Az adósságkezelési szolgáltatás fontos és hatékony állami alapjogvédelmi eszköz. Segíthet megelőzni a tartozásukat átmenetileg törleszteni képtelen emberek lecsúszását, akár hajléktalanságig vezető anyagi ellehetetlenülését. Az ombudsman a hatékonyabb megelőzés érdekében javasolja a szabályozás finomítását, rugalmasabbá tételét.

Szabó Máté egy panasz kivizsgálása során alkotmányos visszásságot ugyan nem tapasztalt, ám arra lát még lehetőséget, hogy javítsanak a jelenlegi szabályozáson. A panaszos azt kifogásolta, hogy a helyi önkormányzat képviselőtestülete elutasította az adósságcsökkentési támogatás iránti ismételt kérelmét. A testület arra hivatkozott, hogy egy korábbi adósságcsökkentési támogatást meg kellett vonnia, mert az igénylő megszegte az együttműködési és fizetési kötelezettségét, a támogatás pedig a megszüntetésétől számított 24 hónapon belül ismételten nem állapítható meg.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az önkormányzat eljárása megfelelt a hatályos jogszabályoknak. Megkereste a szociális és munkaügyi minisztert is, aki úgy válaszolt, hogy az adósságkezelési szolgáltatásban való részvétel feltételeként a jogosultnak tevékenyen részt kell vennie a probléma megoldásában, meg kell fizetnie az adósság egy részét és meg kell jelennie tanácsadáson. Az ismételt igénylésre vonatkozó 24 hónapos moratórium ennek arányos és a jogosultat megfelelően ösztönző eszköze.

Válaszlevelében az ombudsman kifejtette, hogy a jogosult ösztönzését és érdekelté tételét alapvető fontosságúnak tartja, ilyen helyzetekben ugyanis csak az állam és polgára közötti együttműködéssel lehet hatékony megoldást találni. A hatályos szabályozás problémáját Szabó Máté az automatizmusában látja, abban, hogy a 24 hónapos moratórium alkalmazásában nem ismer kivételt.

Az átmeneti fizetésképtelenséghez különböző okok vezethetnek, az adósságkezelési szolgáltatásban résztvevők személyes körülményeiben is bekövetkezhet jelentős változás. Ezért a biztos megfontolásra javasolta a miniszternek, hogy tegyen lépéseket egy rugalmasabb, arányosabb, a megelőzést hatékonyabban elősegítő jogi megoldás kidolgozására. Ilyen lehetőség lenne például a 24 hónapos határidő rövidítése, vagy hogy az önkormányzat kapjon mérlegelési lehetőséget. Érvényesíteni lehetne a fokozatosság elvét is úgy, hogy az első alkalommal rövidebb, a második alkalommal akár hosszabb időtartamú moratóriumot alkalmaznának.

A biztos levelében utalt arra is, hogy a hajléktalanok emberi jogaival foglalkozó projektjének alapvető célkitűzése a párbeszéd előmozdítása, és hogy felhívja a figyelmet a megelőzés fontosságára. Az ombudsman szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben várhatóan növekszik majd az adósságkezelési szolgáltatás jelentősége. A szociális területen pedig a megelőzés az államnak lényegesen kevesebb terhet jelent, mint a már bekövetkezett probléma, például a hajléktalanság kezelése.