„Az Emberi jogok helyzete ma – 60 éves az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata” címmel tudományos konferencia került megrendezésre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán 2008. december 10-én.
A konferencián többek között felszólalt Sólyom László köztársasági elnök, aki a jog és a politika elválaszthatatlanságát hangsúlyozta a törvényhozás ellenőrzése tekintetében. Sólyom László abból indult ki, hogy milyen eszközei lehetnek a köztársasági elnöknek az emberi jogok védelme tekintetében. Az első eszköz az Alkotmánynak abban a klauzulájában keresendő, amely szerint a köztársasági elnök „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”.
Konkrétabb eszköznek mondható az alkotmányossági és a politikai vétó. A köztársasági elnök szerint mind a kettő megfelelő eszköz lehet az Alkotmányban is rögzített emberi alapjogok védelmére. Az elnök kifejtette, hogy milyen szempontrendszer szerint dönt arról, hogy melyik vétóhoz is folyamodjon. Egyrészt nyilvánvaló, hogy az elnök diszkrecionális jogköre eldönteni azt, hogy mikor nyúl egyáltalán a vétó eszközéhez. Az államfő elmondta tovább, hogy adott esetben gyakorlati szempontokat is mérlegre tesz, amikor arról dönt, hogy az Országgyűlésnek küld vissza egy kihirdetés előtt álló törvényt, vagy normakontrollt kér az Alkotmánybíróságtól. A köztársasági elnök szemében az a sorvezető, hogy csak akkor fordul az Alkotmánybírósághoz, ha „egészen biztos” a jogszabály alkotmányellenességében, más esetekben, ha valamiért nem ért egyet azzal, inkább politikai vétót alkalmaz. (Itt megemlítette, hogy óvatos az államcélokat és a generálklauzulákat illetően). A köztársasági elnök fenti szabályát (vagyis, hogy csak akkor fordul az Alkotmánybírósághoz, amikor biztosnak érzi az alkotmányellenességet) csak nem alapvető ügyekben alkalmazza, különös fontosságú esetekben akkor is megpróbálja a bírósági processzust, ha nem érzi egészen biztosnak.
Sólyom László, hogy arra is figyelemmel van döntése meghozatalánál, hogy az Országgyűlés akceptálni fogja-e a visszaküldést. A köztársasági elnök megosztotta a hallgatósággal azt is, hogy olyan eset is előfordult (pl. a légi utas és vízmentességgel kapcsolatos törvény esetében), amikor az alkotmányellenesség ellenére az Országgyűléshez küldte inkább vissza a törvényt praktikussági (a gyors döntés miatt) okokból. Véleménye szerint az államfő azzal, hogy a törvényhozást kontrollálja, menthetetlenül belép a politika világába, akár az alkotmányossági, akár a politika vétót alkalmazza. Utalt arra, hogy az államfőhöz hasonlóan az Alkotmánybíróság is óhatatlanul a politikai folyamatok részévé válik.
A köztársasági elnök, aki hivatalba lépése előtt az egyetem tanára volt, előadásában emlékeztetett arra is, hogy eddig kilenc esetben kért előzetes normakontrollt, egyszer alkotmányértelmezést, és tizenegy esetben küldött vissza törvényt az Országgyűlésnek. Az államfő az alapjogok védelmével összefüggésben kitért arra: azzal, hogy a szólásszabadság érdekében több alkalommal is az Alkotmánybírósághoz fordult, az 1992-ben lefektetett véleménynyilvánítási jog tágasságát erősíttette meg a testülettel.
Sólyom László az elmúlt években a hivatala által – konkrét esetekkel összefüggésben – megvédett alapjogok között említette az egyetemi autonómiához, a véleményszabadsághoz, az emberi méltósághoz, a személyes adatok védelméhez, az egészséges környezethez, az ártatlanság vélelméhez, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot.
A konferencián többek között előadott még Schanda Balázs (Újabb fejlemények az Európai Emberi Jogi Egyezmény 9. Cikke alkalmazásában); Tersztyánszkyné Vasadi Éva (Élethez és az emberi méltósághoz való jog a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának ítélkezésében); Zlinszky János (Emberi jogok és keresztény etika); Kovács Péter (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a nemzetközi jog).
