A pénzügyi válság legsötétebb napjaiban az élet naposabb oldalán élők közül mind többen próbáltak szerencsét a tőzsdén. A csábító árfolyamok bőségében trendi lett részvényt venni; akár józan megfontolásból, akár brókert játszva forgatni a pénzt. Cikkünkben néhány hatályos jogszabályt, szempontot tekintünk át, amelyeket érdemes lehet megfontolnia a kisbefektető magánszemélynek, mielőtt részvényekbe invesztálva próbálja meg fialtatni a megtakarításait.

A tőzsdei forgalomban számtalan termékkel kereskednek, pénzügyi eszközökkel, devizával és árukkal, a „kishalak” számára mégis a részvény bír mindazzal a szimbolikus értékkel, amit a tőzsdézés jelent. A hétköznapokban már megkopott az árubörze presztízse is.

Részvényt természetesen lehet tőzsdén kívül is vásárolni, de a tőzsde szervezett, koncentrált piacára közvetlenül, befektetőként nem lehet belépni. Ehhez a pénzügyi közvetítőrendszer meghatározott szereplőit kell igénybe venni, akik tőzsdei kereskedési joggal rendelkeznek.

A tőkepiaci törvény (Tpt.) vonatkozó rendelkezése (312. §) szerint tőzsdei kereskedő az a személy lehet, aki rendelkezik legalább egy, az adott tőzsdén forgalmazott tőzsdei termék kereskedéséhez szükséges felügyeleti, illetve más hatósági engedéllyel, megfelel a tőzsde szabályzataiban foglalt feltételeknek, azok teljesítését, betartását vállalja a tőzsdével kötött szerződésben, valamint a megfelelő féllel szerződik a tőzsdei ügyletek elszámolására.

A hosszabb fejtegetéseket mellőzve tőzsdei kereskedő jellemzően az ún. brókercég, vagyis befektetési vállalkozás, másrészről hitelintézet lehet. Az előbbi fő típusai az értékpapír-bizományos, az értékpapír-kereskedő és az értékpapír befektetési társaság. A hitelintézetek közül jellemzően a bankok teljesítenek tőzsdei megbízásokat.

A megcélzott és remélt profit alakulása szempontjából tehát lényeges, hogy amennyiben tőzsdei úton szeretne részvényekből hasznot húzni a kisbefektető magánszemély, akkor a teljes befektetett összeg, a tőke kockáztatásának tényén túl figyelemmel kell lennie a tranzakciós költségekre, számlavezetési és egyéb díjakra is, amik ügyleti veszteségként jelentkeznek. A személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) is az összes ügyleti nyereségnek az összes ügyleti veszteséget (idesorolva az ügyletkötéshez kapcsolódó, a befektetési szolgáltató által felszámított díjakat is) meghaladó részét tekinti ún. ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemnek (67/A. §). Az Szja tv. a csereügyleteket nem sorolja az ilyen ügyletek közé.

Az Szja tv. idézett paragrafusa és a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény rendelkezései [6. § a) pont] szerint a befektetési szolgáltatóval (vagyis befektetési vállalkozással vagy hitelintézettel) átruházható értékpapírra kötött ügylet – más ügyletek mellett – ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek minősül.

A fent idézett szakaszban pontosan meghatározott jövedelem után az adó mértéke 20 százalék [Szja tv. 67/A. § (2)].

A befektetési szolgáltató (mint az Art. és az Szja tv. szerinti kifizető) a tranzakciókról bizonylatokat (teljesítés-igazolásokat) állít ki, amelyek alapján az adóévet követő február 15-éig – a magánszemély nevének, adóazonosító számának feltüntetésével – adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz a magánszemély adóévben megvalósult ügyleteiben megszerzett bevételekről. Fontos, hogy az ellenőrzött tőkepiaci ügylettel összefüggésben a befektetési szolgáltatót adó(adóelőleg)-levonási kötelezettség nem terheli [Szja tv. 67/A. § (4)].

A jövedelemre szert tett magánszemély pedig a fenti bizonylatok (teljesítés-igazolások), illetve saját nyilvántartása alapján állapítja meg a jövedelmet és az adót, azokat az adóévről benyújtandó bevallásában vallja be, valamint az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg [Szja tv. 67/A. § (5)]. Az adóévet megelőző legfeljebb két évre terjedő időtartamban keletkezett, ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteség kompenzálására adókiegyenlítés vehető igénybe [Szja tv. 67/A. § (6) – (8)].

Azonban az eddig leírtaktól eltérően, árfolyamnyereségnek minősül – az értékpapírnak ellenőrzött tőkepiaci ügyletben történő átruházása esetén – az értékpapír névértékéből, legfeljebb azonban az elért bevételből az a vagyoni érték, amely az átruházó magánszemélynél nem minősült bevételnek, mert a magánszemély az értékpapírt társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként, [az Szja tv. 77/A. § (5) bekezdésében említettek kivételével] átalakuló társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként a társas vállalkozás jogutódjában szerezte. Vagy azért nem minősült bevételnek, mert a magánszemély az értékpapírt dolgozói részvényként a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése révén, illetve a névre szóló részvényt átváltoztatható kötvény átalakításával szerezte [Szja tv. 77/A. § (2) b)-e) pont].

Az általános meghatározás szerint árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházása (ide nem értve a kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek az említett különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni [Szja tv. 67. § (1)].

A tőzsdén kívüli, nem ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek minősülő részvénytranzakció bevétele tehát más adózási szabályok alá esik. Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az adó mértéke 25 százalék [Szja tv. 67. § (2)].

Ráadásul az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény értelmében a magánszemély az adóévben megszerzett árfolyamnyereségből származó jövedelem után 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet mindaddig, amíg a biztosítási jogviszonyában az egészségbiztosítási járulék, valamint az ugyanebben a törvényben meghatározott különböző jövedelmek után megfizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázötvenezer forintot [1998. évi LXVI. törvény 3. § (3)]. A jelentős adózás utáni nyereség elérésének ez a módja inkább a tehetősebbek játéka.

A részvény azonban nem egyszerűen spekulálható értékpapír, hanem tagsági jogokat is megtestesít (Gt. 177.§). A részvény átruházása pedig a részvénytársasággal szemben akkor hatályos és a részvényes a részvénytársasággal szemben részvényesi jogait csak akkor gyakorolhatja, ha a részvényest a részvénykönyvbe bejegyezték [Gt. 202. § (3)]. Mivel jellemzően dematerializált részvényeket adhat-vehet manapság a kisbefektető, kiemelhetjük, hogy dematerializált részvény esetén a társasági törvényben meghatározott adatoknak – ide nem értve az alapszabályban meghatározott adatokat – a részvénykönyv vezetője számára történő bejelentésére, a részvényeknek az értékpapírszámlán történő jóváírását követő két munkanapon belül, az értékpapírszámla-vezető köteles. Az értékpapírszámla-vezető nem jelentheti be az adatokat, ha a részvényes így rendelkezett [Gt. 202. § (4)].