A munkavállalók kiküldetéséről szóló közösségi irányelvvel ellentétes lehet az, ha közbeszerzési szerződések odaítélését a szolgáltatás teljesítésének helyén alkalmazandó kollektív szerződésben előírt munkabér megfizetésétől teszik függővé.
Valamely tagállam közbeszerzésekre alkalmazandó törvényi intézkedése nem írhatja elő az ugyanezen tagállam területére munkavállalókat kiküldő, határon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató számára az olyan kollektív szerződésben meghatározott bérszint alkalmazását, amelyet nem nyilvánítottak általánosan alkalmazandónak, noha e tagállamban létezik ez a rendszer.
Alsó-Szászország tartomány közbeszerzési eljárások odaítéléséről szóló törvénye előírja többek között, hogy az építési beruházásra irányuló szerződések csak olyan vállalkozásoknak ítélhetők oda, amelyek írásban kötelezettséget vállalnak arra, hogy a munkavállalóik számára legalább az alkalmazandó kollektív szerződésben előírt munkabért kifizetik. Az ajánlattevőnek arra is kötelezettséget kell vállalnia, hogy az alvállalkozók számára is előírja, és ellenőrzi e kötelezettségnek a betartását. E kötelezettség megszegése kötbér fizetését vonja maga után.
E rendelkezések értelmében az Objekt und Bauregie kötelezettséget vállalt arra, hogy a Göttingen-Rosdorf büntetésvégrehajtási intézet építési területén foglalkoztatott munkavállalók számára megfizeti az e területen alkalmazandó „Építőipar” kollektív szerződésben előírt béreket.
Bebizonyosodott azonban, hogy az Objekt und Bauregie alvállalkozója, egy lengyel vállalkozás az építkezésen alkalmazott 53 munkavállalója számára csak az előírt minimálbér 46,57%-át fizette meg, ami a lengyel vállalkozás fő felelősével szemben kibocsátott végzésben megállapítást nyert.
Mivel a vállalkozási szerződést a büntetőeljárás során lefolytatott vizsgálatok következtében felmondták, Alsó-Szászország tartomány és az Objekt und Bauregie csődvagyonkezelője között jogvita keletkezett azon kérdésben, hogy e vállalkozás köteles-e 84 934,31 euró (a szerződés értéke 1%-ának megfelelő) összegű kötbért fizetni a bérekre vonatkozó kötelezettségvállalás megszegéséért.
Az Oberlandesgericht Celle-nek (fellebbezési bíróság) a jogvitáról másodfokon kell határoznia. Mivel kétségei vannak a kötbért előíró rendelkezés jogszerűségét illetően, annak eldöntését kéri a Bíróságtól, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságával ellentétes-e az olyan törvényben előírt kötelezettség, amely szerint az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéseket csak olyan vállalkozásoknak ítélhetik oda, amelyek kötelezettséget vállalnak arra, hogy munkavállalóik számára legalább az alkalmazandó kollektív szerződésben előírt munkabért megfizetik.
Az április 3-án kihirdetett ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló közösségi irányelvvel1 összeegyeztethetetlenek a szóban forgó rendelkezések.
Ennek kapcsán megállapítja, hogy az „Építőipar” kollektív szerződésben előírt bérszintet nem az említett irányelvben meghatározott valamely módozat szerint állapították meg. Ugyanis, noha Németországban létezik a kollektív szerződések általánosan alkalmazandóvá nyilvánítását lehetővé tevő rendszer, az érintett kollektív szerződést nem nyilvánították annak.
Másfelől az „Építőipar” kollektív szerződés kötelező hatálya csak az építőipar egy részére terjed ki, mivel egyrészt a vonatkozó jogszabály csak a közbeszerzésekre alkalmazandó, a magánszféra szerződéseinek kizárásával, másrészt pedig az említett kollektív szerződést nem nyilvánították általánosan alkalmazandónak. Következésképpen a tartományi jogszabály nem felel meg a munkavállalók kiküldetéséről szóló közösségi irányelv rendelkezéseinek, amelyek bizonyos feltételek fennállása esetén előírják, hogy a tagállamok valamely határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében jogosultak a más tagállamokban letelepedett vállalkozások számára minimális bérszintet előírni.
Ezt követően a Bíróság hozzáteszi, hogy az irányelv ezen értelmezését támasztja alá annak a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggő olvasata is. Különösen megállapítja azt is, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának – az alkalmazandó kollektív szerződésben előírt bér munkavállalók számára történő kifizetésére vonatkozó kötelezettségből eredő – korlátozását jelen esetben nem igazolja a munkavállalók védelmére irányuló cél.
Nem állapítható meg ugyanis, hogy az ilyen bérszintből eredő védelem – amely bérszint végeredményben meghaladja a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó német törvény értelmében alkalmazandó minimális bérszintet – csak akkor szükséges az építőiparban foglalkoztatott munkavállaló vonatkozásában, ha ez utóbbit építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés keretében foglalkoztatják, és nem szükséges, amikor a magánszférába eső szerződés keretében dolgozik.
A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 18., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 431. o.).
