Roman Polanski 32 éve lezáratlan büntetőügye idén szeptemberben került újra a köztudatba, mikor a rendezőt a zürichi filmfesztiválon életműdíj helyett bilincs várta. A rendező letartóztatása azonban erősen megosztja a közvéleményt.

Polanskit ugyanebben az ügyben legelőször 1977. március 11-én vették őrizetbe a Los Angeles-ben. A hat pontos vádirat alapját az akkor 13 éves Samanta Gailey-vel létesített szexuális kapcsolat képezte. A bíróság által megállapított tényállás szerint meghívták a lányt fotózás céljából Jack Nicholson hollywoodi villájába, ahol Polanski pezsgővel és erős halucinogén droggal kinálta, hogy aktképeket készíthessen róla. Végül az elkábított fiatalkorú sértettel közösült is, az aktusnak a túl korán hazaérkező Anjelica Huston, Nicholson akkori barátnője vetett véget. A rendezőt azonban óvadék ellenében szabadlábra helyezték, és arra is reális esély mutatkozott, hogy ejtik az ellene felhozott vádakat, de az ügyet korábban tárgyaló bíró időközben meghalt. Polanskinak ezalatt sikerült számára előnyös vádalkut kötnie, mely értelmében elismerte bűnösségét a kiskorúval létesített törvénytelen szexuális kapcsolat miatt, de a megállapodás alapján a többi vádpontot – mint például a kábítószerrel visszaélés – ejtik ellene. Ennek ellenére az ítélethozatal előtt néhány órával Londonon keresztül Párizsba szökött, mivel Franciaországnak nincs az Egyesült Államokkal kiadatási kötelezettsége. A bíróság a történtek miatt az ítélethozatalt „in absentia” – vádlott hiányában – 1978. februárjában határozatlan időre elhalasztotta.

Talán kevesen tudják, de tíz évvel ezután a sértett polgári pert indított Polanski ellen kártérítést követelve az őt ért fizikai és lelki megrázkódtatások miatt. Az eljárásban Polanski – folyamatos franciaországi tartózkodása miatt – nem vett részt személyesen, ügyvédei által képviseltette magát. Az eset végére azonban gyorsan pont került, a felek ugyanis peren kívül megegyeztek, melynek részletei sohasem kerültek a nyilvánosság elé, de vélhetően nem csekély összegű kártérítésről lehetett szó. Annál is inkább, hogy a Polanski ügy a polgári per befejeztével évekre elcsendesedett, a sértett – aki már ekkora házasságot kötött, nevét pedig Samantha Geimerre változtatta – 1997-ben nyilvánosan is megbocsátott a rendezőnek.

Az Egyesült Államok – eddig tisztázatlan okokból – csak huszonhét évvel a vádlott szökése után, 2005-ben adott ki ellene nemzetközi elfogató parancsot. Az ítélethozatal elől titokban Európába menekült rendező 2008-ban a Wanted and Desired című dokumentumfilmben próbálta az ügy kapcsán róla kialakult nem túl tetszetős képet árnyalni új, korábban nem ismert tények napvilágra hozatalával. A filmben David Wells – az ügyben egyébként nem részes ügyész – szerepét is boncolgatják, aki a film készítői szerint befolyásolni próbálta a bírót egy Polanskiról az Octoberfesten készült fénykép segítségével, amin egy fiatal nő társaságában látható. Az ügyet annak idején tárgyaló, de időközben elhunyt Laurence J. Rittenband bíró emlékét sem kímélik, egybehangzó állítások hangzanak el a bíró pártatlanságát, elfogulatlanságát és bírói munkáját értékelve – nem mindig pozitívan.

Magyarországon aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel közösül, megrontást követ el, melynek büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. Ebből következik, hogy ennek a bűncselekménynek a büntethetősége – amennyiben nem szakad meg, vagy nyugszik az elévülés – befejezettség esetén a törvényi tényállás megvalósulásának napjától számolva öt év elteltével megszűnik. Látható tehát, hogy a különböző kultúrákban más és más büntetőjogi elvek és célok mentén történik a felelősségre vonás. Míg Európában cél a reparáció és az, hogy visszatartsák az újabb bűnelkövetéstől, úgy Amerikában a retorzió, a megtorlás.

Számos híres színész és alkotó nemrégiben petíciót írt alá annak érdekében, hogy Polanskit elengedjék és véget érjen az ellene oly régóta folyó, lezáratlan eljárás. A művészek között ott van Monica Belucci, Debra Winger, Bertrand Tavernier és a tőle 30 évvel fiatalabb nevelt lányával együtt élő Woody Allen is. Közismert büntetőjogi alapelv, hogy a terheltet megilleti az ártatlanság vélelme egészen addig, amíg jogerős ítélet nem mondja ki a bűnösségét, ez esetben azonban lehetősége sem volt az amerikai bíróságnak az ítélethozatalra a vádlott szökése és azóta is tartó bújkálása miatt.

Sokan az amerikai büntetőítélkezés nagy próbájának tartják ezt az esetet. Ha ugyanis a bíróság lezárja az ügyet és elengedi Polanskit, annak egyenes következménye lesz a világ jogos felháborodása, miszerint egy gyermekkel létesített szexuális kapcsolat nem hozható semmifajta kapcsolatba azzal, hogy az elkövető egyébként híres rendező. A kettőnek ugyanis semmi köze sincs egymáshoz, minden embernek vállalnia kell a felelősséget a tetteiért függetlenül attól, hogy ünnepelt hollywoodi sztár, vagy egyszerű földi halandó. Más kérdés, hogy a tengeren túlon miért vártak ilyen sokáig az elfogatóparancs kiadásával és ennek megtörténte után miért csak most vették a 76 éves rendezőt őrizetbe.

A kaliforniai bíróság azonban tartja magát, és 2009. december 21-én, hétfőn elutasította Polanski ügyvédei által benyújtott kérelmét, melyben eljárási szabálytalanságokra hivatkozva kérték az ügy megszüntetését. Ha Polanskit kiadják az Egyesült Államoknak, reális esély van rá, hogy a világhírű rendező élete utolsó éveit börtönben fogja tölteni.