Az ügyészi szervezet és az ügyész polgári jogi felelősségéről rendez nemzetközi konferenciát a Legfőbb Ügyészség a moldovai legfőbb ügyészséggel közösen mától Budapesten. A kétnapos tanácskozást Kovács Tamás legfőbb ügyész nyitja meg.

A szervezők tájékoztatása szerint az Európai Unió által is támogatott konferencia aktualitását az adja, hogy a rendszerváltást követően, de különösen 2004-től egyre több kártérítési és személyiségi jogi pert indítottak közhatalmat gyakorló intézmények ellen, és ezzel párhuzamosan bírákkal, ügyészekkel, rendőrökkel és köztisztviselőkkel szemben, közhatalmi tevékenységükkel összefüggésben. A perek számának emelkedésével nőtt a kereseti követelések összege, miközben – különösen az ítélőtáblák felállításával – polarizálódott a bírói gyakorlat.

A tanácskozáson szó lesz a téma elméleti és gyakorlati kérdéseiről, a magyarországi helyzetről, a tagállamok közötti kárfelelősséggel foglalkozó új EUROJUST-határozatról és az Európai Bíróság gyakorlatáról is. A konferencia célja, hogy a résztvevők alaposabban megismerjék az egyes országok ügyészségeinek tapasztalatait, hatékonyabbá téve ezáltal a hazai és a nemzetközi szintű együttműködést is.

A rendezvényre 28 országból érkeznek szakemberek. A konferencián a hazai társintézmények is jelentős számban képviseltetik magukat és részt vesznek a témával foglalkozó magyar ügyészek is.

Legfőbb ügyész: Vállalni kell az esetleges károkozás konzekvenciáit

A legfőbb ügyész szerint elfogadhatatlan, de néha elkerülhetetlen az ügyész tévedése, és ezáltal az akaratlan károkozás; Kovács Tamás ugyanakkor azt hangsúlyozta az ügyészek polgári jogi felelősségéről rendezett budapesti nemzetközi konferencián, hogy a téves döntés korrigálása mellett az esetlegesen okozott hátrányok konzekvenciáit is vállalni kell.

Kovács Tamás a kétnapos tanácskozás hétfői megnyitóján arra hívta fel a figyelmet, hogy az ügyészség Magyarországon, mint Európa összes országában, elsősorban az állam büntető igényének érvényesítésére hivatott szervezet, az ügyész azon fáradozik, hogy a bűncselekménnyel megsértett jogrend helyreállítása érdekében megtegye mindazt, amit a jogszabály előír a számára, ezzel működik közre a jogállam megerősítésében.

A legfőbb ügyész emlékeztetett arra, hogy a büntetőeljárás – természetéből adódóan – jogszerű hátrány okozásával jár, ez a bűncselekményt elkövető fenyegető büntetés célja is. Az ügyészi működés ezért mindig nagy figyelmet, felelősségtudatot, lelkiismeretes mérlegelést igényel, ennek ellenére nem minden döntés tökéletes és hibátlan – tette hozzá.

Mint mondta, az eljárási hibák objektív és szubjektív okai ismertek: a büntetőeljárás múltbeli eseményeket igyekszik rekonstruálni, az elkövető szándékai és érdekei ellen. A eljárás a bizonyítékok összegyűjtésével, értékelésével, következtetés levonásával jár és ennek során hiába elfogadhatatlan, néha elkerülhetetlen a tévedés, és ezáltal az akaratlan károkozás is – szögezte le.

Hangsúlyozta: a téves döntés korrigálása mellett az esetlegesen okozott hátrányok konzekvenciáit is vállalni kell. Ennek ma már általános eleme a kártalanítás, abban az esetben, ha az eljárás a terhelt felmentésével zárul, vagy az eljárást a terhelt marasztalása nélkül megszüntetik – emlékeztetett Kovács Tamás.

A legfőbb ügyész kitért arra is, hogy a közhatalmat gyakorló intézmények polgári jogi felelősségére Magyarországon igen régóta adott volt a jogszabályi lehetőség, de a korábbi években alig fordult elő tényleges per, nagyrészt akkor, ha a vitathatatlan eljárási tévedés ténylegesen bekövetkezett anyagi vagy nagyon súlyos erkölcsi kárral járt.

Beszámolt arról, hogy az elmúlt évtizedben, különösen annak második felében azt tapasztalták: a közhatalom gyakorlásával összefüggésben egyre több kártérítési és személyiségi jogi pert indítottak a közhatalmat gyakorló intézményekkel, és ezzel párhuzamosan bírákkal, ügyészekkel, rendőrökkel szemben is. A perek számának emelkedésével nőtt a kereseti követelések összege is, miközben – különösen az ítélőtáblák felállításával – polarizálódott a bírói gyakorlat.

Kovács Tamás felidézte, hogy a közigazgatási jogkörben okozott károkért való felelősség országos szintű megismerésére 2007-ben a Legfőbb Ügyészség kezdeményezésére megalakult az Országos Hatáskörű Szervek Jogi Képviseleti vezetőinek állandó tanácskozása.

Legfőbb Ügyészség: eltúlzottak az ügyészséggel szembeni kártérítési követelések

A Legfőbb Ügyészség (LÜ) képviselője szerint eltúlzottak az ügyészséggel szembeni kártérítési keresetek mind a jogalapot, mind az összeget tekintve; Tímár Anikó osztályvezető azt mondta, hogy az ügyészi tevékenység és eljárás sokkal szakszerűbb, mint ahogy a kereseti követelésekben ezt állítják.

A bíróság által megítélt kártérítési összegek lényegesen alacsonyabbak, mint a kereseti követeléseké, bár azok évről évre nőnek – mondta a tanácskozás nyitónapján, hétfőn Tímár Anikó, aki a Legfőbb Ügyészség jogi képviseleti osztályát vezeti. Ez az osztály képviseli a magyar ügyészi szervezetet és az ügyészeket azokban a polgári peres ügyekben, amelyeket ellenünk indítanak munkájuk miatt.

Az osztályvezető közlése szerint a kereseti követelések összege megegyezik az ügyészség éves költségvetésének egyharmadával, és háromezerszer több, mint a megítélt követelések teljes összege.

2005-ben 676 millió forintot követeltek az ügyészségtől, ebből 29 milliót ítéltek meg a bíróságok, 2008-ban 2,865 milliárd forintot követeltek az ügyészségtől és a bíróság egymillió forintot ítélt meg. Tavaly 3 milliárd 674 millió forint volt a követelések teljes összege, de csak 0,96 millió forintot ítélt meg a bíróság.

Mint mondta, tíz év alatt a hazai bíróságok előtti perek száma a többszörösére növekedett, az ügyészségnek ezekben a perekben gyakorlatilag védekeznie kell a büntetőeljárásban törvényi előírás alapján végzett cselekménye miatt. Felidézte: a Római Egyezmény biztosítja az állam intézményeinek tevékenysége során okozott kár megtérítésének kötelezettségét, külön kiemelve, hogy a törvénytelen letartóztatás, őrizetbe vétel esetén is jár a kártérítés.

A magyarországi szabályozás többrétű: a törvényben meghatározott esetekben a jogtalan fogva tartás miatt az állammal szemben lehet kártalanítási igényt benyújtani. Kártalanítás kérhető az előzetes letartóztatásért, házi őrizetért, ha a nyomozást bűncselekmény hiányában szüntették meg, vagy ha nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt. Ezekben az esetekben a magyar állam képviseletében az igazságügyi miniszter jár el, ez az ügyészséget peres félként nem érinti.

Ettől eltér a kártérítés, amely a büntetőeljárásban résztvevő nyomozóhatósággal, ügyészséggel és bírósággal szemben indítható. Bármelyik ügyészi szerv is a károkozó, a kártérítési pert a Legfőbb Ügyészséggel szemben kell megindítani. A károsultnak kell bizonyítania, hogy vele szemben jogellenes cselekményt követtek el, a magatartás felróható, illetve a magatartás és a kár bekövetkezte – például az eljárás negatív következménye a jó hírnevére, becsületére, munkájára, vagyis személyhez fűződő jogainak sérelme – között ok-okozati összefüggés van. Az alperes LÜ-nek pedig azt kell bizonyítani, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általánosan elvárható volt.

Mint mondta, a tapasztalatok szerint a Legfőbb Ügyészséggel szembeni perek száma évről évre nő, és egyszerre több hatósággal szemben indítják, de végül csak az ügyészség marad a kárigény “alanya”. Az általános – és szerinte téves – vélekedés alapján ugyanis az ügyészség minden esetben felettes szerve a nyomozó hatóságnak, ezért a nyomozó hatóság valamennyi cselekményéért az ügyész a felelős. A bíróság pedig azért “marad ki” a kártérítés iránti perekből, mert bár a bíróság rendeli el az előzetes letartóztatást és hosszabbítja azt meg, de a bíróság hozza meg a jogalapként felhozott felmentő ítéletet is.

A leggyakrabban téves vádemelés, téves jogszabály-értelmezés miatt perelik be az ügyészséget. Leginkább a személyhez fűződő jogok közül a jó hírnév megsértésére hivatkoznak a felperesek, de gyakran említik az egészségkárosodást, a munkához való jog csorbulását és az egészséges családi élethez való jog sérelmét.

A bírói gyakorlat szerint csak nyilvánvaló és kirívó jogsértés esetén lehet megállapítani a kártérítést, önmagában a téves vádemelés nem ad alapot a kártérítésre – hangsúlyozta az osztályvezető.

Lábady Tamás: számos kérdést nem rendez az új Ptk.

Lábady Tamás a konferencián arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi években megszaporodtak az ügyészséggel, bírósággal szembeni kártérítési és személyiségi jogi perek, bár a keresetek döntő többsége megalapozatlan, és a bírók ellen indított keresetek többségének hátterében az adott bíróság eljárásból való kizárása a cél.

Mint elmondta, a közhatalmi tevékenység során a bírók és ügyészek a bíróság és az ügyészség nevében járnak el, így az e tevékenységükkel összefüggő személyiségi jogi és kártérítési igények sem személy szerint velük, hanem csak a közhatalmi szervekkel szemben érvényesíthetőek.

Emlékeztetett arra: több mint tízéves kodifikációs munka eredményeként az Országgyűlés elfogadta az új Polgári Törvénykönyvet, amelynek a közhatalmi szervek felelősségét érintő része 2011. január 1-jén lép hatályba.

A kódex számos kérdésben az elvi tételek kialakítását továbbra is a jogalkalmazási gyakorlatra hagyja – szögezte le az ítélőtábla elnöke.

A kódex a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályai között foglalkozik a közhatalom gyakorlása során okozott kárért való felelősséggel, erről két paragrafus és négy bekezdés szól. A törvény egységesen szabályozza a közigazgatási jogkörben okozott kár felelősségi szabályát és ezt a szabályozást egy utaló normával kiterjeszti a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott felelősségre – ismertette Lábady Tamás.

A kódex szerint a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt hatósági jogalkalmazó tevékenységgel vagy annak elmulasztásával okozták és a kárt rendes jogorvoslattal nem lehetett elhárítani. Ez a szabály azonban csak részben van tekintettel az utóbbi évek joggyakorlatára és számos problémát fog felvetni, többek között azt, hogy miként értelmezhető a jogalkalmazói tevékenység, milyen széles kört von be a bírói gyakorlat ebbe a szóba – vetette fel aggályait.

Kérdésesnek tartja azt is: figyelembe kell-e venni például a közhatalmi tevékenység fogalmával kapcsolatos polgári jogegységi döntést, (ami részben felülírta a korábbi bírói gyakorlatot), amely szerint a nyomozó hatóság, ügyészség és bíróság a büntetőeljárás során bűnjelként lefoglalt dolgot közhatalmi tevékenysége részeként őrzi, kezeli, gondoskodik őrzéséről, s az ennek során bekövetkezett kárért a közhatalmi jogkörben okozott kárért való felelősség alapján kell eljárni.

Nem szabályozza a törvény a bírói gyakorlatban dogmává erősödött doktrínát, amely szerint a kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezés hiba, hiányosság megalapozza a felelősséget. Nem foglal állást abban a kérdésben sem, hogy a mérlegelés eredményeként hozott határozat mikor vezethet, vezethet-e egyáltalán kártérítési felelősséghez – sorolta.

Hozzátette: a törvény nem rendelkezik arról, hogy a közjegyzőkre, rendőrökre, bírósági végrehajtókra is alkalmazni kell-e; nem derül ki, hogy a bírói gyakorlat által kialakított elvek irányadóak-e az új kódex kapcsán is. Az új Ptk. nem szól – az Európai Unió erősödő gyakorlatával szemben – az állam jogalkotással, jogalkotás elmulasztásával kapcsolatos felelősségéről sem.

A kódex egy része május 1-jén lép hatályba, így például az a szabály is, amely a személyhez fűződő jogok közé adoptálja a bíróság előtti tisztességes eljáráshoz való jogot, és megsértésének szankcióit. Vagyis, hogy a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a bíróság előtti eljárás tisztességes lefolytatásához és az eljárás ésszerű időn belüli befejezéséhez való jogra, illetve a jogsértést elszenvedő sérelemdíjra (nem vagyoni kártérítésre) és kártérítésre tarthat igényt, ha a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem volt orvosolható.

A kódex azonban korlátozza a közhatalmat gyakorló, közfeladatot ellátó személyek alanyi jogait: ha ezeknek a személyeknek a jó hírnevét, becsületét a közhatalom gyakorlásával, illetve ellátásával összefüggésben sértették meg, a személyhez fűződő jogok megsértéséhez fűződő jogkövetkezmények csak akkor alkalmazhatók, ha a jogsértésre a jogsértő szándékos vagy súlyosan gondatlan eljárása miatt került sor – hívta fel a figyelmet. Mint mondta, a jogvédelemnek ilyen korlátozása legalábbis vitatható, hiszen az emberi jogi egyezmény kifejezetten lehetővé teszi a véleménynyilvánítás szabadságát a bíróság tekintélyének megóvása érdekében.