A 2008. november 24-től 28-ig, valamint a december 1-től 5-ig tartó munkaheteken a vámmentesség katonai felszerelések tekintetében való engedélyezése, az állami támogatások visszafizettetése, védjegy-kérdések, a közösségi intézmények kártérítési felelőssége, illetve terrorizmussal kapcsolatos kérdések kerülnek terítékre az Európai Bíróság munkarendjében.

A november 24-től november 28-ig tartó munkahét

Bíróság

2008. november 25., kedd

  • Bizottság kontra Németország (C-372/05), Olaszország (C-387/05 és C-239/06), Görögország (C-409/05), Dánia (C-461/05), Finnország (C-284/05) és Svédország (C-294/05) – Tárgyalás

[Az Európai Közösségek saját forrásai – Vámok – Vámmentesség engedélyezése katonai felszerelések tekintetében]

Az említett tagállamok ellen azért indított a Bizottság kötelezettségszegési eljárást, mivel azok vámmentességet engedélyeztek az általuk beszerzett katonai felszerelések tekintetében. Mivel az Európai Unióban a tagállamok az általuk beszedett vámokat kötelesek befizetni az Európai Közösségeknek, így a Bizottság azt kifogásolja, hogy a vámmentesség engedélyezésével a tagállamok a közösségi költségvetésnek okoztak bevételkiesést, valamint igazságtalanul hátrányos helyzetbe hozták a vámmentességet nem engedélyező tagállamokat. A beperelt tagállamok nemzetbiztonsági okokra és a katonai titok védelmével kapcsolatos indokokra hivatkoznak a keresetek elleni védekezésként, a Bizottság szerint azonban nem bizonyították be, hogy a vámok kiszabása mennyiben veszélyeztetné alapvető biztonsági érdekeiket. A brüsszeli szerv emellett kiemeli, hogy a szenzitív adatok titkosságának védelme a közösségi intézmények részéről pusztán eljárási kérdés, így a katonai titokra való hivatkozás sem mentesít a vámkivetés kötelezettségének teljesítése alól.

A C-284/05. és C-294/05. sz. ügyben a tárgyalásra zárt ajtók mögött kerül majd sor.

Háttéranyagok (C-372/05)
Háttéranyagok (C-387/05)
Háttéranyagok (C-239/06)
Háttéranyagok (C-409/05)
Háttéranyagok (C-461/05)
Háttéranyagok (C-284/05)
Háttéranyagok (C-294/05)

Elsőfokú Bíróság

2008. november 28., péntek

  • T-254/00 Hôtel Cipriani kontra Bizottság, T-270/00 Italgas kontra Bizottság és T-277/00 Coopservice kontra Bizottság egyesített ügyek – Ítélethírdetés

[Állami támogatások visszafizettetése – Keresetindítási jogosultság a Bizottság határozata ellen – Személyes érintettség]

Főképp a közösségi joggal foglalkozó jogászoknak lehet érdekes ez az ügy, amelynek előzményeként a Bizottság 165 Velence-környéki vállalkozásnak a közösségi joggal ellentétben nyújtott állami támogatás visszafizettetését rendelte el egy Olaszországnak címzett határozatában. Az érintett vállalkozások közül 59 nyújtott be keresetet a határozat ellen az Elsőfokú Bírósághoz, mely keresetek közül most háromról dönt a luxembourgi testület. A Bizottság azt állítja, hogy a benyújtott kereseteket elfogadhatatlanként el kell utasítani, mivel a határozat címzettje Olaszország volt, a cégek pedig csak akkor indíthatnának keresetet egy nem nekik címzett határozattal szemben, ha az őket közvetlenül és személyükben érintené. Márpedig a jelen esetben a Bizottság szerint az állami támogatási rendszer közösségi jogba ütközését megállapító határozat túl általános ahhoz, hogy az megalapozza a támogatásban részesült vállalkozások személyben érintettséget. Ez annyit jelent, hogy e határozat ellen a Bizottság szerint csak maga az olasz állam nyújthatna be keresetet.

Háttéranyagok (T-254/00)
Háttéranyagok (T-270/00)
Háttéranyagok (T-277/00)

A december 1-jétől december 5-ig tartó munkahét

Bíróság

2008. december 2., kedd

  • C-478/07 Budejovicky Budvar – Tárgyalás

[Védjegyek – Cseh-amerikai sörháború – „Bud” – A földrajzi jelzések védelméről szóló csehszlovák-osztrák egyezmény alkalmazhatósága Csehország EU-csatlakozása után]

Az Európai Bíróság 2003 novemberében úgy határozott, hogy Ausztria az EU-hoz való csatlakozása előtt megkötött, a földrajzi jelzések védelméről szóló csehszlovák-osztrák egyezmény alapján továbbra is megtilthatja az amerikai Anheuser-Busch sörgyár „American Bud” névvel ellátott és más EU-tagállamokban már jogszerűen forgalmazott termékeinek az osztrák piacra történő beengedését. Az egyezmény alapján Ausztriában „Bud” megjelöléssel csak a csehországi České Budějovice (németül: Budweis) városában vagy annak környékén előállított sörök forgalmazhatók. Az Európai Bíróság azonban hozzátette, hogy az egyezmény szerinti védelem csak akkor alkalmazható, ha a cseh köztudat még mindig ténylegesen azonosítja vagy összekapcsolja egymással a „Bud” megjelölést és České Budějovice városát. Ennek vizsgálatára pedig az Európai Bíróság szerint az ügyet Luxembourgba utaló osztrák bíróság rendelkezik hatáskörrel.

Az ügy tehát visszakerült Ausztriába, ahol az Európai Bíróság ítéletét a különböző fokokon eljáró bíróságok egymástól eltérően értelmezték, és a jogorvoslati eljárások eredményeképpen az ügy ismételt első fokú döntéshozatalra ugyanahhoz a bírósághoz (a bécsi kereskedelmi bírósághoz) lett visszautalva, amely a 2003-as ítélet alapjául szolgáló előzetes döntéshozatali eljárást indította. E bíróság az említett értelmezési eltérésekre, valamint a 2003 óta bekövetkezett ténybeli és jogi változásokra tekintettel most ismételten megkereste az Európai Bíróságot. A bécsi bíróság különösen arra a kérdésre szeretne választ kapni, hogy az a tény, hogy Csehország EU-hoz való csatlakozásakor a csatlakozási szerződésnek a České Budějovicéből származó sörökre vonatkozó védett elnevezéseket tartalmazó mellékletében nem került feltűntetésre a „Bud” megjelölés, azt jelenti-e, hogy a közösségi jog értelmében e megjelölés használata immár nem korlátozható az említett csehországi városból és környékéről származó sörökre.

Háttéranyagok

2008. december 3., szerda

  • C-440/07 P Bizottság kontra Schneider Electric – Tárgyalás

[Vállalkozások összefonódásának a Bizottság általi megakadályozása – A közösségi intézmények kártérítési felelőssége – Fellebbezés az Elsőfokú Bíróság marasztaló ítélete ellen]

A Schneider Electric és a Legrand két nagy francia ipari csoport, amelyek közül az előbbi a villamosenergia-elosztás, az ipari ellenőrzés és az automatika ágazatában, az utóbbi pedig a kisfeszültségű berendezésekhez készült elektromos felszerelések területén tevékenykedik. Miután megállapodtak abban, hogy a Schneider részvények nyilvános eljárásban történő cseréje útján (OPE) megszerzi a Legrand feletti irányítást, a két vállalkozás 2001. február 16-án hivatalosan bejelentette a Bizottságnak az összeolvadási tervét, azért, hogy az összefonódásukat a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozatot kapjanak.

Azt követően, hogy a 2001 augusztusában befejeződött OPE-t követően a Schneider megszerezte a Legrand tőkéjének 98%-át, a Bizottság 2001. október 10-i határozatával az összeolvadást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, mivel ezen összeolvadás jelentősen korlátozná a hatékony versenyt az érintett francia ágazati piacokon. Mivel a Schneider a közös piaccal utólag összeegyeztethetetlennek nyilvánított összeolvadást hajtott végre, a Bizottság 2002. január 30-án elfogadott egy második határozatot, amely elrendeli, hogy a Schneider-nek külön kell válnia a Legrand-tól.

A Schneider megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be mindkét határozat ellen. E két kereset elutasítása esetére a Schneider előkészítette a Legrand leválasztását és 2002. július 26-án átruházási szerződést kötött a Wendel/KKR konzorciummal, amely szerződést legkésőbb 2002. december 10-én kellett volna teljesíteni. 2002. október 22-i ítéleteiben az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozatot, és következésképpen – az első határozat alkalmazására irányuló – szétválasztásra kötelező határozatot. Az Elsőfokú Bíróság úgy találta, hogy a Bizottság az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozatban megsértette a Schneider védelemhez való jogát, mivel az összeolvadással szemben először e határozatban hivatkozott azon kifogásra, amely szerint a francia ágazati piacokon a Schneidernek a műszertáblák elemei területén meglévő erőfölénye támogatja a Legrand uralkodó helyzetét a downstream elektromos berendezések ágazatában.

Az összeolvadás ellenőrzésére vonatkozó – a megsemmisítést kimondó ítéleteket követően ismét megnyitott – eljárást a Bizottság 2002. december 13-án zárta le, azt követően, hogy ez utóbbinak a Schneider által az összeolvadás közös piaccal összeegyeztethetővé tétele céljából hozott korrekciós intézkedések megfelelő mivoltával kapcsolatban fennálló kételyeire tekintettel a vállalkozás lemondott az összeolvadásról, és 2002. december 10-én teljesítette a Wendel/KKR-rel a Legrand-ra vonatkozóan kötött átruházási szerződést.

Ezt követően a Schneider kártérítési keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz, amelyben az általa az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozatnak az Elsőfokú Bíróság által 2002. október 22-én megállapított jogszerűtlensége miatt elszenvedett kár megtérítését igényelte. 2007. július 11-én meghozott ítéletében az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Legrand-nal való összeolvadásának jogellenes megtiltása miatt a Schneider által elszenvedett kárt az Európai Közösségnek részlegesen meg kell téríteni, mivel a Schneider védelemhez való jogának Bizottság általi súlyos és nyilvánvaló megsértése a közösségi jognak az ilyen jellegű kártérítési igény keletkezéséhez kellőképp egyértelmű megsértését valósítja meg.

Az Elsőfokú Bíróság kétfajta vagyoni kár megtérítését rendelte el. Ezek közül az első a Schneider azon költségeinek felel meg, amelyek annak kapcsán merültek fel, hogy a 2002. októberi ítéletben kimondott megsemmisítéseket követően a vállalkozás részt vett az összeolvadás Bizottság általi újbóli ellenőrzésében. A második a vételár azon csökkenésének felel meg, amelybe a Wendel/KKR javára a Schneider kénytelen volt beleegyezni azért, hogy ezen átruházás hatályba lépését késleltesse. Ez utóbbi kár kétharmada kerül megtérítésre, mivel az Elsőfokú Bíróság úgy találta, hogy a Schneider maga is hozzájárult a saját kára létrejöttéhez, vállalva annak tényleges kockázatát, hogy a Bizottság az összeolvadást utólag a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja, valamint vállalva annak eshetőségét, hogy kénytelen lesz a Legrand eszközeit eladni. A feleknek az ítélet kihirdetésétől számított három hónapon belül kellet közölniük az Elsőfokú Bírósággal az első kár összegét. A második kár nagyságának megállapítására az Elsőfokú Bíróság szakértői vizsgálatot rendelt el.

A jelen eljárásban a Bizottság az Elsőfokú Bíróság 2007. július 11-i ítéletének hatályon kívül helyezését kéri az Európai Bíróságtól.

Háttéranyagok

2008. december 4., csütörtök

Az Európai Bíróság felújított és új épületeinek ünnepélyes felavatása

Elsőfokú Bíróság

2008. december 3., szerda

  • T-284/08 People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács – Tárgyalás

[Terrorizmus elleni küzdelem – Pénzeszközök jogtalan befagyasztása – A terrorizmussal kapcsolatba hozható szervezetek közösségi listájára való felvétel jogszerűsége]

Az 1965-ben alapított Iráni Népi Mudzsaheddin Szervezet (PMOI) az iráni sah, majd a mollák rendszerének egy demokratikus rendszerrel való felváltását tűzte ki célul. Korábban fegyveres szárnnyal is rendelkezett, amely Iránban működött. Állítása szerint azonban 2001 júniusától kezdve kifejezetten felhagyott minden katonai tevékenységgel. Ennek ellenére a Tanács a szervezetet felvette arra a listára, amely azon személyek és szervezetek nevét tartalmazza, akiknek, illetve amelyeknek a pénzeszközeit a terrorizmus leküzdése érdekében, az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy korábbi határozata alapján, be kell fagyasztani. A PMOI a nevének a listára való felvétele miatt az Elsőfokú Bírósághoz fordult, amely 2006. december 12-én meghozott ítéletében alapvető eljárási szabálytalanságok miatt megsemmisítette a szervezet pénzeszközeinek befagyasztását elrendelő tanácsi határozatot, mivel az sértette a védelemhez való jogot, az indokolási kötelezettséget és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot. Az Elsőfokú Bíróság azonban ezen eljárás keretében nem döntött arról az érdemi kérdésről, hogy a Tanács – ha megfelelően tiszteletben volna az eljárási során a szervezet említett alapvető jogait – rendelkezett-e megfelelő jogalappal és kellő bizonyítékokkal arra, hogy a PMOI-t felvegye a terrorizmussal kapcsolatba hozható szervezetek listájára.

A Tanács az Elsőfokú Bíróság ítélete után sem vette le a PMOI-t a kérdéses listáról, mivel úgy vélte, hogy a listára való felvétel feltételei továbbra is fennállnak, mégpedig azért, mert a brit belügyminiszter is ezt megerősítő tartalmú határozatot hozott. A belügyminiszter említett határozatát azonban később a brit bíróságok hatályon kívül helyezték, a Tanács azonban továbbra sem volt hajlandó levenni a PMOI-t a listáról, mivel információi szerint a brit belügyminiszter jogorvoslattal kívánt élni a határozatának megsemmisítése ellen. A PMOI mindezek miatt ismét az Elsőfokú Bírósághoz fordult, amely 2008. október 23-i ítéletében megállapította, hogy a brit bíróság határozatával szemben kilátásba helyezett jogorvoslatra való hivatkozás nyilvánvalóan nem elegendő a PMOI-nak a listán való fenntartásához, különös tekintettel arra, hogy a Tanács nem vette figyelembe azokat az egyébként súlyos érveket, amelyeket a kérdéses bíróság a belügyminiszter határozatának tartalmával kapcsolatban megfogalmazott. Az Elsőfokú Bíróság ezért ítéletében a Tanácsnak a PMOI-t a listán fenntartó határozatát ezúttal érdemben semmisítette meg.

A Tanács azonban ennek ellenére egy újabb határozatot hozott (a terrorizmussal kapcsolatba hozható személyek és szervezetek listáját a Tanács félévente frissíti, ilyenkor az uniós szerv mindig határozat formájában dönt a lista tartalmának meghatározásáról), amelyben továbbra is a PMOI-nak a listán való fenntartása mellett döntött, arra hivatkozva, hogy ezen intézkedést szükségessé tevő új információk kerültek a birtokába. A PMOI a mostani eljárásban a Tanácsnak e határozatát támadja. Az ügyet az Elsőfokú Bíróság gyorsított eljárás keretében tárgyalja.

Háttéranyagok