Nem egyértelmű a gyermekvédelmi jogszabályokban megfogalmazott “veszélyeztetettség” kategória értelmezése és gyakorlati alkalmazása, ezért a gyermekjóléti szolgálat és a döntéshozó gyámhivatal munkatársai a veszélyeztetettség fogalmát a személyiségük, ismereteik, az adott területen szerzett szakmai gyakorlatuk alapján eltérően értelmezhetik.

Fentiek következtében – akár a többszöri jelzés ellenére – időközönként kikerülhet a gyermekvédelmi rendszer látószögéből egy veszélyhelyzetben lévő gyermek és családja.

A következtetésre Szabó Máté egy újságcikk nyomán hivatalból indított vizsgálatában jutott. Az írás arról számolt be, hogy évekig húzódott egy budapesti erdős területen, komfort nélküli kalyibában élő hajléktalan kisgyermekes család ügye. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a gyermeket megillető kiemelt védelem és gondoskodás jogának sérelmét, valamint a jogbiztonság csorbulását látta abban, hogy a családgondozó többszöri jelzése dacára a gyámhatóság több alkalommal is a közvetlen veszélyben lévő gyermek ideiglenes elhelyezése ellen döntött, továbbá, hogy illetékességének hiányát vélelmezve, de arról meg nem győződve határozott az iratáttételről és az ügy megszüntetéséről. A hivatal ugyanis készpénznek vette a családfőnek azt a kijelentését, hogy más városba költöznek. A gyámhivatal munkatársa ezután egy ízben nem találta a családot a kalyibában, és máris megállapította önnön illetékességének hiányát, az ügyet pedig áttette egy olyan szervhez, amelynek az illetékességét csupán feltételezte.

Szabó Máté a szociális és munkaügyi miniszter közbenjárását kérte a jogszabályi előírások egyértelmű, a veszélyeztetettségi helyzet meghatározását pontosító, a felelősségi köröket meghatározó módosítására. A veszélyeztetettséget, vagy kizárását ne a hivatalnok szubjektív ítélete, hanem pontosan nyomon követhető standardok alapján lehessen és kelljen meghatározni, természetesen teret engedve az egyes ügyek egyedi szempontjainak is – javasolja az ombudsman.