Meglehetősen jónak nevezte az ebben a pénzügyi időszakban rendelkezésre álló felzárkóztatási források magyarországi felhasználását brüsszeli magyar tudósítóknak nyilatkozva hétfőn az EU regionális politikáért felelős biztosa. Johannes Hahn szerint a kohéziós alapok több mint 90 százaléka már jelenleg is az EU2020 növekedési és munkahelyteremtési stratégia céljait szolgálja.

„A magyar teljesítmény meglehetősen jó” – közölte a felzárkóztatási alapok felhasználásáról hétfőn brüsszeli magyar tudósítókkal az EU regionális politikai biztosa, aki csütörtökön látogat Budapestre. Johannes Hahn elmondta, hogy a 2007 és 2013 között hazánk rendelkezésére álló körülbelül 25 milliárd eurónyi fejlesztési forrás több mint 70 százalékát kötötték le eddig, 25 százalékát pedig már kifizette az Európai Bizottság Magyarországnak, ami valamivel az uniós átlag feletti szintet jelent. A biztos ugyanakkor hiányolja, hogy a kis- és közepes méretű vállalkozások pályázásának segítésére létrehozott JEREMY programból Magyarország rendelkezésére álló 700 millió eurós keretnek csak a töredékét használták fel eddig, ami a biztos szerint a magánszektor érdeklődésének és kapacitásának a hiányát tükrözi.

A regionális politikáért felelős bizottsági tag elégedetten nyugtázta, hogy a februári általános ügyek tanácsának ülésén elfogadott következtetésekben a kohéziós politika valamennyi kulcselemét jóváhagyásukról biztosították a tagállamok. A kohéziós politika jövőbeni finanszírozására vonatkozó kérdésre válaszolva elismerte, hogy a realitások és az ambíciók között kell megtalálnia az arany középutat, ezt azonban nem könnyű belőni. Úgy vélte, hogy habár lesz a vita a forrásokról, a kohéziós politika mindazonáltal a jövőben is az EU egyik alappolitikája marad. Fontosnak mondta, hogy előbb megismerjék a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatokat, és ezután arra számít, hogy ebből tisztességes rész jut majd a regionális politikára. Arra is felhívta a figyelmet, hogy néhány, a kohéziós politikai költségvetés megkurtításáért síkra szálló ország kormányára (ilyen például Hollandia) alulról, saját régiók részéről erős nyomás nehezedik a regionális támogatások folytatása érdekében.

Johannes Hahn a BruxInfo kérdésére arra is kitért, hogy a 2014-től induló új tervezési időszakban indokoltnak tűnik egy olyan új kategória létrehozása, amely az uniós átlagos GDP 75 és 90 százaléka közötti régiók számára nyújt támogatást. Ide tartoznának azok a térségek is, amelyek az előző időszakban még 75 százalék alatt voltak, mostanra azonban már 75 százalék fölé kerültek. Mintegy 60 millió uniós állampolgár él ilyen „átmeneti” régiókban, ezért a biztos indokoltnak tartja, hogy ő helyzetüket is kezeljék.

Az osztrák nemzetiségű biztos szerint a jövő kohéziós politikájának három fő prioritása kell, hogy legyen.

  • Először is a hagyományos szerep a tagországok és a régiók közötti fejlettségbeli különbségek kiegyenlítésére.
  • Másodszor a kohéziós területre fokozott mértékben fejlesztési-beruházási politikaként kell tekinteni, és az EU2020 gazdasági stratégia szolgálatába állítani.
  • Végül pedig segíteni kell néhány tagállamnak a politika hatékony működtetéséhez szükséges adminisztratív, intézményi háttér kiépítésében.

Hahn úgy vélekedett, hogy a kohéziós politika kiadásai már jelenleg is több mint 90 százalékban az EU2020 stratégia céljainak megvalósítását szolgálják. Problémának nevezte ugyanakkor, hogy elsősorban a fejlettebb országok úgynevezett versenyképességi régióiban olyan széles területet fednek le az uniós támogatások, hogy azok nem mindig válnak láthatóvá az állampolgárok számára. Ezért a jövőben kevesebb prioritásra összpontosítanák a felzárkóztatási támogatásokat.

Johannes Hahn bizonyos határok között készséget mutat annak a magyar igénynek a kielégítésére, hogy a jövőben egy programot ne csak egy alapból lehessen finanszírozni, ami jelenleg a helyzet. Ezt szerinte a projektek méretétől kell függővé tenni, nagyobb volumenű beruházások esetén lehetőség lenne a rugalmasabb megoldásokra. De – tette hozzá -, az alapelv továbbra is az kell, hogy legyen, hogy minél egyszerűbb feltételrendszert teremtsenek a kedvezményezetteknek.