Nem diszkriminatív korhatár-korlátok egyes munkakörökben - Az Európai Bíróság ítélete

2010.01.12. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

Az Európai Bíróság C-229/08. és C-341/08. számú ügyekben hozott ítélete szerint az egyes tűzoltói munkakörökbe 30 éves legfelső korhatárig történő felvétel, illetve a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként való tevékenység folytatásának céljából megállapított 68 éves felső korhatár megengedett.

A C-229/08. és C-341/08. sz. ügyekben hozott ítélet - Colin Wolf kontra Stadt Frankfurt am Main Domnica Petersen kontra Berufungsausschuss für Zahnärzte für den Bezirk Westfalen-Lippe:

Az egyes tűzoltói munkakörökbe 30 éves legfelső korhatárig történő felvétel, illetve a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként való tevékenység folytatásának céljából megállapított 68 éves felső korhatár megengedett.

Az ilyen korhatár-korlátozás kizárólag akkor nem minősül életkoron alapuló, tiltott hátrányos megkülönböztetésnek, amennyiben olyan tűzoltókra vonatkozik, akik közvetlenül részt vesznek a tűz elleni küzdelemben, illetve a fogorvosok esetében, ha e korhatár-korlátozás megfelelő és koherens módon teljesíti az egészségvédelem, illetve a foglalkoztatáspolitika célkitűzéseit.

A 2000/78 irányelv1 a foglalkoztatás és a munkavégzés területén tiltja többek között az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést. Mindazonáltal az irányelvvel nem ellentétesek az egészség védelméhez szükséges nemzeti intézkedések. A nemzeti jogalkotó annak előírására is jogosult, hogy bizonyos esetekben a megkülönböztetett bánásmód – még ha az az életkoron, vagy valamely életkorral összefüggő jellemzőn is alapul – nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, és ennélfogva nem is tilos.

Így megengedett a valamely életkorral összefüggő jellemző alapján történő megkülönböztetés, ha az érintett foglalkozási tevékenység jellege vagy gyakorlásának feltételrendszere miatt az ilyen jellemző valódi és meghatározó foglalkozási követelménynek tekinthető. Az életkorral kapcsolatos eltérő bánásmód akkor is elfogadható, ha az egészség védelme érdekében szükséges, vagy bizonyos jogszerű – különösen foglalkoztatáspolitikai, munkaerő-piaci és szakképzési – célkitűzések igazolják.

A németországi Hessen tartomány a középszintű tűzoltás-technikai szolgálatra – amely tagjainak feladata különösen a tűz elleni küzdelem – való felvétel tekintetében 30 éves felső korhatárt ír elő. Ezen felső korhatár előírásának célja a hivatásos tűzoltóság működőképességének és megfelelő működésének biztosítása.

C. Wolf felvételét kérte a Frankfurt am Main város középszintű tűzoltás‑technikai szolgálatához. Jelentkezését a 30 éves felső korhatár átlépése miatt nem vették figyelembe. Felvételi kérelme időpontjában 29 éves volt, ám a következő felvételkor már 31 éves lett volna. A Verwaltungsgericht Frankfurt am Main (Frankfurt am Main-i közigazgatási bíróság) – amely előtt C. Wolf Frankfurt am Main város ellen keresetet indított kártérítés megfizetése iránt – arra vár választ a Bíróságtól, hogy a nemzeti jogalkotó milyen mozgástérrel rendelkezik annak előírása tekintetében, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem képez a közösségi jog által tiltott hátrányos megkülönböztetést.

A Bíróság a Wolf-ügyben hozott ítéletében megállapítja, hogy a hivatkozott irányelvvel nem ellentétes a Hessen tartomány által a középszintű tűzoltás‑technikai szolgálatra történő felvételhez előírt felső korhatár.

A felső korhatár miatti életkoron alapuló eltérő bánásmód az irányelvnek az ilyen bánásmód igazolt jellegére vonatkozó összes feltételének megfelel. A hivatásos tűzoltóság működőképességének és megfelelő működésének biztosítása ugyanis jogszerű célnak minősül. Továbbá az, hogy a középszintű tűzoltás‑technikai szolgálat tagjainak kivételesen magas szintű fizikai képességekkel kell rendelkezniük, a tűzoltói tevékenység gyakorlását jellemző valódi és meghatározó foglalkozási követelmény, mivel e testület tagjai részt vesznek a tűz elleni küzdelemben, illetve a személyek mentésében. Az, hogy e tevékenység gyakorlásához magas szintű fizikai képességek szükségesek, összefügg e testület tagjainak életkorával, mivel a német kormány által ismertetett tudományos adatok értelmében nagyon kevés 45 év feletti tisztviselő rendelkezik a tűz elleni küzdelem során történő beavatkozásokhoz szükséges fizikai képességgel. Egyébiránt a felső korhatár előírása megfelel a hivatásos tűzoltóság működőképességének és megfelelő működésének biztosítására vonatkozó célkitűzésnek, másrészt nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

A Petersen-ügyben a német társadalombiztosítási törvénykönyvnek a hivatkozott ügyben hatályos változata azt írta elő, hogy a német kötelező egészségbiztosítási rendszer keretében a társadalombiztosítóval szerződött fogorvos tevékenysége azon negyedév végéig folytatható, amikor az adott szerződött fogorvos betölti a 68. életévét. Amennyiben nem szerződéses fogorvosi tevékenységről van szó, az adott fogorvos bármeddig folytathatja tevékenységét. Németországban a betegek 90%-a a kötelező egészségbiztosítási rendszer hatálya alá tartozik.

D. Petersen a társadalombiztosítóval szerződésben álló fogorvosként 1974. óta rendelkezett engedéllyel arra vonatkozóan, hogy fogorvosi tevékenységet lásson el. 2007 áprilisában töltötte be 68. életévét. A Sozialgericht Dortmund (Németország) előtt D. Petersen megtámadta az illetékes Berufungsausschuss für Zahnärzte für den Bezirk Westfalen-Lippe (Bezirk Westfalen-Lippe-i fogorvosi engedélyezési bizottság) azon határozatát, miszerint a szerződéses fogorvosi tevékenység végzésére vonatkozó engedélye 2007 júniusának végén lejárt. Az említett nemzeti bíróság a Bíróságnak több kérdést tesz fel a hivatkozott felső korhatárnak a 2000/78 irányelvvel való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan. Megjegyzi többek között, hogy a szövetségi alkotmánybíróság szerint e felső korhatár előírását igazolja a betegek védelmének szükségessége, illetve a szövetségi társadalombiztosítási bíróság álláspontja szerint e korhatár előírását a fiatal szerződéses fogorvosok foglalkoztatási lehetőségeinek fenntartására vonatkozó célkitűzés igazolja.

A Bíróság a Petersen-ügyben megállapítja, hogy egy adott tagállam jogszerűen ítélheti úgy, hogy a valamely orvosi – mint például a fogorvosi – tevékenység gyakorlása tekintetében a betegek egészségének védelmében szükséges felső korhatárt előírni.

Mindazonáltal a hivatkozott irányelvvel ellentétes egy olyan nemzeti intézkedés, amely a szerződéses fogorvosok tevékenységének gyakorlását felső korhatárhoz – jelen esetben 68 évhez – köti, amennyiben ezen intézkedés egyetlen célja a betegek egészségének védelme az e kort meghaladó fogorvosok teljesítőképességének csökkenésével szemben, hiszen ugyanezen korhatár nem alkalmazandó a nem szerződéses fogorvosok tekintetében. Az ilyen intézkedés ugyanis inkoherens, és nem tekinthető szükségesnek az egészség védelme érdekében.

Ezzel szemben az irányelvvel nem ellentétes az ilyen korhatár előírása, amennyiben annak célja a szerződéses fogorvosi kar különböző generációi közötti foglalkoztatási lehetőségek elosztása, amennyiben az érintett munkaerőpiac helyzetére figyelemmel ezen intézkedés megfelelő és szükséges a kitűzött cél eléréshez. A 68 éves életkor megfelelően előrehaladottnak tűnik ahhoz, hogy a szerződéses fogorvosi tevékenység engedélyezésének felső korhatárát képezze.

A nemzeti bíróság feladata, hogy megállapítsa a szerződéses fogorvosi tevékenység tekintetében előírt felső korhatár által kitűzött célt. Amennyiben ez a korhatár a kitűzött célra tekintettel ellentétes az irányelvvel, a valamely magánszemély és egy közigazgatási szerv – mint például a fogorvosi engedélyezési bizottság – közötti jogvitában eljáró nemzeti bíróság feladata ezen intézkedés figyelmen kívül hagyása, még akkor is, ha azt a hivatkozott irányelv hatályba lépését megelőzően vezették be, és a nemzeti jog nem rendelkezik ezen intézkedés alkalmazásának mellőzéséről.

A kihírdetés napján az ítélet teljes szövege megtalálható a CURIA honlapon


1A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. kötet, 4. fejezet, 79. o.).

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
MUNKAJOG
ESÉLYEGYENLŐSÉG
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA