Az Alkotmánybíróság (Ab) szeptember 29-én hozott határozatával elutasította az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény 2/B. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az érintett rendelkezés a szovjet kényszermunkáért járó kárpótlást szabályozza, és kimondja: a szovjet hadifogságba esett katonát 1945. augusztus 1-jét l kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni.

Az indítványozó szerint az 1945. augusztus 1-ei határidőt önkényesen állapították meg, mivel a szovjet hadifogságban ezen időpont előtt is kényszermunkát végeztek a hadifoglyok. Szerinte valójában a fogságba esés időpontját kell a kényszermunka kezdetének tekinteni.

Az Ab nem osztotta az indítványozó álláspontját. Emlékeztetett: az Ab az úgynevezett személyi kárpótlással kapcsolatos gyakorlatát az 1/1995. (II. 8.) AB határozatában alapozta meg. Ebben többek között rámutatott: „az államot a jogtalan személyi sérelemokozásokért jóvátételei kötelezettség – a jogállami Alkotmányt megelőző közvetlen kötelezettségvállalás hiányában – még részlegesen sem terhelte.” Az Ab utalt arra is, hogy a személyi kárpótlásnál az objektív szempontok megragadása alig lehetséges, a kárpótlásra fordítható összeg korlátozott volta pedig nem teszi lehetővé, hogy az állam a kárpótlásra jogosultak csoportjainak meghatározásánál minden sérelemokozásra tekintettel legyen. A személyi kárpótlás „meghatározó jogalapja a méltányosság”. Erre a visszamenőleges kárpótlásra ugyanis nincs az államnak alkotmányos kötelezettsége. Vagyis a személyi sérelemokozásokért járó kárpótlás ex
gratia jelleg , mert visszamenőleges és egységes jogalapot teremt a személyi sérelemokozások jóvátételére.

Az Ab azt is megállapította, hogy a vizsgált rendelkezés – azaz az 1945. augusztus 1-ei határidő (amelytől a szovjet hadifogságba esett katonát kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni) – alapja az, hogy a szovjetek nem csatlakoztak a hadifogolyegyezményhez. Ezért az Ab úgy ítélte meg, hogy „a hadifogoly egyezményekhez való csatlakozás, illetőleg ennek hiánya önmagában elegendő alap a különböző csoportképzésekre, a kategóriák szerinti különböző elbánást pedig nem lehet alkotmányosan kifogásolni. Az államnak szabadságában áll, hogy a politikai okból, jogtalanul kategóriáját rugalmasan kezelje, anélkül, hogy ez önkényes lenne.”

A határozathoz Kovács Péter alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt.
A határozat teljes szövege megtalálható az Alkotmánybíróság honlapján