A legutóbbi japán, líbiai vagy egyiptomi vész- és válsághelyzetekhez hasonló esetekben az uniós polgároknak – amennyiben saját tagállamuk nem rendelkezik képviselettel az adott országban – jogukban áll bármely tagállam konzulátusához vagy nagykövetségéhez segítségért fordulni.

Az EU-tagállamoknak emellett kötelességük, hogy saját állampolgáraikhoz hasonlóan az uniós polgárokat is kimentsék. Az uniós polgárság lényeges elemét képező fenti jogot az uniós szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartája garantálják. A konzuli védelem olyan napi szinten előforduló problémákra is kiterjed, mint a súlyos baleset vagy betegség, illetve ha valakinek ellopták az útlevelét. Az európaiak jelentős része viszont nem ismeri e jogot. E tekintetben mindinkább fontos tehát erősíteni a polgárok tudatosságát, mivel egyre több uniós polgár utazik, él és dolgozik külföldön: az európaiak évente több mint 90 millió utazást tesznek valamely Unión kívüli országba és mintegy 30 millióan rendelkeznek Unión kívüli lakóhellyel. A harmadik országokban nyújtott konzuli védelemről szóló, ma közzétett közleményében az Európai Bizottság konkrét fellépéseket határoz meg, hogy megismertesse az uniós polgárokkal az őket megillető jogokat. A Bizottság a polgárok mindennapos konzuli védelmének megkönnyítése érdekében a jövő év során koordinációs intézkedéseket terjeszt majd elő. Ezen túlmenően a Bizottság külön weboldalt hoz létre a konzuli védelemmel kapcsolatban. E weboldal tartalmazni fogja a harmadik országokban található konzuli és diplomáciai képviseletek címeit és hozzáférést biztosít a tagállamok utazási tanácsadási szolgáltatásaihoz.

„Az európaiak mindent tőlük telhetőt megtesznek, hogy segítsenek a vészhelyzetben lévő japán és líbiai embertársaikon” – jelentette ki Viviane Reding alelnök, uniós jogérvényesülési biztos. „E kihívások idején mutatkozik meg, hogy mit jelent az európai szolidaritás a gyakorlatban. A tagállamok egyesült erőkkel próbálják kimenekíteni egymás állampolgárait. Mivel egyre több uniós polgár utazik és dolgozik külföldön, még inkább fontos, hogy – tartózkodási helyétől és nemzetiségétől függetlenül – mindenki számára világos legyen, hogy válsághelyzet esetén hol és hogyan juthat segítséghez”.

Az uniós polgárok harmadik országok területére irányuló utazásainak száma a 2005. évi több mint 80 millióról 2008-ra 90 millió fölé nőtt. 30 milliót meghaladó számú uniós polgár lakik állandó jelleggel harmadik országban, de csak három országban (az Egyesült Államokban, Kínában és Oroszországban) van mind a 27 tagállamnak képviselete.

Közvélemény-kutatások szerint az uniós polgárok fokozott elvárásokat támasztanak a külföldön történő segítségnyújtással szemben. 62%-uk azt várná, hogy ugyanolyan jellegű segítségben részesül, függetlenül attól, hogy saját országa vagy egy másik EU-tagállam nagykövetségéhez fordul (lásd melléklet). Mindazonáltal az európaiak és a konzuli tisztviselők jelentős része továbbra sincsen tisztában azzal, hogy az uniós polgároknak joguk van erre a védelemre. A Bizottság erősíteni fogja az uniós polgárok és a konzuli tisztviselők tudatosságát a sajátjuktól eltérő tagállamok nagykövetségeihez/konzulátusaihoz fordulás jogát, az említett intézmények elérésének módját, az igénybe vehető segítség fajtáját illetően. A tagállamok az új útlevelek kiállításakor tájékoztathatják polgáraikat e jogról. 20 tagállam már e megközelítés alkalmazása mellett döntött1.

A közelmúltbeli japán, líbiai és haiti események rávilágítottak arra, hogy mennyire fontos a konzuli segítségnyújtás a tagállamok külföldön válsághelyzetekbe került állampolgárai számára. Mintegy 6 000 uniós polgár tartózkodott Líbiában a válság kitörésekor, ugyanakkor csak nyolc tagállam rendelkezik ottani képviselettel. 2011. március 9-én is még 1 345 uniós polgár tartózkodott az országban. A segítségnyújtást telefonkonferenciák és az EU Közös Helyzetelemző Központjának biztonságos weboldala révén koordinálták. A tagállamok ideiglenes úti okmányokat állítottak ki a többi tagállam állampolgárai számára és helyeket kínáltak számukra a kimenekítő repülőgépeken. Haitin kb. 2 700 uniós polgár tartózkodott a földrengés sújtotta területeken, viszont az EU-tagállamoknak csak fele rendelkezik helyi diplomáciai képviselettel. Japánban –, ahol Málta és Ciprus kivételével minden tagállam képviselteti magát – mintegy 1 000 uniós polgár kereste fel a nemzeti konzuli szolgálatokat és folyamodott segítségért, hogy elhagyhassa az országot. Németország charterbusszal menekített ki német és legalább 18 másik EU-tagállam állampolgárait Sendai városából.

E vészhelyzetekben nélkülözhetetlennek bizonyult az európai szolidaritás. Az EU gyors Líbiai fellépése keretében igénybe vette az evakuáció koordinálásában és a szállítási költségek társfinanszírozásában segítő polgári védelmi mechanizmust. Magyarország például 29 román, 27 magyar, 20 bolgár, 8 német, 6 cseh, valamint 6 egyéb uniós és harmadik országbeli állampolgárt menekített ki repülőgéppel Tripoliból. Egyetlen uniós polgárt sem hagyhatunk magára. Az Európai Külügyi Szolgálat részeként az Európai Unió küldöttségei is nyújthatnak támogatást és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a polgárok tájékozottabbak legyenek a tagállamok nyújtotta védelemről. Ez bekövetkezett a 2009-es gázai válság során, amikor az Európai Unió küldöttsége támogatásának köszönhetően közel 100 személyt evakuáltak páncélozott buszokon.

A konzuli védelemhez való jog –, mely válsághelyzetekben döntő fontosságú – olyan napi szinten történő helyzetekre is kiterjed, mint a súlyos baleset vagy betegség, vagy ha valakinek ellopták az útlevelét, illetve elvesztette azt, vagy erőszakos bűncselekmények áldozatává vált. A tagállamok konzuli joga azonban különböző. Előfordulhat, hogy eltérő mértékű védelmet nyújtanak attól függően, hogy melyik tagállamhoz fordul az uniós polgár. A tagállamok főként kis összegben (pl.: a hazafelé tartó légi járat vagy a hotel költségének fedezéséhez) nyújthatnak készpénzelőleget. A segítséget nyújtó tagállamnak kérnie kell a származási tagállam előzetes engedélyét, az utóbbinak pedig később meg kell térítenie azt a segítséget nyújtó tagállamnak. A származási tagállam azonban visszafizetést követelhet polgárától.

A tagállamok a képviselettel nem rendelkező uniós polgárok evakuálásáért is ellentételezésben részesülnek. A jelenlegi visszatérítési szabályokat a gyakorlatban viszont gyakran nem alkalmazzák. A Bizottság jelenleg azt vizsgálja, hogy hogyan könnyíthetők meg és egyszerűsíthetők le még jobban a visszatérítési eljárások, annak érdekében, hogy azonos segítséget nyújtsanak a képviselettel nem rendelkező uniós polgároknak, valamint ösztönözzék a tagállamokat, hogy vállaljanak még kezdeményezőbb szerepet a saját állampolgáraikat nem érintő válságok során.

A Bizottság 12 hónapon belül jogalkotási javaslatot nyújt be az alábbiakat illetően:

  • a jogbiztonság fokozása a konzuli védelem alkalmazási köre, feltételei és eljárásai tekintetében és optimalizált erőforrás-felhasználás válságos időszakokban is,
  • a képviselettel nem rendelkező uniós polgárok napi szintű konzuli védelmének elősegítéséhez szükséges koordinációs és együttműködési intézkedések megállapítása,
  • valamint a válsághelyzetekben nyújtott konzuli védelem pénzügyi ellentételezésének szabályozása.

Előzmények:

Az uniós szerződések bármely tagállam diplomáciai és konzuli hatósága által nyújtott védelmet illetően egyenlő bánásmódot biztosítanak valamennyi uniós polgár számára, akik EU-n kívüli országba utaznak vagy ott élnek és saját országuk nem rendelkezik ottani képviselettel (lásd az EUMSZ 20. cikke (2) bekezdésének c) pontját és 23. cikkét, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 46. cikkét). A világ csaknem minden országában képviselteti magát legalább egy uniós állam.

A 2010. októberi uniós polgárság jelentésében (lásd IP/10/1390 és MEMO/10/525) a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy jogalkotási intézkedések előterjesztése és a polgárok külön weboldal útján való megfelelőbb tájékoztatása, illetve célzott kommunikációs intézkedések révén még hatékonyabbá teszi az uniós polgárok azon jogát, hogy az összes tagállam diplomáciai és konzuli hatóságai harmadik országokban – válságos időszakokban is – segítséget nyújtsanak a számukra.