Az eutanázia szabályozása – Törekvések itthon és Európában

2010.11. 4. Jogi Fórum / Horváth Eszter

A beteg kérésére végrehajtott aktív eutanázia a legtöbb európai államban bűncselekmény. Kivétel Hollandia, Luxemburg és Belgium.

A második világháború alatt Hitler eugenika programjában kötelezővé tette az örökletes betegségben szenvedők terméketlenné tételét, fogyatékkal élő gyermekektől megvonta az élelmet, és elmegyógyintézetek lakóit ölette meg. E tetteknek természetesen semmi közük nincs a mai értelemben használt eutanázia fogalomhoz, a negatív értékítélethez azonban jelentősen hozzájárultak. Talán nem véletlen, hogy a második világháború után az orvosok leginkább az élet meghosszabbítását tekintették feladatuknak. Az eutanáziával kapcsolatos értékelés csak az 1970-es évektől kezdett változni és jutott el odáig, hogy 1995-ben Ausztrália Északi Területének Parlamentje elfogadta a terminális betegek jogairól szóló törvényt. (Bár ezt a jogszabályt az ausztrál szövetségi parlament 1997-ben hatályon kívül helyezte.)

Az európai szabályozás

Hollandia

Európában elsőként Hollandiában legalizálták az eutanáziát, 2002-ben. Az ezt rögzítő jogszabály, – az élet kérésre történő megszakításáról és a segített öngyilkosságról szóló törvény „Termination of Life on Request and Assisted Suicide” – politikai eredménye egy történelmi folyamatnak, amely úgy indult, hogy meghatározott körülmények között eutanáziát elkövető orvosok ellen nem emeltek vádat. Bár az eutanázia továbbra is bűntett, a jog kimondja, hogy orvos által segített öngyilkosság nem büntetendő, ha az eljáró orvos a kellő gondossággal járt el. Eljárásában következő körülményekre kell tekintettel lennie: Az eutanázia a beteg ismételt kérésére történt, és nem volt kétséges, hogy a beteg valóban meg akart halni; a beteg teljesen tájékozott volt betegségéről és a további kezelési lehetőségekről; elviselhetetlen testi-lelki szenvedéseket élt át, és semmilyen számára elfogadható kezelés nem enyhíthette volna fájdalmait; valamint az orvos előzetesen konzultált másik orvossal. Hollandiában az aktív eutanázia elfogadása egy 1984-es Legfelsőbb Bírósági döntéssel kezdődött. Az Alkmaar ügyben a bíróság kimondta, hogy ha az orvos a „ne ölj!” és a „csökkentsd a fájdalmat” konfliktusában őrlődve végül a betegét halálba segíti, akkor nem követ el bűncselekményt A tapasztalatok szerint a holland orvosok többsége hivatása elfogadott részének tekinti az eutanáziát. Természetesen orvos nem kényszeríthető eutanáziára, és arra javaslatot sem tehet.

Belgium

A belga parlament 2002 szeptemberében legalizálta az eutanázia aktív formáját. A jogszabály támogatói szerint annak elfogadását megelőzően számos illegális eutanáziát követtek el Belgiumban. Az eutanázia belgiumi szabályozása, kritikusai szerint túl bonyolult eljárást követel meg, így azt a „halál bürokráciájaként” is emlegetik. A belga szabályozás kimondja, hogy az orvos nem követ el bűncselekményt, ha az eutanáziát kérő betege nagykorú, kérése önkéntes és semmifajta külső nyomás őt nem érte, helyzete orvosilag kilátástalan, testi-lelki szenvedése elviselhetetlen. Az orvosnak tájékoztatnia kell betegét betegsége természetéről, és az életkilátásairól, meg kell győződnie arról, hogy a beteg döntését önállóan, befolyásmentesen hozta meg. Konzultálnia kell kollégájával a beteg kéréséről. Tájékoztatnia kell az ápolószemélyzetet és a beteg kérésére a beteg családját is.

Luxemburg

Luxemburgban 2009 márciusában fogadták el az eutanáziát engedélyező jogszabályt. Ehhez alkotmánymódosításra is szükség volt, mivel Henrik nagyherceg lelkiismereti okokra hivatkozva nem írta alá a törvényjavaslatot.

Más európai országokban az aktív eutanázia bűncselekmény. Egyes államokban ismerik a „kívánságra ölést”. Ezekben államokban (Németországban, Lengyelországban, Olaszországban, Dániában és Svájcban) az aktív eutanázia megítélése enyhébb, mint az emberölésé. Svájcban és Svédországban ugyan az orvos nem adhat be halálos injekciót, de felírhatja vagy odaadhatja azt a betegnek és ezzel nem követ el bűncselekményt. Így elmosódik a határ a kezelés megszüntetése és a halálos szer átadása között. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2005-ben elutasított egy határozattervezetet, mely tagállamait az eutanázia legalizálására hívta fel.

Magyarország

Magyarországon a passzív eutanázia szabályai az 1997. évi CLIV. törvényben találhatók. Hazánkban a cselekvőképes beteg visszautasíthatja az orvosi ellátást, ha ezzel másokat nem veszélyeztet. Amennyiben a kezelés visszautasítása miatt egészségi állapota várhatóan rosszabbodna, nyilatkozatát közokiratban, teljes bizonyító erejű magánokiratban, vagy tanúk jelenlétében kell megtennie. Életmentő beavatkozás visszautasításához további feltételként háromtagú orvos bizottság részvételére is szükség van, (közülük egy a beteg kezelőorvosa, egy független szakorvos, egy pedig pszichiáter szakorvos) akik nyilatkoznak arról, hogy a beteg tudott halálhoz vezető betegsége fennállásáról. A bizottsági nyilatkozatot követően a betegnek 3 napon belül két tanú előtt újból rendelkeznie kell a kezelés visszautasításáról. A beteg a kezelés visszautasítására tett nyilatkozatát bármikor, bármilyen formában visszavonhatja. A várandós nő nem utasíthatja vissza az életfenntartó beavatkozást, amennyiben képes a gyermek kihordására. A gyermek élethez való joga erősebb az anya halálhoz való jogánál. Szabályozza a törvény a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes beteg kezeléséről való lemondás jogát is. Amennyiben a kezelés elhagyása a beteg egészségi állapotában súlyos, vagy maradandó károsodást okozhat a kezelés nem utasítható vissza, életmentő beavatkozás elutasításához pedig bírósági nyilatkozatra van szükség. Az eutanázia szabályozásával kapcsolatban a Btk. (1978. évi IV. törvény) 168. §.-át is meg kell említenünk. Az öngyilkosságban közreműködést a magyar jog bűntettként értékeli, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

  • kapcsolódó anyagok
EUTANÁZIA