Az Állami Számvevőszék elvégezte az energiagazdálkodást érintő állami és önkormányzati intézkedések, kiemelten az energiaracionalizálást célzó támogatások hatásának ellenőrzését. A szabályozás hiányosságai súlyosak…
Ahogyan az ÁSZ jelentése (2010. augusztus 5.) is utal rá, az energiaszektorban óriási változások mentek végbe a rendszerváltás óta. Többek között mérséklődött a gazdaság energiaigényessége, csökkent az energiahordozók által okozott környezetterhelés, sokszereplős és döntően magántulajdonú lett az energiaszektor, kialakult a versenypiac feltételrendszere mind a kőolajszármazékok, mind a vezetékes energiahordozók területén. Mindezek a változás, illetve hatásuk leképződtek a jogrendszerben, annak az energiapolitikára vonatkozó jogszabályaiban is. Az energiával való takarékosság, az energiafelhasználás minimalizálása nem csupán elsődleges gazdasági, társadalmi és környezeti érdek, hanem hazánk energiafüggőségének csökkentése szempontjából is kiemelkedően fontos.
Az ország energiapolitikáját a következő jogszabályok határozzák meg:
- A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiáról (NÉS) szóló 29/2008. (III. 20.) OGY határozat;
- A 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról szóló 40/2008. (IV. 17.) OGY határozat;
- Magyarország Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Tervéről szóló 2019/2008. (II. 23.) Korm. határozat;
- A magyarországi megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére vonatkozó 2008-2020 közötti stratégiáról szóló 2148/2008. (X. 31.) Korm. határozat;
Az ellenőrzés célja
Az ellenőrzés célja annak értékelése volt, hogy az energiafelhasználás racionalizálása, csökkentése érdekében megtett állami és önkormányzati intézkedések eredményesen és hatékonyan járultak-e hozzá a magyar energiapolitikai célkitűzések megvalósításához, az EU által megfogalmazott követelmények teljesítéséhez. Ennek során az ÁSZ a következőket értékelte:
- A hazai energiapolitika célrendszerének megalapozottságát, a kitűzött célok elérését szolgáló jogi, szabályozási, szervezeti feltételrendszer működését, a szakmai háttér stratégiák, programok általi biztosítottságát;
- Az energiaracionalizálást szolgáló támogatási rendszer hozzájárulását az energiapolitikai célkitűzések hatékony megvalósításához és az EU által megfogalmazott követelmények teljesítéséhez;
- Az önkormányzatok energiagazdálkodásának, a helyi energiaellátás megszervezésében betöltött szerepének illeszkedését a hazai energiapolitikai célkitűzésekhez;
- Az energiaracionalizálást szolgáló önkormányzati intézkedések végrehajtásának eredményességét és hatékonyságát, hozzájárulását a helyi és központi energiapolitikai célkitűzések megvalósításához.
Megállapítások és javaslatok
Az ÁSZ hangsúlyozza, hogy az energiafelhasználás racionalizálása, csökkentése érdekében megtett állami és önkormányzati intézkedések részben járultak csak hozzá a magyar energiapolitikai célkitűzések megvalósításához és ezzel az EU által megfogalmazott követelmények teljesítéséhez. Az energiaügyek kormányzati irányítási, beszámoltatási és ellenőrzési funkcióinak hiányosságai miatt azonban az adott időben aktuális hazai energiapolitikai célkitűzések, valamint a nemzetközi kötelezettségek teljesítésének eszközei nem voltak teljes körűen biztosítottak (ezzel magyarázható többek között a piacnyitás csúszása is).
A magyar energiapolitikáról szóló 21/1993. (IV. 9.) OGY határozat egy energetikai kerettörvény létrehozását irányozta elő, melynek megalkotására nem került sor, s helyette ágazati törvényeket fogadott el a jogalkotó. A szabályozás módja azonban nem átlátható, esetleges feladat- és hatáskörök változása esetén szabályozási inkoherencia létrejöttének kockázatát veti fel.
A piacnyitás folyamata hazánkban 2004-től mindkét ágazatban megkezdődött, de a teljesen nyitott villamosenergia piac az EU irányelv szerinti (2007. július 1.) időponthoz képest féléves késéssel, a földgáz ágazatban egyéves késéssel valósult meg. Magát a piacnyitást – itt utal az ÁSZ a GVH beszámolójára – számos negatív jelenség kísérte: energiatőzsde hiánya, áremelkedések, piaci verseny kedvező hatásai kizárólag csupán egyes nagyfogyasztóknál érvényesültek. A piacnyitáshoz tartozik a fogyasztóvédelem kérdésköre. Itt a szabályozása pontosításra szorul, ugyanis a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) és a Magyar Energia Hivatal közötti – a törvényekből eredő – feladat- és hatáskörmegosztás nem egyértelmű.
Az ÁSZ utalt a már említett energiapolitikai dokumentumok közötti inkoherenciára. A testület szerint a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai célok és a nemzetközi vállalások végrehajtásában kockázatot jelentenek a kormányzati mulasztások, késedelmek, a forráshiány, valamint a megfogalmazott célkitűzések összehangolt megvalósítását szolgáló programok eltérő időhorizontja és rendszere. A kormány a megújuló stratégia kidolgozásával párhuzamosan nem gondoskodott – gyakorlatilag a 2010-ig szóló stratégia folytatását jelentő – energiahatékonysági stratégia elkészítéséről. Ennek következtében stratégiai szinten nem biztosított az OGY határozat által rögzített energiapolitika és a klímapolitika közötti összhang. Az energiapolitikai programok megalkotásával és aktualitásával általában is késésben van a kormány: ismételten kockáztatva ezzel az EU által indított kötelezettségszegési eljárást. A Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv kapcsán az ÁSZ hangsúlyozza, hogy a Terv végrehajtása a finanszírozási igény megalapozatlansága, illetve a szükséges források elégtelensége miatt kockázatos, sőt a hazai források biztosítása hiányában veszélybe kerülhet az EU források igénybevétele is. Az ÁSZ megemlítette a Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) kapcsán a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa által feltárt visszásságokat is.
Az önkormányzati energetikai feladat- és hatáskörök kapcsán fontos hiányosságokra hívta fel a figyelmet az ÁSZ. Az önkormányzati törvény a települési önkormányzatok feladatai között nevesíti ugyan a helyi energiaszolgáltatásban való közreműködést, de a feladatellátás mértékéről és módjáról való döntést – a lakossági igények és az anyagi lehetőségek figyelembevételével – az önkormányzatra bízza. A környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény szerint az energiagazdálkodással kapcsolatos feladatokat és előírásokat a települési önkormányzatok környezetvédelmi programjának kell tartalmaznia. Azonban sem erről, sem az önkormányzati törvényben megjelölt helyi energiaszolgáltatásban való közreműködés módjáról, területeiről és azok tartalmáról más, ágazati feladat- és hatáskört szabályozó jogszabály nem rendelkezik. Ezt az energiaügyekért felelős miniszter nem kezdeményezte. Az önkormányzatok így nem kaptak útmutatást a feladataik ellátásához, illetve azok önkormányzati szféra egészére kiterjedő egységes értelmezéséhez. Ezek hiányában az önkormányzatok saját értelmezésük szerint látták el mind az energiaszolgáltatással, mind az energiagazdálkodással kapcsolatos feladataikat. Mindezek alapján központi előírás, útmutatás hiányában az ÁSZ által ellenőrzött önkormányzatoknak csak 57,9%-a szabályozta önkormányzati rendelettel a település energiaszolgáltatásában való közreműködését. Ezek közös vonása az volt, hogy a közreműködés konkrét területeit nem részletezték, és a gazdasági programokban (stratégiákban) megjelölt feladatokat – indokoltsága ellenére – nem kapcsolták össze a szervezeti és működési szabályzatokban, valamint a hivatali ügyrendekben foglaltakkal.
Az ÁSZ többek között azt javasolta a kormánynak, hogy gondoskodjon az energiapolitika teljes körű megvalósítását megalapozó, az energetikával, a klíma- és környezetvédelemmel kapcsolatos stratégiák és programok pótlásáról, a meglevők kiegészítéséről, a stratégiák gazdaságpolitikai, területfejlesztési stratégiákkal való összehangolásáról, kiemelten a célkitűzések, mutatók összehangolásáról, azonos időhorizontot átfogó meghatározásáról, különös tekintettel a finanszírozás biztosítására. Továbbá tegyen intézkedéseket az EU irányelvekben rögzített, a közszféra példamutatása érdekében, az államháztartás működési kiadásait csökkentő, az energia takarékos, illetve hatékony felhasználására. Az önkormányzatok kapcsán az ÁSZ szerint a kormánynak intézkedéseket kellene tennie az önkormányzati törvény 8. § (1) bekezdésében a települési önkormányzatok feladatai között felsorolt helyi energiaszolgáltatásban való közreműködés, valamint a környezetvédelmi törvény 48/E. § (1) bekezdésében rögzített energiagazdálkodással kapcsolatos önkormányzati feladatok jogi szabályozására. A kormányzatnak ki kell dolgoznia az önkormányzati energetikusi hálózat kialakítása ösztönzésének térségi lehetőségeit annak érdekében, hogy a különböző energiagazdálkodási feladatok gazdaságosan elláthatók legyenek.
Az ÁSZ jelentés külön érdekessége, hogy a rendszerellenőrzésben több ponton is felhasznál szakmai anyagokat, így a jelentés kapcsolódik az Energia Klub Környezetvédelmi Egyesület által kiadott, Diszfunkciók az állami energetika és az energiajog területein című tanulmányhoz – beépítve annak megállapításait.
Előremutató
Bár a szóban forgó jelentés, döntően az előző kormányzat tevékenységét értékeli (valamint persze az önkormányzatokét), de a megállapítások hasznosítása már az új kormány feladata lesz. Mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a „megaminisztériumi” struktúrában az energetika (csakúgy mint például a környezetvédelem) igen szétaprózottan, több tárca feladat és hatásköreként jelenik meg (lásd a jelentéshez véleményt közlő négy csúcsminisztériumot). A kormánynak – ha meg kívánja szívlelni az ÁSZ jelentésben foglaltakat – mindenképp egy egységes ágazatként kell az energetikára tekintenie.
