1832. december 17-én jelent meg a reformkori pozsonyi országgyűlések tanácskozásairól beszámoló, kézírással sokszorosított Országgyűlési Tudósítások első száma.

Az első Országgyűlési Tudósításokat Kossuth Lajos szerkesztette. 1832. december 17. és 1836. május 15. között összesen 344 szám jelent meg, ez idő alatt az előfizetők száma a kezdeti 30-ról 120-ra emelkedett. A lap ára igen magas volt, ezért elsősorban a törvényhatóságok, a kaszinók és a gazdagabb nemesek közül kerültek ki előfizetői.

A kiadványt a sajtószabadság hiánya hozta létre: az 1830-as években ugyanis a hírlapok csak az országgyűlés üléseinek tárgyát, illetve az uralkodó és az országgyűlés, valamint a két tábla közötti iratváltásokat ismertették, az üléseken lezajló vitákról nem tudósíthattak. A nagyközönség 1840-ig csakis e kéziratos tudósításokból értesülhetett tartalmi korlátozás nélkül az országgyűlésen történtekről. A levelek kézről kézre jártak vagy nyilvánosan olvasták fel őket. A Tudósítás az ellenzék szócsöve lett, de a követküldők is ezek által értesülhettek először követeik szerepléséről.

Az üléseken legtöbbször Kossuth Lajos készített jegyzeteket, majd lakásán jegyzőkönyvet diktált. Megtartotta a felszólalók egyéni, sajátos szónoklati formáit, de rendszerint szabatosabban, érvekkel alátámasztva közölte beszédeiket. Felhasználta a szónokok saját szövegét is, sokszor teljes terjedelmükben közölve azokat. Az elkészült kéziratot a szerkesztési munkák után, a szükséges példányszámban, iratmásolókkal leíratta. A reformkori országgyűlés közönségét alkotó, többnyire nemesi származású értelmiségi fiatalok, az ún. országgyűlési ifjak közül is sokan részt vettek az Országgyűlési Tudósítások készítésében.

A lap hetenként kétszer jelent meg. Tartalma az országgyűlésen elhangzottakra épül, de a hírközlésen kívül értékelést is tartalmaz, bírál és véleményt nyilvánít. Az addig szokatlan ellenzéki hangvételű írások, a lendületes közlésmód sikere minden várakozást felülmúlt. Fokozatosan alakult ki a lapnak az a formája, amely azután a későbbi tudósításoknak is mintájául szolgált: megnevezték a szerkesztőt, a lapzárta időpontját, a lapszám élén a tartalmat; kommentárokat, megjegyzéseket, véleménynyilvánításokat közöltek. A 69–82 számok kőnyomatosak voltak, azonban a hatóságok hamarosan lefoglalták a gépeket, így Kossuth 1833 októberétől kénytelen volt a lapot szerkesztőtársára, Orosz Józsefre bízni. 1834. február 1-jétől ismét Kossuth folytatta a szerkesztést.

Kossuth úttörő munkáját két országgyűlési cikluson át folytatták újabb tudósítások megjelentetésével. Az 1839–44-es országgyűlés idején Stuller Ferenc szerkesztésében 1839. június 7. és 1840. május 13. között 91 szám látott napvilágot Országgyűlési Tudósítás néven. Az 1843–44-es országgyűlésről Záborszky Alajos szerkesztésében 1843. május 21-től augusztus 4-ig 22 kézírásos újság jelent meg Országgyűlési Tudósítások néven, 1843 augusztusától 1844 június elejéig pedig Szemle néven jutott el az előfizetőkhöz.

Az Országgyűlési Tudósítások nemcsak közvetlen, hanem közvetett hatásuk is volt, hiszen a nagyobb közönséghez eljutó nyomtatott hírlapok éppen a kézírásos tudósítások hatására egyre több és több információt voltak kénytelenek közölni, ezzel is feszegetve a cenzúra szigorú korlátait és elősegítve a reformkor eszméinek terjedését.

A reformországgyűlések egyik legfontosabb forrása, az Országgyűlési Tudósítások valamennyi kiadott száma megtalálható az Országgyűlési Könyvtár Magyar Parlamenti Gyűjteményében.

A cikket eredetileg az Országgyűlési Könyvtár Hírlevele (7. szám, 2007. november 30.) közölte.