A Shell 15 évre tartós bérletbe veheti a Tesco benzinkútjait – döntött a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). Az összefonódás résztvevőinek ugyanis együttesen sem lesz akkora piaci részesedése, amely versenyjogi aggályokra adhatna okot.

A Shell Hungary Kereskedelmi Zrt. a 2009. január 30-án kötött szerződés szerint 15 évig tartós bérletbe veszi a Tesco Global Áruházak Zrt. 51 üzemanyagtöltő állomását. A Shell a Royal Dutch Shell Plc. által irányított Shell-csoport tagja. A csoport egyrészt üzemanyagok és kenőanyagok töltőállomásokon történő kiskereskedelmi értékesítésével, továbbá töltőállomásain shop- és autómosó szolgáltatással foglalkozik. Az általa megvásárolt üzletág pedig a Tesco egyes áruházai mellett végez üzemanyag és kenőanyag, valamint egy töltőállomáson autógáz kiskereskedelmi értékesítést, továbbá shop szolgáltatást.

Üzemanyagok (benzin és gázolaj) és kenőanyagok országos töltőállomás hálózaton (ún. színes kutakon) történő kiskereskedelmi értékesítésével Magyarországon további 7 vállalkozás foglalkozik. Rajtuk kívül azonban több száz, ezen hálózatokhoz nem tartozó (ún. fehér) töltőállomás is működik Magyarországon. Az üzemanyagok éves értékesített mennyisége és a főbb szereplők piaci részesedései az elmúlt néhány évben érdemben nem változtak. A piac legnagyobb szereplője a Mol Nyrt., melynek részesedése Magyarország egészét tekintve a töltőállomások számából és az azokon értékesített benzin és gázolaj, valamint kenőanyagok forgalmából is meghaladja a 20 százalékot.

A 2007. évtől az üzemanyag kiskereskedelemben egy enyhe koncentrációs folyamat indult meg. A negyedik legnagyobb hálózattal rendelkező Agip megvette az akkor hatodik Esso-t; az ötödik legnagyobb részesedésű Lukoil pedig a hetedik Jet-et. Mindez azonban érdemben nem változtatott a piac azon jellegén, hogy a töltőállomások mintegy kétharmada (az értékesített mennyiség több mint fele) a négy legnagyobb hálózathoz (Mol, Shell, OMV, Agip) tartozik. A versenyhatóság által vizsgált összefonódás résztvevői és versenytársaik is úgy nyilatkoztak, hogy az üzemanyag kiskereskedelmi piacra történő belépés elsősorban felvásárlás révén képzelhető el, a piac ugyanis lényegében telített. Az egyes hálózatok 2008. évi átlagos lista árait országos szinten vizsgálva, három csoport különíthető el. A Mol, az OMV és a Shell 1-2 forinttal drágább az országos átlagnál. Az Agip kevesebb, mint 1 forinttal felfelé, a Tesco szintén kevesebb, mint 1 forinttal, de lefelé tér el az országos átlagtól. A legalacsonyabb árakat a Lukoil és a fehér töltőállomások érvényesítik.

A GVH ökonometria módszerekkel vizsgálta, hogy az üzemanyagok esetében milyen összefüggés van a kistérségi koncentráció és a kistérségben érvényesülő ár között. A számítások eredményei azt mutatták, hogy nincs közgazdaságilag szignifikáns kapcsolat a koncentráció és az ár között. Szintén nem volt kimutatható, hogy a Tesco töltőállomások jelenléte érzékelhető hatást gyakorolna a környezetükben lévő Shell töltőállomások árazására.

A versenytörvény szerint a GVH nem tagadhatja meg az engedélyt, ha az összefonódás nem hoz létre, vagy nem erősít meg olyan gazdasági erőfölényt, amely akadályozza a hatékony verseny kialakulását, fennmaradását, vagy fejlődését az érintett piacon. A versenyhatóság kialakult gyakorlata szerint az üzemanyagok kiskereskedelme – figyelemmel a benzin és a gázolaj közötti a termelésben és a forgalmazásban meglévő kínálati helyettesítésre – egységes árupiacot alkot, továbbá az üzemanyagok tekintetében az érintett földrajzi piac Magyarország egész területe.

A Tesco töltőállomások és a Shell-csoport Magyarországon az üzemanyagok és kenőanyagok forgalmazása tekintetében együttesen sem részesedik akkora mértékben (20 százalék) a piacból, amely felett a GVH szerint felmerülhetnek versenyaggályok, így az összefonódást a versenyhatóság engedélyezte.

Az ügy hivatali nyilvántartási száma: Vj-17/2009.