Az ombudsman szerint a Legfőbb Ügyészség alapos indok nélkül utasította el, hogy egy tudományos kutató betekintsen az 1956 utáni megtorlásban résztvevő ügyészek személyi anyagaiba. Az adatvédelmi biztost helyettesítő Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok biztosa felkérte a legfőbb ügyészt, hogy tegye lehetővé a kutatómunka folytatását.

A panasz benyújtója jogtörténeti munkájában a forradalom utáni szabolcsi büntetőperek körülményeit is fel kívánta tárni. Ezért a levéltárak dokumentumai mellett meg akarta ismerni az egykori vádiratokban halálbüntetéseket és súlyos börtönbüntetéseket indítványozó három szabolcsi ügyész személyi anyagait is. A kérelem a Legfőbb Ügyészségig jutott el, onnan azonban elutasító válasz érkezett.

Az elutasítás lényege az volt, hogy az ügyészségi szolgálati viszonyról, valamint az ügyészségi adatkezelésről szóló törvény értelmében az intézmény irattára nem tekinthető közlevéltárnak, a közlevéltári kutatás szabályai tehát ott nem alkalmazhatók. A személyi nyilvántartás dokumentumait ötven évig meg kell őrizni, az adatok ezalatt csak hivatalos használatra adhatók ki. A kutató tehát az iratokba akkor nézhetne bele, ha azokat az ötven év leteltével már átadták a Magyar Országos Levéltárnak.

Az ombudsman ezt a felfogást nem osztotta. Szerinte ugyanis a ügyészségi irattárra és a személyi nyilvántartásra nem ugyanazok a szabályok érvényesek, az elutasítás alapjául szolgáló törvényi korlátozás nem vonatkozik az előírt szakmai támogatással rendelkező tudományos kutatóra. A kutató vállalta azt is, hogy a személyes adatokat az adatvédelmi törvény előírásainak megfelelően kezeli. Ennek alapján az ombudsman úgy látja, hogy nem lehet akadálya a jogtörténeti feltáró munka folytatásának – és ennek támogatására kérte fel a legfőbb ügyészt is.