Hétfőn a több, mint 80 oldalas vádirat ismertetésével kezdődött a köznyelvben csak „Il Ferro ügyként” elhíresült büntetőper tárgyalása a Fővárosi Bíróságon.
A bíróság eddig tíz tárgyalási határnapot tűzött ki 2011. november 7. és 2011. december 1. között, a tárgyalóteremben mégis folyamatos zsúfoltságra lehet majd számítani, hiszen az ügynek hét vádlottja van, az ügyész, valamint a védők részvétele a törvény alapján kötelező, ezen kívül az ügyben szakértőt és több tucat tanút is indítványozott a vád megidézni a bíróságtól, a sértettek száma pedig több ezres nagyságrendű, melyből csak mintegy 25-en férnek majd be egyszerre a tárgyalóterembe.
Már – már általánossá vált, hogy ilyen típusú eseteknek – a sértettek nagyobb száma miatt is- hangosabb a sajtóvisszhangja, a médiaérdeklődés is óriási. Az Il Ferro ügyben sincs ez másképp. Számtalan írás, tényfeltáró cikk jelent meg a botrány kirobbanása óta az ügyben, és mára már szinte mindenki ismeri a felmatricázott autók tulajdonosainak kálváriáját, azonban a jelen per nemcsak a mintegy kétezer károsult miatt kirívó és példátlan.
A közvélemény talán a Baumag-szövetkezet esete óta nem tapasztalt döbbenettel és felháborodással fogadta a csalásgyanús ügyletek leleplezését, annál is inkább, mert az Il Ferro bedőlése jóhiszemű átlagemberek tömegének kisbefektetéseit rántotta magával, és a kár megtérülésével kapcsolatos kilátások igencsak kétesélyesek.
Sokan arra számítottak, hogy L. Róbert I. rendű vádlott – aki mindezidáig megtagadta a vallomástételt- a hétfői tárgyaláson megtett vallomása újabb izgalmas fordulatot jelenthet a már amúgy is szövevényes ügyben. Azonban a többek között különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettével, különösen nagy értékre, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettével, 1996 rendbeli kisebb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettével (1484 esetben, mint társtettest) is vádolt I. rendű vádlott a per első tárgyalási napján tagadta bűnösségét.
Talán kevesen tudják, de a nevéről az ügy kapcsán elhíresült cég ma is létező gazdasági társaság, habár ellene a felszámolási eljárás 2010. 10. 06-i kezdettel már több, mint egy éve folyamatban van. Az immáron évek óta lavinaszerűen gyűrűző botrányról mindenkinek az Il Ferro Kft. jut eszébe, az ügyben azonban több, más, a vádlottakhoz valamilyen szálon kapcsolódó cég (mint pl. az idén márciusban megszüntetett MALINI Kft.) is érintett.
Az IL FERRO Kereskedelmi, Ipari és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság a cégjegyzékbe 2004. január 19-én került bejegyzésre. Laikusok számára is szembeötlő tény, hogy a megalapításakor – a cégadatok szerint – bútor, háztartási cikk kiskereskedelemmel főtevékenységként foglalkozó kft. cégtörténetében és cégkivonatában egyáltalán nem szerepelt a tevékenységek között a reklámozás.
Habár 2006. év januárjától a cég gépjármű reklámtevékenységgel összefüggésben megkötött szerződéseinek száma robbanásszerűen megsokasodott, a kezdeti néhány, majd havi 30-50 darabhoz képest csak a 2006. június hónapban a társaság több, mint 200 db ( ! ) szerződést kötött, a cég főtevékenysége azonban 2006. június 19-től gépjármű-kereskedelem volt, és a reklámozás még ekkor sem került be a „repertoárba”.
Briliáns ötletnek indult, melynek a gyakorlatba történő átültetése és terjeszkedése során viszont már súlyos gondok adódtak. Az Il Ferro 2006-ban vágott bele kellőképpen kockázatos, ám a kezdetetekkor még igen szép reményekkel kecsegtető gépkocsi reklámokkal kapcsolatos tevékenységébe. Az ügyfeleknek kétféle feltételrendszerrel volt lehetőségük a szerződéskötésre: Új gépjármű megvásárlása esetén ún. „hasznosítási szerződést” köthetett az ügyfél a céggel, amely vállalta, hogy a vele szerződő partner részére rendelkezésre bocsátja a vadonatúj járművet (akár nulla forintos önerő esetén is !) és legfeljebb bruttó 40.000.-Ft havi részlet erejéig az autó törlesztő részleteinek megfizetésére is kötelezte magát a szerződésben. Az ügyfél csak a cég által meghatározott autó-kereskedőházaknál vásárolhatta meg a gépjárművet és 5000.-Ft, majd később 10.000.-Ft ügyintézési díjat kellett megfizetnie. Ez még úgy is kedvező konstrukciónak tűnhetett, hogy a gépjárműhöz az említett kereskedőházaknál mindenféle kedvezmény nélkül, lista áron juthatott csak hozzá.
Abban az esetben, ha az ügyfél már meglévő, használt autójával kívánt bekapcsolódni a reklám-bizniszbe, kettő vagy ötéves időtartamra köthetett „reklámszerződést”, mely- az akkori viszonyokhoz képest is igen magas- egyszeri szerződéskötési / regisztrációs díj megfizetését foglalta magában. A kétéves időtartamra kötött szerződéseknél 180.000.-Ft, ötéves időtartam esetén 333.000.-Ft-ot kellett az ügyfélnek befizetnie az Il Ferro Kft. részére, és vállalni, hogy a felmatricázott autókkal munkanapokon a szerződésben rögzített minimális kilométert megteszik, és havonta megjelennek a cég által tartott ellenőrzéseken. A cég ennek ellentételezéseként díjfizetési kötelezettséget vállalt. Megjegyezendő, hogy a szerződéseknek az, az ügyfélre egyértelműen hátrányos rendelkezése, mely a cégnek jogosultságot biztosított a díjfizetést indoklás nélkül 3 hónapra felfüggeszteni, némelyekben már ekkor gyanút ébresztett.
Érdekes az ügy pszichológiája – nemcsak büntetőjogi szempontból. Minden egyes elkövetőt motivál valami, a cselekménynek kell lennie valamilyen indítóokának. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a vádlottak már a tevékenységük megkezdésekor, vagy folytatása során tudatában voltak annak, hogy a minimumtőkével alapított cég fizetőképes hirdető partnerek híján, gyakorlatilag, még a regisztrációs díjként befizetett mértékű összegeket sem lesz képes nagyszámú ügyfél részére visszafizetni, mint erkölcsileg különösen elítélendő ok, súlyosító körülményként eshet a latba a büntetés kiszabása során.
Elgondolkodtató azonban, hogy – túl a büntetőjog határain- milyen elgondolásból, milyen indíttatásból cselekedtek a jogügyletek kitalálói és lebonyolítói, mire számítottak, mikor a reklámtevékenyég kiszélesítése céljából 6 vidéki nagyvárosban létrehozott irodák beindultak, meddig növekedhet a beszedett regisztrációs díjakból és újabb és újabb havidíj-fizetési ígéretekkel teletömködött buborék anélkül, hogy szétrobbanna.
Köszönet a cikk elkészítéséhez való közreműködéséért Dr. Bense László Erik ügyvédnek, aki az ügyben a sértetti pertársaság jogi képviseletét látja el.
