Leggyakrabban a bírósági szakaszban húzódnak el a fiatalkorúak ellen indított büntetőeljárások – állapította meg a Kovács Tamás legfőbb ügyész utasítására elvégzett országos vizsgálat.

Különös tekintettel az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak büntetőügyeinek időszerűségére készített jelentést a Legfőbb Ügyészség Gyermek- és Ifjúságvédelmi Önálló Osztálya. A dokumentumból kiderül: a fiatalkorúak ellen indított eljárásokban gyakran nem tudtak érvényt szerezni a soronkívüliség követelményének, az idő múlása pedig több esetben is hátrányosan hatott a bíróságok által alkalmazható jogkövetkezmények megválasztására.

A büntetőeljárás teljes időtartama az ügyek felében meghaladta a két évet, legalább húsz százalékában pedig csak a nyomozás elrendelésétől számított három év elmúltával született jogerős ítélet. A dokumentum szerint a hatóságok jogszabályt sértettek, amikor több ügyben is figyelmen kívül hagyták az eljárási határidőket, a két éven túl befejezett ügyek magas száma azonban nem a nyomozások elhúzódására vezethető vissza.

A jelentés rámutat, hogy az időszerűség követelménye a vádemelési szakban érvényesült a legkedvezőbben, míg a legtöbb késedelmet a vádemelések és az elsőfokú ítéletek meghozatala között eltelt idő okozta. A dokumentum készítője, Lajtár István osztályvezető ügyész hangsúlyozta, hogy a vizsgálatnak nem volt tárgya bíróságok munkájának értékelése, és nem kutatták a késedelmek okait, az eljárások bírósági szakaszáról készült jelentést az ügyészségi iratok alapján végezték el.