Jogszabály-módosításokat kezdeményezett az Országos Gyermekotthoni Gyermekparlament pénteki budapesti ülésén; a gyermekotthonokban élőket képviselők a hátrányos helyzetű fiatalok tanulási, otthonteremtési lehetőségeihez kértek segítséget a jogalkotótól.

A vér szerinti család távollétében vagy hiányában gyermekotthonokban felnövekvő fiatalok egyebek mellett azt kérték, hogy akik közülük “csak” három évet töltenek az intézményrendszerben, azok is kaphassanak életkezdési, otthonteremtési támogatást.

Javasolták azt is, ne kelljen térítési díjat fizetni azoknak, akik munka mellett tanulnak. Mint mondták, igazságtalannak és méltánytalannak tartják, ha például – a jó tanulók esetében – a 30 ezer forintos köztársasági ösztöndíjnak közel a felét “elveszik” tőlük.

Közölték azt is, azt várják az új kormánytól, hogy az alapnormatívát emeljék, mert annak eddigi csökkenése is súlyos gondokat jelent az ellátórendszerben, amit végső soron ők élnek meg hátrányosan.

Utaltak arra, hogy a megszorítások miatt januártól az utánuk járó családi pótlék (csp) összegének a felét nem a számlájukra utalják (a csp-hez nagykorúságuk elérésével hozzáférhetnek), hanem az intézménnyel közösen kell dönteni annak felhasználásáról. (Korábban “központilag” kaptak ruhapénzt, ma a “fél-csépé”-ből költhetnek például erre.)

A szakemberek ezzel kapcsolatban a gyermekparlamenti ülésen arra mutattak rá, hogy a fiatalokat nem éri anyagi hátrány, mert később kiegészítik a hiányzó összeget, ám ők is úgy látták: a fél-csépé felhasználásának a lehetőségeiről nem megfelelően tájékoztatták a gyerekeket.

A gyermekparlament központi témája idén a kapcsolattartás volt. Ezzel összefüggésben az ülésen megállapították, hogy az intézményeken belül a gyermek és a felnőtt kapcsolatokban “vannak még kívánni valók”. Mint mondták, a felnőtteket, a nevelőket “érzékenyíteni” kellene a gyermekek élethelyzetéből adódó problémáikra. Ezért továbbképzések szervezését javasolták a fenntartó önkormányzatoknak.

A gyermekek felszólalásait összegző szakemberek szerint a “külső” – tehát a vér szerinti szülővel, vagy hozzátartozóval való – kapcsolattartás feltételeit gyakran nem biztosítják, és megfeledkeznek arról, hogy az ilyen célú utazások, a telefonálások költségeit nem lehet a gyerekre hárítani.