Az Európai Közösségek Bíróságának munkaprogramjából a 2008. július 14-től július 18-ig, valamint a július 21-től július 25-ig tartó munkaheteken.

Az Európai Bíróságon július 14-től (hétfő) augusztus 31-ig (vasárnap) ítélkezési szünet van. Ítélethirdetésre – kivételesen – az ítélkezési szünetben is sor kerülhet.

2008. július 17., csütörtök

  • C-303/06 Coleman

2001 januárjától S. Coleman titkárnőként dolgozott egy ügyvédi irodában. Ő maga nem él fogyatékkal, de 2002-ben született fia súlyos légzőszervi problémáktól szenved. S. Coleman látja el elsősorban a gyermeke gondozásával összefüggő feladatokat. S. Coleman azt állítja, hogy munkahelyén a gyermeke fogyatékával összefüggő okok miatt olyan mértékű hátrányos megkülönböztetés és zaklatás érte, amely miatt felmondani kényszerült. Elmondása szerint szülési szabadsága leteltével nem az eredeti munkakörébe helyezték vissza, továbbá nem tették számára lehetővé, hogy munkáját rugalmas munkaidő-beosztással végezze, annak ellenére, hogy munkahelyén a nem fogyatékkal elő gyermeket nevelőknek e kedvezményeket addig minden további nélkül megadták. Emellett, amikor szabadidőt kért munkáltatójától azért, hogy gyermekével foglalkozhasson, az őt “lustának” nevezte, továbbá lekicsinylő, sértő és megalázó megjegyzéseket tett rá és gyermekére. Az említett célú szabadidőt S. Coleman állítása szerint a nem fogyatékkal élő gyermeket nevelő szülők rendszeresen megkapták.
Az elszenvedett hátrányos megkülönböztetés és zaklatás miatt S. Coleman a londoni munkaügyi bírósághoz fordult, amely azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az egyenlő bánásmódról szóló 2000/78/EK irányelv által a fogyatékkal élő személyeknek nyújtott védelem azokra is kiterjed-e, akik a hátrányos megkülönböztetést vagy zaklatást egy fogyatékkal elő személlyel való kapcsolatuk miatt szenvedik el.

Poiares Maduro főtanácsnok 2008. január 31-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a fogyatékkal élő személyeknek nyújtott védelem kiterjed azokra is, akik a hátrányos megkülönböztetést vagy zaklatást egy fogyatékkal elő személlyel való kapcsolatuk miatt szenvedik el.

  • C-207/07 Bizottság kontra Spanyolország

A nemzeti energia bizottság az energetikai rendszerek működéséért felelős szabályozó hatóság Spanyolországban. 2006-tól kezdve egyes, az energiaágazatban meghatározott szabályozott tevékenységet végző vállalkozásokban történő bizonyos mértékű részesedés, valamint az ilyen tevékenységek folytatásához szükséges eszközök megszerzéséhez a nemzeti energia bizottság jóváhagyása szükséges. Spanyolország ezt az előzetes jóváhagyási rendszert alkalmazta különösen az E.ON, illetve az Acciona és Enel által a spanyol Endesa energetikai cégre tett nyilvános vételi ajánlatok megvizsgálásakor. A Bizottság úgy véli, hogy a jóváhagyási rendszer bevezetésével Spanyolország korlátozza a tőke szabad mozgását és a vállalkozások letelepedésének szabdságát, és ezért kötelezettségszegési eljárást indított a dél-európai állam ellen az Európai Bíróságon.

  • C-132/06 Bizottság kontra Olaszország

Olaszország az adókötelezettségeik teljesítése során szabálytalanságot elkövetőknek egy olyan adóamnesztia lehetőségét kínálta fel az 1998-tól 2001-ig terjedő időszak vonatkozásában, amelynek alapján az érintett adóalanyok bizonyos utólagos nyilatkozatok megtételével és meghatározott összegek azonnali befizetésével mentesültek a szabálytalanság elkövetéséért egyébként járó adó- és büntetőjogi szankciók alkalmazása, valamint a kérdéses adóévet érintő minden további adóhatósági vizsgálat alól. A Bizottság szerint ezen adóamnesztia megteremtésével Olaszország megsértette a hatodik ÁFA-irányelvből eredő azon kötelezettségét, amely szerint az ÁFA tekintetében hatékony adóellenőrzéseket kell végeznie.
Sharpston főtanácsnok 2007. október 25-én megtett indítványában úgy vélte, hogy Olaszország a felkínált adóamnesztiával lemondott a hatékony adóellenőrzések gyakorlásáról, és így megsértette a hatodik ÁFA-irányelv vonatkozó rendelkezését.

  • C-500/06 Corporación Dermoestética

Olaszországban annak ellenére tilos a magánintézményekben folytatott orvosi-sebészeti kezelések országos szinten történő televíziós reklámozása, hogy ugyanezen szolgáltatások reklámozása megengedett a helyi televíziós hálózatokon. Egy olasz bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az említett korlátozás, amely többek között a plasztikai sebészeti szolgáltatások reklámozását is korlátozza, összhangban van-e letelepedés- és a szolgáltatásnyújtás szabadságával.

Bot főtanácsnok 2008. január 31-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a kérdéses olasz szabályozás nincs összhangban a közösségi joggal.

  • C-66/08 Kozlowski

A Tanácsnak az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározata értelmében a megkeresett hatóság megtagadhatja a valamely másik tagállam hatósága által szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását, amennyiben a keresett személy a megkeresett hatóság tagállamában tartózkodik, illetve annak állampolgára vagy lakosa és ez az állam vállalja, hogy saját hazai joga szerint végrehajtja a büntetést vagy a szabadságelvonással járó intézkedést.

A lengyel állampolgárságú S. Kozlowski jelenleg Németországban tölti a csalás miatt rá kiszabott szabadságvesztés-büntetését. 2007. április 18-án egy lengyel bíróság európai elfogatóparancsot bocsátott ki S. Kozlowskival szemben egy korábban rongálás miatt Lengyelországban vele szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtása érdekében. S. Kozlowski azonban ez utóbbi büntetését is Németországban kívánja letölteni. Az európai elfogatóparancs teljesíthetőségét vizsgáló német bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy S. Kozlowski annak ellenére Németországban tartózkodó vagy lakó személynek minősül-e a kerethatározat fent említett rendelkezésének alkalmazása céljából, hogy ott korábban csak megszakításokkal, illegálisan és bűncselekmények elkövetése céljából tartózkodott, jelenleg pedig szabadságvesztés-büntetését tölti. Igenlő válasz esetén ugyanis a német bíróság megtagadhatná az európai elfogatóparancs végrehajtását, és S. Kozlowski a Lengyelországban rá kiszabott szabadságvesztés-büntetést is Németországban tölthetné le.

Ez az ügy elsősorban azért érdekes, mert az Európai Bíróság azt gyorsított eljárás keretében tárgyalja, amely eljárási formát a Bíróság eddig mindössze három alkalommal alkalmazta.

  • C-205/07 Gysbrechts és Santurel Inter

A Santurel Inter nevű belga cég élelmiszer-összetevők Interneten keresztüli kis- és nagykereskedelmi forgalmazásával foglalkozik. A cég ellen egy franciaországi ügyfél panasza alapján a belga gazdasági nyomozóhatóság vizsgálatot folytatott, amelynek eredményeként a cég ügyvezetője büntetőjogi felelősségét állapították meg, mivel a cég a nem belga fogyasztóktól – a belga fogyasztóvédelmi törvény ezt kifejezetten megtiltó rendelkezése ellenére – a vevő számára az ügylettől való elállásra nyitva álló határidő lejárta előtt előleg fizetését követelte meg. A cég ügyvezetője azt állítja, hogy a cég azért volt kénytelen előlegfizetést követelni, mert a belga jogszabályok nem nyújtanak a kereskedők számára védelmet azokra az esetekre, amikor a valamely külföldi fogyasztó részére megküldött áru vételára utóbb kifizetetlen marad. E védelem hiányában pedig a más tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztónak szállító belga cégek versenyhátrányba kerülnek a fogyasztó lakóhelyének tagállamában működő cégekkel szemben, amelyek a fogyasztó nem fizetése esetén könnyebben és költséghatékonyabban tudják behajtani követeléseiket. A cég álláspontja szerint tehát az említett belga fogyasztóvédelmi rendelkezések akadályozzák az áruk EU-n belüli szabad mozgását, és így ellentétesek a közösségi joggal.

2008. július 25., péntek

  • C-127/08 Metock, Ikogho, Chinedu & Igbonanusi

Az ír legfelsőbb bíróság előtt lévő négy próbaper tényállása hasonló: nem EU-tagállamok (afrikai országok) állampolgárai érkeztek Írországba, ahol menedékjogot kértek. E kérelmeket valamennyi esetben elutasították. A menedékjogot kérelmezők időközben Írországban házasságot kötöttek Írországban élő és dolgozó, de nem ír (hanem egyesült királyságbeli, német, illetve lengyel) állampolgárságú uniós polgár hölgyekkel. A házasságkötésük után a nem uniós polgár férjek, Írországban tartózkodó és dolgozó uniós polgárok házastársaként, írországi tartózkodási engedélyért folyamodtak. E kérelmüket az ír hatóságok az ír bevándorlási jogszabályok azon rendelkezése alapján utasították el, amely szerint az uniós polgárokkal házasságot kötött nem uniós polgároknak Írországba érkezésüket megelőzően valamely másik tagállamban jogszerűen kellett tartózkodniuk ahhoz, hogy Írországban tartózkodási engedélyt kaphassanak. A négy érintett férfi közül három még jelenleg is Írországban tartózkodik, egyiküket azonban 2007 decemberében kitoloncolták Nigériába. Az érintett házaspárok közül többüknek már közös gyermekük is van. Az ír legfelsőbb bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az ír bevándorlási jog említett rendelkezése összhangban van-e az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló közösségi irányelvvel.
Az ügyet az Európai Bíróság gyorsított eljárás keretében tárgyalja, hogy mihamarabb véget vethessen az ügyben érintett uniós polgárok és családtagjaik rendes családi életvitelét akadályozó bizonytalansági helyzetnek. A gyorsított eljárás eredményeként az ügyben az ítélethirdetésre kereken négy hónappal azután kerül sor, hogy az ír legfelsőbb bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelme megérkezett az Európai Bíróságra.

  • C-237/07 Janecek

A környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló irányelv megköveteli a tagállamoktól egy rövid távon meghozandó intézkedéseket tartalmazó cselekvési terv kidolgozását abban az esetben, ha a levegőszennyezettség mértéke elér egy meghatározott szintet. A müncheni lakos D. Janacek egy kilométer távolságra lakik egy a légszennyezettség szintjének változását mérő központtól. E központ mérései szerint 2005 és 2006 folyamán a levegő finompor-részecske tartalma jóval többször meghaladta a szennyezettség maximális határértékét, mint amennyi alkalmat a német jog előírásai megengednek. D. Janacek ezért jogi eljárásokat kezdeményezett annak érdekében, hogy a bajor hatóságok dolgozzanak ki egy az irányelv szerinti cselekvési tervet a lakóhelye vonatkozásában. Az ügy a német szövetségi közigazgatási bíróság elé került, amely azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy magánszemélyek követelhetik-e alanyi jogon a nemzeti hatóságoktól cselekvési terv kidolgozását, amennyiben fennáll a veszélye annak, hogy a légszennyezettség mértéke meghaladja a megengedhető legmagasabb szintet.

  • C-493/07 Bizottság kontra Szlovákia

A Bizottság azért indított keresetet Szlovákia ellen, mivel álláspontja szerint a közép-európai ország, azáltal, hogy nem biztosította, hogy a nyilvános telefonhálózatokat üzemeltető vállalkozások a „112” egységes európai segélyhívószámra irányuló valamennyi hívás esetében a sürgősségi feladatot ellátó hatóságok rendelkezésére bocsássák a hívó helyére vonatkozó információt, nem teljesítette az egyetemes szolgáltatási irányelvből eredő, erre vonatkozó kötelezettségét.