Az Elsőfokú bíróság megerősíti, az OHIM azon határozatát, hogy az Anheuser‑Busch amerikai sörfőzde javűra közösségi védjegyként többek között a sör tekintetében nem lajstromozza a „BUDWEISER” kifejezést. A „BUDWEISER” kifejezés sör esetében történő kereskedelmi használatának joga ugyanis Németországban és Ausztriában már a Budějovický Budvar cseh sörfőzdét illeti meg.

Az Elsőfokú Bíróság T‑191/07. sz. ügyben hozott ítélete – Anheuser‑Busch, Inc. kontra OHIM:

1996‑ban az Anheuser‑Busch amerikai sörfőzde a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (OHIM) kérte a „BUDWEISER” szómegjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozását a következő termékek tekintetében: „Sörök, ale típusú sörök, porter típusú sörök, alkoholos és alkoholmentes malátatartalmú italok”.

A Budějovický Budvar cseh sörfőzde a kérelemben felsorolt valamennyi árura vonatkozóan felszólalást nyújtott be a közösségi védjegy lajstromozása ellen. Felszólalásának alátámasztására a Budějovický Budvar a sör tekintetében lajstromozott és a „budweiser” kifejezést tartalmazó korábbi nemzetközi védjegyekre, illetve eredetmegjelölésekre hivatkozott.

Az OHIM elutasította az Anheuser‑Busch közösségi védjegybejelentését azzal az indokolással, hogy a bejelentett védjegy azonos a többek között Németországban és Ausztriában oltalom alatt álló BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjeggyel. Az OHIM megállapította, hogy az amerikai sörfőzde kérelmében szereplő áruk alapvetően azonosak a korábbi védjeggyel megjelölt „minden sörtípus” termékeivel. Az alkoholmentes malátatartalmú italok esetében, figyelembe véve a védjegyek azonosságát és a szóban forgó termékek nyilvánvaló hasonlóságát, az OHIM szintén helyt adott a cseh sörfőzde felszólalásának.

Az Anheuser‑Busch az OHIM határozata ellen keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz.

Az Elsőfokú Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy az Anheuser‑Buschnak volt lehetősége az OHIM előtti eljárás folyamán észrevételeket tennie a korábbi védjegy érvényességével kapcsolatban, és hogy ezért nem sérült a meghallgatáshoz való joga. Az Elsőfokú Bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy a Budějovický Budvar kellően bizonyította e védjegy érvényességét az OHIM előtti eljárás folyamán.

Ezenkívül az Elsőfokú Bíróság elutasítja az Anheuser‑Busch azon érvét, miszerint az OHIM nem vehette volna figyelembe a Budějovický Budvar által felszólalása alátámasztására késedelmesen benyújtott dokumentumokat. Az OHIM ugyanis széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy ilyen dokumentumokat figyelembe kell‑e venni vagy sem.

Ezt követően az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a Budějovický Budvar be tudott mutatni a korábbi védjegyet tartalmazó olyan reklámanyagokat és számlákat, amelyeket az Anheuser‑Busch közösségi védjegybejelentésének a közzétételét megelőző öt év során sörértékesítés céljából a németországi és ausztriai ügyfeleknek címeztek. Az Elsőfokú Bíróság megjegyzi, hogy e reklámok és számlák bizonyítják a korábbi védjegy cseh sörfőzde általi tényleges használatát. Következésképpen a Budějovický Budvar jogosan hivatkozott e védjegyre az Anheuser‑Busch által bejelentett védjegy többek között a sör esetében történő lajstromozása elleni felszólalás alátámasztására.

Végül a malátatartalmú alkoholmentes italokkal kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság megjegyzi, hogy mivel ezek hasonlóak a korábbi védjegy „minden sörtípus” termékeihez, az Anheuser‑Busch lajstromozás iráni kérelmét ezek tekintetében szintén el kell utasítani. Ilyen körülmények között az Elsőfokú Bíróság megjegyzi, hogy a „minden sörtípus” magában foglalja az alkoholmentes sört is, amely fogalmilag malátatartalmú alkoholmentes ital.

Márpedig egy ilyen hasonlóság a német és ausztriai fogyasztók esetében összetéveszthetőséghez vezethet, mivel ezek azt gondolhatják, hogy a BUDWEISER védjeggyel értékesített malátatartalmú alkoholmentes italok ugyanazon forrásból származnak, mint a BUDWEISER védjeggyel árusított sörök.

Ezen okok összességére tekintettel az Elsőfokú Bíróság az Anheuser‑Busch keresetét teljes egészében elutasítja.

Az Elsőfokú Bíróság határozata ellen annak közlésétől számított két hónapon belül kizárólag jogkérdésekre vonatkozó fellebbezés nyújtható be az Európai Közösségek Bíróságához.