A jövőben minden mezőgazdasági termékre kiterjesztené az Európai Bizottság az élelmiszerek termelési helyére utaló címke használatát. A cél a jelenlegi bonyolult és a fogyasztók számára nehezen követhető élelmiszer-minőségi tájékoztatás egyszerűsítése.

Mariann Fischer Boel uniós agrárbiztos úgy véli, hogy az európai mezőgazdaságnak nem olcsó tömegáruk előállításával kell versenyre kelnie a külvilággal, hanem azzal, amiben igazán jó: kiváló minőségű, biztonságos és hozzáadott értékek képező agrártermékekkel. A színvonalat garantálja, hogy az uniós agrártermelőknek a világon egyedülállóan szigorú sztenderdeknek kell megfelelniük, legyen szó a környezetvédelmi, az állatjóléti, vagy a növényvédő szerek alkalmazására vonatkozó előírásokról. A sokszor bonyolult tájékoztatási szabályok miatt azonban kérdéses, hogy megtérülnek-e ezek az erőfeszítések.

A Bizottság ezért csütörtökön állásfoglalást fogadott el, amelynek célja a termékminőségre vonatkozó címkézési rendszerek használatának és értelmezésének a megkönnyítése. Egy sor mezőgazdasági termék esetében – ezek a marha- és a borjúhús, a zöldségek, a tojás, az importált baromfihús, a méz és az olívaolaj – már meglehetősen részletes és pontos tájékoztatást kell nyújtani a fogyasztóknak. Mariann Fischer Boel most azt szeretné, ha ezek a szigorú címkézési szabályok a jövőben minden termékre kiterjednének.

A Bizottság több más változtatást is megfontolásra javasol a tagállamok agrárminiszterei által a jövő hét eleji brnói informális tanácsülésen először megvitatandó állásfoglalásban, amit később követ majd a hivatalos javaslat. Brüsszel szerint mérlegelés tárgyát kell, hogy képezze, hogy a választható fenntartott jelölések között bevezessék-e a „hegyvidéki gazdálkodásban előállított termék” és a „hagyományos termék” jelölést. Ez utóbbi felválthatná a „hagyományos különleges termékek” rendszerét, annál is inkább, mert ennek bevezetése, a ’90-es évek óta az agrárbiztos szerint mindössze húsz terméket vettek nyilvántartásba. A Bizottság emellett valamennyi földrajzi eredetmegjelölés számára (a borokra, a szeszes italokra, illetve a mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre) egységes nyilvántartás létrehozását javasolja, az egyes rendszerek sajátosságainak megőrzésével.

Brüsszel a biotermékek esetében is hatékonyabb címkézési rendszert tart szükségesnek, és a földrajzi termékek fokozottabb védelmét ígéri a nemzetközi piacokon. A tervek közé tartozik továbbá a magántanúsítási rendszerekre vonatkozó bevált gyakorlati megoldásokat tartalmazó iránymutatás kidolgozása, ami amellett, hogy csökkentené a termelők bürokratikus terheit, az esetleges fogyasztói félreértések elkerülését is megkönnyítheti.