Csak az EU-tagállamok felében szabályozzák külön törvények a hétvégi és munkaszüneti napokra eső munkavégzést.
Az országok nagy részében extra bért kapnak érte a dolgozók, de nem ritka a plusz hétköznapi szabadnap gyakorlata sem – derül ki a BruxInfo ünnepnapokra és hétvégékre vonatkozó szabályozást vizsgáló felméréséből.
Nem mutat egységes képet az öreg kontinens a hétvégi és munkaszüneti (beleértve az állami és vallási ünnepeket is) foglalkoztatás jogi szabályozása tekintetében. A vizsgálatban szereplő országok közül nyolc országban van erre vonatkozóan külön törvényi passzus, melyek közül a szlovákok, a szlovének és az észtek csak az olyan kivételek esetén engedik meg azt, ha a munka elengedhetetlen szolgáltatást nyújt a társadalomnak. Szlovéniában ráadásul csak a 18-ik életévüket betöltöttek vállalhatnak szünnapokon munkát.
A munkaidős irányelv kapcsán lefolytatott ádáz viták is sejtették – amit a BruxInfo felmérése is igazolni látszik -, hogy Nagy-Britanniában nem csak általában véve könnyebb a dolgozót munkára fogni és alkalmazni, de ugyanez a hétvégi és munkaszüneti napokra is igaz. A brit törvények értelmében a munkavállalók és a munkaadó között kötött szerződésben kell rögzíteni a hétvégi munkára vonatkozó feltételeket, különben a munkaadó még csak extra bért sem köteles fizetni a pihenőnapok feláldozásáért a munka oltárán.
Európa nagy részén ezzel szemben más a helyzet: a felmérésünkben szereplő 14 állam közül 11-ben kötelesek emelt órabért vagy munkadíjat fizetni az alkalmazottaknak. Kivételt ezalól csak a hollandok, a szlovének és a már említett britek jelentenek. Fél tucat tagállamban a kiemelt bérezés a normál óradíj dupláját jelenti – például a balti államokban, Portugáliában -, de a szlovákoknál az ötven százalékkal megemelt órabér a minimum, hacsak a munkaszerződésben mást nem kötnek ki a felek.
A bérkompenzáció helyett a franciák plusz szabadnappal kárpótolják a pihenőidő kiesését, de a portugáloknál is választható a plusz szabadnap, ha nem tart igényt extra bérre a dolgozó. Cipruson csak a bolti dolgozóknak jár kötelezően dupla fizetség, s az is csak ünnepnapokon és vasárnap, a többi szabadnapon történő munkára csak másfélszeres bér dukál. A többi tagországban, ahol törvény írja elő a kiemelt bérezést, jellemzően az a kitétel, hogy arról a kollektív szerződésnek vagy a munkaszerződésnek kell rendelkeznie.
A külföldi cégnek történő munkavégzésre (például telefonközpontok, bankcenterek, biztonsági kamerák képeit felügyelők stb.) kapcsán sehol nem jellemző a külön törvényi szabályozás, ezért igazi kuriózum az a francia rendelkezés, mely szerint, aki hétvégén vagy ünnepnapokon akar külföldre irányulóan Franciaországban dolgoztatni, külön polgármesteri vagy prefektusi engedélyért kell, hogy folyamodjon. Nem mellesleg a franciáknál – akik közül jelenleg körülbelül 4 millióan dolgoznak rendszeresen hétvégenként – most van a parlament előtt egy, a vállalatok és boltok vasárnapi nyitvatartásáról rugalmasabban rendelkező törvénytervezet.
A tagállamok többségében kifejezetten szigorúan meg van kötve, hogy mennyi és milyen formában kiadandó megszakításmentes pihenőidő jár a megfáradt dolgozóknak. A legtöbb országban azt kötik ki, hogy alapesetben a szombat-vasárnapot kell kiadni a dolgozónak. Van, ahol az egybefüggő szabad órák számának minimumát szabja meg a törvény 32, 36 vagy 48 órában. A hollandok például azt is hozzáteszik, hogy a hétvégéken dolgozók is maximum csak évente 40 hét vasárnapján dughatják bilétájukat a blokkolóórába, s a fennmaradó 12 hétvégén nekik is kötelező a pihenés.
A lengyeleknél csak a társadalom működése szempontjából nélkülözhetetlen szektorokban engedélyezett a munka (kórházak, rendvédelem, katasztrófa elhárítás, tűzoltók, 24 órás felügyeletet igénylő szociális ellátók stb.), de tilos vasárnap és ünnepnapokon a kereskedelem. Az a lengyel, aki hétvégén kell, hogy dolgozzon, a többletbér mellé plusz szabadnapot is kap.
Nagy-Britannia a szabadnapokra vonatkozóan sem bír egységes szabályozással a munkajogi törvényében, itt csak a szabadság kapcsán vannak kötelező kvóták, de ezen kvóták sem feltétlenül az állami ünnepeken és a banki szünnapokon túl értendőek. A jelenlegi szabályozás szerint évente 4,8 hét szabadság jár a brit munkavállalónak, mely 2009. április 1-jével 5,6 hétre emelkedik.
Franciaországban bármely napokon ledolgozott hat munkanap után kötelező egy hetedik szabadnap kiadása, de itt is vannak kivételek. A franciáknál ugyanis külön listán pontosan rögzítik, mely vállalatok és szektorok dolgoztathatnak vasárnap és ünnepnapokon is.
A munkaügyi törvényekből és a kollektív szerződésekből alkotott elemzési trendek azonban néhol csalókák lehetnek, hiszen nem mindenütt egyformán erősek a szakszervezetek és eltérő szigorral vannak alkalmazva az államilag meghatározott keretek közt a dolgozók szabadidejére és hétvégi pihenésre vonatkozó szabályok. Annyi azonban biztosra vehető, hogy az Európai Unióban, a világ más részeivel megegyezően valójában hétvégén csak az nem tud dolgozni, aki nem is akar.
