2007. december 21-től kilenc állam csatlakozott a schengeni övezethez, s ezzel eltűntek a határok a magyar-osztrák, magyar-szlovén és magyar-szlovák határszakaszokon.
Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia mostani csatlakozásával a schengeni térség 24 tagot foglal magában, a régi tagállamok – Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, és Svédország, valamint a nem EU-tag Norvégia és Izland – mellett. Bulgária, Ciprus, az Egyesült Királyság, Írország és Románia továbbra sem része a schengeni térségnek.
Magyarország schengeni belépésével ezentúl határellenőrzés nélkül, bármikor és bárhol – tehát nem csak a korábbi kijelölt határátkelőhelyeken – átléphetjük a belső határokat, ha más schengeni országokba utazunk. A schengeni övezeten kívüli öt EU-országba (Bulgáriába, Ciprusra, az Egyesült Királyságba, Írországba és Romániába), valamint a schengeni tagjelölt Svájcba való utazáskor azonban továbbra is fennmarad a határellenőrzés és nem változtak a beutazás szabályai.
A határellenőrzés megszűnése csak az ún. „belső” határokra vonatkozik: ha kívülről utazunk be a schengeni övezet területére, (illetve a schengeni övezetet akarjuk kifelé elhagyni), akkor a határátlépésre továbbra is csak a kijelölt határátkelőhelyeken és a szokásos határellenőrzést követően kerülhet sor.
A repülőtereken is lesznek ún. külső és belső határok, ezek megkülönböztetésére azonban csak 2008. március 30-ától kerül sor. A repülőtéri belső határ ugyanúgy működik, mint a szárazföldi, azaz, ha más schengeni országból érkezünk vagy oda utazunk, akkor csak a légi járatra való bejelentkezéskor (check-in) kerül sor az ellenőrzésre. Nem schengeni tagállamba való utazáskor – vagy onnét történő hazatéréskor – a hagyományosan megszokott ellenőrzésre kell számítani.
A belső határokon való ellenőrzés megszüntetésének kompenzálására a schengeni tagállamok ún. mélységi ellenőrzési rendszert működtetnek. Ennek lényege, hogy az ország területén belül az idegenrendészetért felelős hatóságok munkatársai igazoltathatják a külföldieket. Ez nem egy „beljebb tolt határt” jelent, az igazoltatásra nem folyamatosan és nem helyhez kötötten kerül sor.
