Az Európai Bizottság ma olyan jogalkotási csomagot fogadott el, amely az Európai Unió és az euroövezet gazdaságirányításának legátfogóbb megerősítése a gazdasági és monetáris unió létrejötte óta. A meglévő szabályozás hiányosságai arra utalnak, hogy szélesebb körű és fokozott felügyeletre szorulnak a költségvetési politikák, továbbá a makrogazdasági politikák és a szerkezeti reformok is.
A kötelezettségeiket nem teljesítő tagállamokra újféle jogérvényesítési mechanizmusokat fognak alkalmazni. A nemrégiben egyeztetett „európai félév” keretében minden – felülvizsgált és új – felügyeleti eljárást egyetlen, átfogó és hatékony gazdaságpolitikai keretbe fognak foglalni.
A ma előterjesztett javaslatok tulajdonképpen a gazdaságirányításra vonatkozó közelmúltbeli – május 12-i, illetve június 30-i – bizottsági közlemények tartalmát adják vissza jogalkotási javaslat formájában. E politikai javaslatok, melyek megfeszített előkészítő munka és az érdekelt felek széles körével – köztük az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy vezette gazdaságirányítási munkacsoporttal – folytatott egyeztetés nyomán születtek, a Bizottság azon szilárd elhatározásáról tanúskodnak, hogy a szükséges reformok végrehajtása során különös gonddal fog eljárni.
Mindezen reformok összeegyeztethetők a hatályos Lisszaboni Szerződéssel, és azt hivatottak biztosítani, hogy az Európai Unió és az euroövezet gazdaságpolitikai koordinációja eredményesebb legyen. Az Európai Unió és az euroövezet ezáltal kellő cselekvőképesség és erő birtokába kerül ahhoz, hogy határozott gazdaságpolitikát folytasson, s így hozzájáruljon a növekedés és a foglalkoztatás fokozottabb fenntarthatóságához, összhangban az Európa 2020 stratégiával.
A jogalkotási csomag hat jogi aktust tartalmaz: közülük négy költségvetési kérdésekkel foglalkozik, beleértve a Stabilitási és Növekedési Paktum gyökeres reformját is, míg két új rendelet az Európai Unión és az euroövezeten belül megjelenő makrogazdasági egyensúlyhiányok megállapítására és kezelésére irányul.
Az euroövezeten belüli tagállamok esetében a változások erélyesebbé teszik a jogérvényesítési mechanizmusokat, és a szankciók alkalmazásában kevesebb teret hagynak a mérlegelésnek. Vagyis a Stabilitási és Növekedési Paktum „szabályalapúbbá” válik, és az országok kötelezettségszegései általában szankciót fognak maguk után vonni.
1) A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának jogi alapját (1466/97/EK rendelet) módosító rendelet:
A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ága azt hivatott biztosítani, hogy az Európai Unió tagállamai a kedvező időszakokban megfontolt költségvetési politikát folytassanak, s ezáltal megfelelő tartalékot halmozzanak fel a kedvezőtlen időszakokra. A kedvező időszakokban eddig tanúsított engedékenységgel szakítva az államháztartás felügyelete a jövőben a költségvetési politika megfontolt kialakításának új elvét fogja követni, amely a középtávú célkitűzés felé való konvergálást hivatott biztosítani. A Bizottság figyelmeztetést bocsáthat ki, ha az euroövezet tagállamai jelentősen eltérnek a megfontolt költségvetési politikától.
2) A Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágának jogi alapját (1467/97/EK rendelet) módosító rendelet:
A Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ága a költségvetési politikák súlyos hibáinak kiküszöbölésére szolgál. A rendelet annyiban módosul, hogy az adósságállomány alakulását az eddiginél szorosabban figyelemmel kísérik, és az a hiány alakulásával egyenlően esik latba a túlzott hiány esetén alkalmazandó eljáráshoz kapcsolódó döntéshozatalkor. A GDP 60%-át meghaladó adósságállománnyal rendelkező tagállamoknak lépéseket kell tenniük, hogy adósságukat elfogadható ütemben csökkentsék, ami az elmúlt három évben mért 60% fölötti rész huszadrészével való csökkentésnek felel meg.
3) Rendelet az euroövezet költségvetési felügyeletének hathatós érvényre juttatásáról:
A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós ágában bekövetkező változásoknak az euroövezet tagállamaira alkalmazandó új, többlépcsős szankciórendszer ad nyomatékot. A prevenciós ágon a költségvetési politika megfontolt kialakításától való jelentős eltérés kamatozó letét elhelyezésének kötelezettségével járna. A korrekciós ágon pedig a GDP 0,2%-ának megfelelő nem kamatozó letét elhelyezésére köteleznék azon országot, amelyre nézve túlzott hiány fennállásáról szóló határozat születik. A letét bírsággá alakulna át, ha az érintett ország nem teljesíti a túlzott hiány kiigazítására irányuló ajánlást.
Felmerült, hogy a jog érvényre juttatása érdekében e szankciók kapcsán „fordított szavazás” kerüljön alkalmazásra, vagyis a szankcionálásra irányuló bizottsági javaslat elfogadottnak minősülne, hacsak a Tanács azt minősített többséggel el nem veti. A letétekből és bírságokból származó kamatokat az euroövezet azon tagállamai között osztanák fel, amelyek sem túlzott hiánnyal, sem túlzott egyensúlyhiánnyal nem rendelkeznek.
A változások kialakítása megkönnyíti az áttérést egy olyan jogérvényesítési rendszerre, amely – a Bizottság június 30-i közleményével összhangban – az uniós költségvetéshez kapcsolódik.
4) Új irányelv a tagállamok költségvetési keretére vonatkozó követelményekről:
Mivel a költségvetési politika kialakítása decentralizált, a Stabilitási és Növekedési Paktum célkitűzéseinek meg kell nyilvánulniuk a nemzeti költségvetési keretekben, vagyis a nemzeti költségvetés kialakításának alapját képező elemekben (könyvelési rendszerek, statisztikák, előrejelzési gyakorlatok, költségvetési szabályok és eljárások, költségvetési kapcsolatok más kormányzati egységekkel, például a helyi és a regionális önkormányzatokkal). Az irányelv rögzíti a tagállamok által betartandó minimális követelményeket.
5) Új rendelet a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és korrekciójáról:
A túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás új elem az uniós gazdaságfelügyelet keretén belül. Ennek része az egyensúlyhiányokban rejlő kockázatok rendszeres időközönkénti értékelése egy gazdasági mutatókból álló eredménytábla alapján. A Bizottság erre támaszkodva a kockázatnak kitett tagállamok esetében mélyreható felülvizsgálatot indíthat a háttérben álló problémák feltárására. Azon tagállamok esetében, amelyek egyensúlyhiánya súlyos vagy a GMU működését veszélyezteti, a Tanács ajánlásokat fogadhat el és „túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárást” indíthat.
Az eljárás alatt álló tagállamnak korrekciós intézkedési tervet kell benyújtania. A Tanács azt megvizsgálja, és megszabja a korrekciós intézkedés határidejét. A korrekciós intézkedés megtételének többszöri elmulasztása esetén az euroövezet szóban forgó tagállama szankcióknak teszi ki magát (lásd a következő pontot).
6) Rendelet az euroövezetben jelentkező túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány korrekciójára irányuló jogérvényesítési intézkedésekről:
Hasonlóan a költségvetés vonatkozásában előírtakhoz, ha valamelyik euroövezeti tagállam több ízben nem tesz eleget a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében kibocsátott tanácsi ajánlásoknak, GDP-je 0,1%-ának megfelelő éves bírságot tartozik fizetni. A bírság kivetése csak minősített többségű szavazással („fordított szavazás”, lásd fentebb) állítható le, s e szavazáson csak az euroövezet tagállamai vesznek részt.
