A Jogi Fórum nevével fémjelzett konferencia-sorozat soron következő előadása a büntető jogszabályokat érintő változásokról 2009. október 15-én került megrendezésre. A félnapos konferencia számára a helyszínt a Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet biztosította.

A meghívott előadók elismert, tapasztalt személyek, akiknek neve előrevetítette az előadások magas színvonalát: Dr. Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője, Dr. Hatvani Erzsébet, az Igazságügyi Hivatal főigazgatója, valamint Dr. Magyar György ügyvéd tájékoztatták a résztvevőket az 2009. évi LXXX. tv, valamint a 2009. évi LXXXIII. tv. rendelkezéseiről.

Dr. Magyar György a Be.-t érintő változásokról, ezen belül is a Be. XXVI. fejezetében szabályozott „lemondás a tárgyalásról” jogintézményről szólt részletesen. Az előadás kezdetén képet kaphattunk az angolszász jogrendszer vádalkunak nevezett és a „lemondás a tárgyalásról” hazai intézményének hasonlóságáról-különbözőségéről, majd a tárgyalásról lemondás módosult, s immáron hatályos rendelkezéseit mutatta be érthetően, a lényeget láttatva. A Be. vonatkozó §-ainak ismertetése után az előadó a gyakorlati kérdésekre fektetett nagy hangsúlyt – megosztva tapasztalatait, dilemmáit a résztvevőkkel. Dr. Magyar György több olyan kérdést vetett fel, amelyek valóban sok védőben megfogalmazódhatnak, amikor e jogintézménnyel a gyakorlatban találkozik. Annál is inkább, mert a tárgyalásról lemondás alkalmazhatóságának egyik alappillére a terhelt beismerése, amely nagy felelősséget tesz a védő vállára. „Mit is jelent tulajdonképpen a beismerés, mit, mennyit kel elmondani, mit vár az ügyész, a bíró a terhelttől pontosan? (Be. 534.§(1) bekezdés), Hogyan alakul a terhelt helyzete, ha a beismerés után az ügyész nem fogadja el a kezdeményezést – azután, hogy a terhelt beismerésben van? (Be. 538.§ (1), (2) bekezdések), Hogyan egyeztethető össze az ártatlanság vélelmének elvével a terhelt azon helyzete, amikor a beismerés ellenére az ügyész nem fogadja el a kezdeményezést?” Dr. Magyar György kérdései valóban elgondolkodtatóak, és akár egy újabb konferencia lehetőségét rejtik magukban….

A második előadás „Az új büntető anyagi és eljárási szabályok a bíró szemével címet viselte”. Dr. Frech Ágnes először a Btk.-t érintő módosításokról beszélt. A 2009. évi LXXX. tv jelentősen módosította a jogos védelemre vonatkozó addigi szabályozást (Btk. 29.§, 29/A.§). A módosítás lényege, hogy a jogtalan támadás teljes kockázatát a jogtalan támadóra telepíti. A védekező személy tehát nem felelős akkor sem, ha az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi (Btk. 29.§ (3) bekezdés), valamint a korábbi kitérési kötelezettség is megszűnt (Btk. 29.§ (3) bekezdés). Fontos változás e körben egy új intézmény, az ún. megelőző jogos védelem törvénybe iktatása (Btk. 29/A.§), amellyel a jogalkotó már korábban is felmerült élethelyzetekre kívánt megoldást találni. Megelőző jogos védelem körében lehetőség nyílik védelmi eszköz alkalmazására, feltéve, hogy az nem alkalmas az élet kioltására és a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt. Az előadó elmondta, hogy annak bírói megítélésénél, hogy adott eszköz alkalmas-e az élet kioltására, maga az eszköz, valamint annak alkalmazásának módja a döntő; kitért továbbá arra is, hogy ebben az esetben az az elvárható, hogy a védekező kellő biztonsággal és kellő figyelemfelkeltés mellett alkalmazza a védelmi eszközt.

Az előadó a módosítás további fontos elemeként emelte ki az értelmező rendelkezések körében lévő változtatást, az erőszakos többszörös visszaeső fogalmát. A Btk. 137.§ 17. pontjaként beiktatott új fogalom az ún. „Three Strikes” amerikai intézmény mintája alapján került be a magyar büntető-törvénykönyvbe. Az erőszakos többszörös visszaeső a Btk. szerint „az a többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el.”. Az erőszakos többszörös visszaeső lett tehát a legszigorúbb jogkövetkezményeket maga után vonó elkövetői kategória. A védői dilemmákhoz hasonlóan a bírói dilemmák is megfogalmazódtak az előadás alatt: dr. Frech Ágnes szerint az a probléma, hogy jelen szabályozás 2009. augusztus 9. napján lépett hatályba. Aki tehát az első két személy elleni erőszakos cselekményét ezen időpont előtt, a harmadikat ezen időpont után követte el, a harmadikat ez után, az az első kettőt még abban a tudatban követte el, hogy maximum többszörös visszaesőként minősítheti őt a bíróság, amely helyzet szemben áll a jogbiztonság alkotmányos követelményével.

A Be.-t módosító 2009. évi LXXXIII. tv. rendelkezései – ahogyan az a törvény címéből is kitűnik – a büntetőeljárás gyorsítását, hatékonyabbá tételét, időszerűségét voltak/vannak hivatva biztosítani, és ezzel összefüggésben a bíróságok (különösen a FB, a PMB és a PKKB) munkaterhének oldását célozták meg. E körben dr. Frech Ágnes részletezte ez egyes különeljárások, úgy mint az eljárás a távollevő terhelttel szemben (Be. XXV. fejezet), a tárgyalás mellőzése (Be. XXVII. fejezet), valamint a bíróság elé állítás (Be. XXIV. fejezet) szabályait érintő módosításokat. Kitért továbbá a tárgyalási őrizet, mint új fogalom, valamint a tárgyalás folytonosságát elősegítő módosítások ismertetésére is.

A konferencia záróelőadása középpontjában a mediáció állt. A mediáció fogalma a büntető anyagi jogban tevékeny megbánás néven (Btk. 36.§), büntető eljárásjogban közvetítői eljárás néven (Be. 221/A.§) jelenik meg. A tevékeny megbánás a Btk. egyrészt büntethetőséget kizáró okként szabályozza, más esetekben pedig a büntetés korlátlan enyhítésére ad lehetőséget.

Az előadás bevezetőjében Dr. Hatvani Erzsébet a mediációra vonatkozó hazai és nemzetközi jogszabályokról szólt, majd részletesen ismertette az eljárás folyamatát, valamint az ezt érintő jogszabály-módosításokat. A változások közül kiemelendő, hogy a módosítás szélesítette a közvetítői eljárás alkalmazhatósági körét, ui. immáron a személy elleni (XII. fejezet I. és III. cím), közlekedési (XIII. fejezet) vagy vagyon elleni (XVIII. fejezet) vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett esetén is alkalmazható. Újdonság továbbá: a közvetítői eljárás további feltétele lett, hogy az elkövető a cselekmény elkövetését a vádemelésig beismerje. Változott továbbá az utolsó feltétel megfogalmazása is: „és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.” Ez utóbbi az előadó álláspontja szerint azt célozta, hogy a bűncselekménnyel okozott kár megtérítését a pénzbeli megtérítés túlsúlya miatt más irányba is tereljék.

Újdonság továbbá, hogy az eddig ismert kizáró okok közé került egy új, nevezetesen a Btk. 36.§ (3) bekezdésének e) pontja.

Az előadás végén hazai statisztikai adatok kerültek ismertetésre, melyből kiderült, hogy a Magyarországon 2007. óta alkalmazott közvetítői eljárást Budapesten, Pest megyében, valamint Baranya megyében alkalmazzák a leggyakrabban, valamint, hogy a Btk. 36.§ (1) bekezdésében meghatározott három bűncselekménytípusok közül a vagyon elleni bűncselekmények körében a leginkább elterjedt.