Brüsszeli diplomáciai vélemények szerint néhány hete még attól tartottak Párizsban, nem tudják majd kellő tartalommal megtölteni a szerda-csütörtöki EU-csúcstalálkozót. Mostanra már az okoz gondot, hogy még megfelelő előkészítéssel sem lesz elég az idő minden téma alapos megvitatására.
Hétfőn jelentős részt a csúcs előkészítése jegyében ül össze Luxembourgban az EU külügyminiszterek tanácsa, olyannyira, hogy igazából Brüsszelben már pénteken is mindenki az Európai Tanács (EiT) ülésének várható kimenetelét latolgatta. Diplomaták és szakértők látszólag egyaránt egyetértettek abban, hogy különösen a mind drámaibbá váló pénzügyi – és egyes vélemények szerint lassan immár gazdasági – válság napi fejleményei közepette az EiT napirendje túlságosan is túlterhelt, aligha lehet majd minden témáról kellő mélységben eszmét cserélni. Elvben segíthet valamennyit a hétfői külügyminiszteri tanácsülésen a dokumentum-előkészítése, de sokak szerint a francia elnökség a leglényegesebb mondandókat eleve csak a (szokásosnál ezúttal majd valamivel hosszabb) EU-csúcsra tartogatja.
Pénteken mindenesetre immár elnökségi források is megerősítették, hogy a csúcs alapvetően a következő kérdésekkel foglalkozik majd:
- a nemzetközi pénzügyi válság kezelése,
- a Lisszaboni Szerződés ratifikációjának alakulása,
- az év végéig elfogadandó klíma- és energiacsomag állása,
- a grúziai helyzet és ennek kapcsán az EU-orosz viszony kérdése,
- a “bevándorlási paktum” ünnepélyes deklarálása,
- az EU-jövőjét elemezni hivatott “reflexiós csoport” végleges összetételének a kérdése.
Lesz-e “nagy dobás” a pénzügyi válság kapcsán?
Diplomáciai vélemények szerint hiába fogadott el látványos nyilatkozatot a pénzügyminiszterek múlt keddi tanácsülése, az események olyan tempóban követik egymást – és a tagországok mindezek fényében gyakran néhány órán belül is egészen más álláspontra helyezkednek -, hogy most szerdára a múlt heti recept már nem elég. Újabb lépésekre lesz szükség. Abban láthatóan teljes az egyetértés, hogy a fő tét – a legfontosabb bankok megmentése mellett – mindenekelőtt az: minden erővel igyekezzék elkerülni, hogy a pénzügyi válság átterjedjen a reálszférába és általános gazdasági válsággá terebélyesedjen. Mivel pedig ez utóbbi jelei is kezdenek már megmutatkozni – egyes autógyárak múlt heti leállása, a GM /Ford megingása azonnal aggódó reakciókat váltott ki -, ezért nem kizárt, hogy a héten már sokan olyasmire is készek lesznek majd, amire egy héttel korábban még nemet mondtak.
“Jelenleg elsősorban bizalmi válság van, és csak másodsorban – ebből következően – szól a történet a likviditáshiányról. Valójában az utóbbi oka is az, hogy a bankok között nincs bizalom. És hiába vállal garanciákat a költségvetés, pumpál pénzt a kincstár, ha utána ez nem mozdul meg, hanem a bankok továbbra is ráülnek, esetleg visszautalják a biztosabbnak számító központi bankba” – mutatott rá egy EU-tanácsi forrás, aki szerint éppen ezért a csúcstól mindenekelőtt a bizalmatlansági spirál megtörését várják. (A jelenség kapcsán a pénteki Financial Times idézte Paul De Grauwe-t, a leuveni egyetem közgazdász professzorát, a brüsszeli Európai Politikai Tanulmányok Központjának kutatóját, aki egyebek között kifejtette: “A” bank adott esetben nem azért nem nyújt hitelt “B” banknak, mert úgy látja, hogy az utóbbi nem rendelkezik elegendő fedezettel, hanem mert attól tart, hogy “B” majd más banktól nem kap hitelt, és ettől fog idővel fizetésképtelenné válni immár “A” felé is.). Márpedig ha a finanszírozás tartósan befagy, az óhatatlanul át fog csapni a reálszférára – intenek brüsszeli szakértők.
Tagállami diplomaták arra számítanak, hogy a szerdai-csütörtöki EiT részint megerősítheti a már útjára indított intézkedéseket, (egyebek között a hitelminősítő ügynökségek által adott sztenderdek módosítására, vagy a tőkemegfelelési elvárások szigorítására, illetve az ECOFIN további ajánlásaira). Emellett azonban nem lehet kizárni “valami nagy dobást sem”, ami egyesek szerint akár mégiscsak öltheti valamilyen európai pénzügyi csomag formáját is. (“Mintha a németek korábbi ellenkezése lankadni látszana” – jegyezte meg ennek kapcsán egy EU-tanácsi forrás. Más kérdés – tette hozzá -, hogy azt sem lehet kizárni: a “pénzügyi csomag” esetleg nem fog más tartalmazni, mint a tagországok által már eddig meghozott egyéni intézkedések összegzését. “Szóval csak újracsomagolják, amit már megtettek.” De mivel elsősorban az intézkedés pszichés hatása a fontos, ez is lehet hatásos.)
Annyi bizonyos, hogy a téma uralni fogja az első napot, minden bizonnyal előjön majd az esti vacsorán is – jóllehet, formálisan akkor elsősorban az energia-csomagról lenne szó (ld. még alább) -, és mivel az állam- és kormányfőkkel ezúttal jönnek a pénzügyminiszterek is, az ő szerdai munkavacsorájuk értelemszerűen szintén e körül a kérdés körül zajlik majd.
A Lisszaboni Szerződés vajúdása
Hosszadalmas és érdemi vita a szerződés jövőjéről a csúcson nem várható. Mivel az elmúlt napokban ír részről többször értésre adták, hogy Brian Cowen kormányfő igazából majd csak decemberben lesz abban a helyzetben, hogy szélesebb nemzeti vita eredményei birtokában állhasson kollégái elé, ezért most inkább csak az első – nem végleges – értékelésre lehet számítani. Az egyetlen “halvány reménysugár” (tagállami véleményt idézve) az lehet, hogy ír részről legalábbis kötelezettséget vállalnak majd a “gondolkodás és az értékelés felgyorsítására”. De igazából már mindenki beletörődött abba, hogy érdemibb eszmecsere ez ügyben majd a decemberi csúcson várható, mikor is francia részről viszont már egyfajta menetrendet – útitervet – szeretnének elfogadtatni az EiT tagjaival.
Egy újításra mindenesetre így is sor kerül majd. Szakítva azzal a szinte minden esetben szigorúan követett hagyománnyal, hogy az Európai Parlament elnöke csupán az EU-csúcs előtt találkozik a találkozó résztvevőivel – és tájékoztatja őket a leendő napirenddel kapcsolatos EP-álláspontokról, majd pedig távozik -, ezúttal Hans-Gert Pötteringet magára a csúcsra is behívják majd, legalábbis a “lisszaboni” napirend vitájára. Diplomáciai vélemények szerint Párizs azért szánta magát a szokatlan lépésre, mert a szerződés elfogadásának a megbicsaklásával hirtelen nagyon fontossá válhat majd megőrizni (megszerezni?) az EP maximális jóindulatát és együttműködési hajlandóságát (például jövőre, az új Bizottság kinevezésekor).
Az energia- és klímacsomag ügye
A soros elnökséghez közeli források pénteken elmondták: Párizsban mindenekelőtt arra várnak, hogy az Európai Tanács ülésén ismételten mindenki erősítse meg korábbi elkötelezettségét amellett, hogy az év végéig megállapodásra jussanak a nagyon is terebélyes és igen összetett klíma- és energiacsomagról. Egy tanácsi illetékes szerint az egyes kérdéscsoportokról változatlanul igen eltérőek a vélemények, és a brüsszeli képviseletek körében néha az a benyomás, hogy látva a probléma komplexitását, a francia diplomácia már-már tehetetlenül vergődik a sokféle törekvés szorításában. (Még olyan – igaz, neve mellőzését kérő – diplomáciai vélemény is akadt, amely szerint Párizsban ma már bánják, hogy a témát a mostani EiT napirendjére felvették, és nem bánnák, ha a kérdés például a pénzügyi válság időrabló vitái mellett legalábbis háttérbe szorulna.)
Tény, hogy tagállami részről is sokan emlékeztetnek: alapvetően megváltozott az a környezet, amiben a hajdani – számszerű – célokat megfogalmazták. Ráadásul az Európai Unión kívüli partnerek cselekvési hajlandósága is erősen lanyhult, lényegében ugyanezen okok miatt. (Igaz, EU-tanácsi körökben jelen van e vélemény ellenpólusa is, ami viszont azzal érvel, hogy éppen a partnerek készségének a megcsappanása növeli az EU felelősségét abban, hogy ne hagyja kialudni az ügyet, hanem demonstratív példaadással hozza lépéskényszerbe a többieket is.)
Diplomaták szerint mindenesetre sokatmondó – s ugyanakkor nem feltétlen bíztató -, hogy a vélemények sokféleségével szembesülve Párizs a mostani csúcstalálkozóra maga ragadott ki 6-8 olyan pontot, amikben már eddig is kellő haladást lát, vagy legalábbis amiknek kiemelt jelentőséget tulajdonít a remélt végső megállapodás fényében (erről lásd külön anyagunkat). Francia részről egyúttal továbbra is úgy gondolják – és ezt nevük mellőzését kérő források pénteken is megerősítették -, hogy az Európai Bizottság javaslatában “az alapvető egyensúlyokat fenn kell tartani”. E vélemény szerint, ha valaki radikálisan meg akarja bontani ezt az egyensúlyt, akkor teljesen esélytelenné válik az idei egyezség elérése. (Amikor a Bruxinfo azt firtatta elnökség-közeli illetékesekkel találkozva, vajon már e “radikális” zónába tartozik-e az a magyar – és más tagállambeli – törekvés, hogy a CO2-kibocsátás számításánál ne 2005-öt, hanem 1990-et tekintsék referencia-évnek, a válaszolók tudni vélték, hogy párizsi megítélés szerint a bázisév elmozdítása igenis úgymond “alapvetően belenyúl a csomagba”.)
Az energia- és klíma-téma mindenesetre várhatóan dominálni fogja a szerda esti csúcs-vacsorát, és EU-tanácsi források nem tartják kizártnak, hogy a – hagyományosan inkább már “szövegezésre” szánt – csütörtök délelőttre is áthózódnak majd a viták e napirendi pont kapcsán.
