolásában rámutatott: a korábban kötelez kamarai tagság jogszabályi ígérvényként, várományként vagy kedvezményként nem értelmezhető.

Ezért a kamarai tagság kötelező jellegének megszüntetése a szerzett jogok elvét sértő kedvezőtlen változást sem eredményezhetett. Mindennek következtében a kamarai tagság kötelez jellegének eltörlése és a szerzett jogok, illetve a jogbiztonság védemének elve között alkotmányjogilag értékelhet összefüggés nem fedezhet fel. A kamarai tagsági jogviszony – a törvényi szabályok betartásával – szabadon létesíthet , illetve fenntartható. Az egészségügyi dolgozók önrendelkezési szabadságuk keretében dönthetnek arról, hogy a szakmai kamarák tagjai legyenek. A kamarai tagsági kötelezettség eltörlése – hangsúlyozza az Ab – nem ellentétes az önrendelkezési joggal, illetve az emberi méltósághoz való joggal. Az indokolás szerint a törvénynek a kamarai tagság kötelez jellegét megszüntet rendelkezései és az egészséghez való jog biztosításának állami kötelezettsége között sem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhet összefüggés.

A határozathoz Lenkovics Barnabás és Trócsányi László alkotmánybírák különvéleményét, míg Bragyova András, Holló András, Kiss László és Kovács Péter alkotmánybírák párhuzamos indokolást fűztek.