Új alapokra helyezi a biztosítók és viszontbiztosítók tőkeellátottsági követelményeit illetve felügyeletét az Európai Parlament által április 22-én jóváhagyott Solvency II-irányelv. A jogszabály nem ad ugyan lehetőséget az úgynevezett csoporttámogatás bevezetésére, ám felügyeleti kollégiumokat hoz létre.
A biztosítási szektor tevékenységét jelenleg egy teljes irányelvgyűjtemény határozza meg az Európai Unióban, amely 14 különböző jogszabályból áll. Ez azt írja elő a biztosítóknak és a viszontbiztosítóknak, hogy a befolyó díjbevételek egy meghatározott részét saját tőkeként különítsék el. Hogy pontosan mekkora részét, annak meghatározásában azonban a különböző kockázatokat nem egységesen veszik figyelembe, csupán a biztosítási kockázatot – vagyis azt, hogy mekkora a biztosítási esemény bekövetkeztének a valószínűsége.
A harminc éve kiépített jelenlegi rendszert alaposan túlhaladta az idő. Azóta ugyanis nagyban egységesült az európai biztosítási piac, tucatnyi nagy páneurópai biztosító teszi zsebre a díjbevételek zömét. A biztosítók igen aktívan megjelentek más pénzügyi szolgáltatások piacán is (lásd például unit-linked biztosítások). Ez, illetve a pénzügyi szektor integrációja általában is újfajta kockázatok megjelenését eredményezte. A jelenlegi pénzügyi válság pedig megmutatta, hogy a biztosítók ilyen körülmények között túlságosan sok kockázatot vállaltak, ami a szektorba vetett bizalom megrendüléséhez vezetett.
Négy cél
Az Európai Bizottság négy célt tűzött ki, amikor 2007. júliusában előállt az évi 5 millió eurónál nagyobb díjbevételt elérő biztosítók szabályozását teljesen új alapokra helyezni kívánó javaslatával. Erősíteni akarta a biztosítottak védelmét, modernizálni akarta a biztosítók felügyeletét, tovább kívánta mélyíteni a piaci integrációt és javítani akarta az európai biztosítótársaságok nemzetközi versenyképességét. Ennek érdekében az EP által most formálisan is elfogadott új jogszabály előírja, hogy a biztosítók szavatoló tőkéjének kiszámítása során mindenféle kockázatot vegyenek figyelembe: nem csupán a biztosítási kockázatot, de a piaci, a hitelezési és a működési kockázatokat is.
Eszerint alapvetően kétféle tőkeellátottsági követelményt szabnak meg a biztosítóknak. A szolvencia tőkekövetelményt (SCR) a fent említett kockázatalapú megközelítéssel számolják ki. Ha a biztosító tőkéje ez alá esik, azonnali felügyeleti közbelépésre lesz szükség. Ennél alacsonyabb szinten határozzák meg a minimális tőkekövetelményt (MCR): ez az a szint, amelynek átlépése esetén vissza kell vonni a biztosító működési engedélyét. A különféle biztosítófajtákra eltérő MCR-szinteket határoznak meg, úgy, hogy az MCR valahol az SCR-szint 25 és 45 százaléka között legyen.
