Szoftverjogi aktualitások 2012 - konferencia az informatika és a jog határán

2012.04.16. Jogi Fórum/ Dr. Csabai Virgínia

A Jogi Fórum 2012. március 27-i konferenciája információkban és aktualitásokban bővelkedő, sokszínű, bírói és európai uniós gyakorlatra is részleteiben kitérő előadásai a téma lehető legszélesebb és legátfogóbb mértékben történő áttekintését nyújtották.

A személyhez és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok szinte mindenhol felbukkannak életünk során. Talán nincs is olyan jogász, aki a pályája folyamán ne találkozott volna minimum egyszer ezzel a kérdéskörrel. A jogiforum március 27-i rendezvényétől sokkal többet kaptak a részt vevők, mint egy hagyományos jogi témájú előadássorozat meghallgatása. Az elsőre meglehetősen száraznak és a mindennapok emberétől olyannyira elrugaszkodottnak tűnő információ-technológiai alapokon nyugvó szabályozás ismertetését ugyanis messze meghaladta az az előadás-csokor, amelyet 5 különböző előadó prezentált eltérő, de mégis egymáshoz kapcsolódó, valóban izgalmas témakörökben.

Dr. Jambrik Gergely, a .hu domain Tanácsadó Testület tagja az egyedi szoftverfejlesztésekkel kapcsolatos jogviták világába kalauzolta a résztvevőket. Előadásának gerincét a jogviták leggyakoribb okai, az eljárások lefolytatása, valamint a peren kívüli megegyezés és ennek alternatívái képezték. Az egyedi szoftverfejlesztés egyre felkapottabb és egyre nagyobb igény van rá nemcsak magáncégek, hanem sok esetben közszolgáltatók és közintézmények részéről is, azonban mind a megrendelő, mind a vállalkozó szemszögéből számos buktatóval járhat.

Az előadó kiemelte, hogy a megrendelő oldaláról a legtöbb gondot a specifikáció hiányosságai, a felhasználói tesztek hiánya, esetleges hibái okozzák. A vállalkozót ezzel szemben a határidők, a fizetési ütemezés, a kellékszavatosság problémaköre érinti leginkább. A forráskód átadása vagy letétbe helyezése mindkét felet érintő problematikus pont lehet, ugyanígy a felhasználó módosítási joga is.

Az előadó foglalkozott a weboldal fejlesztési szerződések speciális kérdéseivel. Mivel ezek a megállapodások többnyire atipikus, eredmény-, és gondossági kötelmet is magában foglaló elemekből állnak, ezért ezek értékelése is ebből a komplexitásból indulhat ki. A szerződések sajátossága, hogy nemcsak a szoftverekre vonatkozó, hanem a szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI. törvény ) egyéb rendelkezései is vonatkoznak rájuk. Az ilyen típusú szerződések megkötésénél ügyelni kell a felhasználási jog terjedelmének rögzítésére, a domain regisztráció és fenntartás kérdéseire valamint arra, hogy az ügyfél anyagai és az új fejlesztések keverednek.

A jogviták egyik lehetséges – békés úton való, bírósági procedúrától menetes - rendezési módja a peren kívüli megállapodás, melynek során szakértő bevonása lehetséges és indokolt. A jogviták lezárása előtt megnyugtató megoldás lehet mindkét fél részére mind a vállalkozói díj, mind a forráskódok ügyvédi letétbe helyezése.

Az egyedi szoftverfejlesztés azonban csak egy szegmense a szoftverfelhasználásnak, a gyakorlatban inkább a nagy cégek ( Microsoft, Apple stb..) által kifejlesztett hagyományos szoftverek tömegfelhasználása a jellemző. De mi van akkor, ha nem új, hanem használt szoftver –felhasználás történik?

Dr. Ormós Zoltán ügyvéd, a konferencia második előadója az ezzel kapcsolatos anomáliákat próbálta eloszlatni és felhívni a figyelmet a használt-szoftver kereskedelem legfontosabb kérdéseire. Az előadó szerint az ilyen típusú program piaca már hazánkban is igen széles, és folyamatosan fejlődik, a becslések szerint 500.000- és egymillió között van a „second hand”-szoftver műpéldányok illetve a felhasználói jogosultságok száma. Utalt arra, hogy Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban külön cégek foglalkoznak ezzel a konstrukcióval, ezek a cégek professzionálisan segítik elő a használt-szoftver kereskedelmet.

A másodlagos szoftverpiacnak számos előnye van, mint például a legalizáció, hiszen sokkal könnyebb egy ilyen árérzékeny környezetben rávenni a cégeket a legális szoftverfelhasználásra egy olcsóbb termékkel. A másodlagos szoftverpiacnak ugyanis sajátja, hogy jogtiszta módon ruházzák át a felhasználók a termékeket és az ezzel kapcsolatos használati jogokat. Hátránya viszont többek között, hogy a legfrissebb verziókat nagyon nehéz beszerezni.

Az előadó egy jól érthető hétköznapi példával világított rá arra, hogy miben rejlik a különbség a szoftverek felhasználása illetőleg egyéb szerzői művek esetében. Amennyiben a vásárló egy könyvet vesz meg a kereskedőtől, azt minden további nélkül olvashatja, már semmilyen jogviszonyban nincs a szerzővel. Egy szoftver esetében nem elegendő csak a program megvásárlása, hanem szükséges hozzá egy licenc jogosultság a szoftver futtatására.

Az előadás második felében a licenctranszfer kérdéseiről volt szó. Hangsúlyozta az előadó, hogy a magyar bírói gyakorlat ebben a témában még kialakulóban van, a problémás kérdések megoldására a német joggyakorlatból meríthetünk, bár figyelmeztetett, erre nem szabad teljes egészében hagyatkozni. A licenc szerződések megismerésénél nagyon fontos, hogy tisztában legyünk vele, mi az irányadó jog, hiszen számos esetben előfordul, hogy ez nem a magyar jog. A jogtulajdonosok az átruházások vonatkozásában különböző megoldásokkal élnek. Legegyszerűbb eset, ahol kifejezetten lehetővé teszi a jogtulajdonos az átruházást - jó példa erre a játékszoftverek. Előfordulhat, hogy jóváhagyáshoz köti, de olyat is tapasztalhatunk, hogy nincs semmilyen rendelkezés erre vonatkozóan. Az előadó a fentieken túl a másodlagos szoftverkereskedelemmel összefüggő tévhitek eloszlatásával és különböző esettanulmányok felvonultatásával tette még érdekesebbé előadását.

A szervezők a téma sajátosságaiból kiindulva nem kizárólag jogászokat hívtak meg előadni, hanem teret kapott Marits István igazságügyi informatikai szakértő is, akitől olyan különleges „műhelytitkokat” tudhatott meg a közönség, melyhez máshonnan aligha juthatna hozzá.

A szakértő úr 14 év és közel ezer darab szakvélemény elkészítéséből eredő munkatapasztalatait osztotta meg az érdeklődőkkel. Többek között választ kaphattunk a legtöbbször felmerülő kérdésekre, így arra, hogy honnan tudja a felhasználó, hogy fizetnie kell az adott termékért, hol húzódik a legális és az illegális programhasználat határa? Miről árulkodik az adott program névjegye és milyen buktatói lehetnek az új felhasználói modelleknek?

Általában a program névjegye tartalmazza a használati díj fizetésével kapcsolatos információkat, de ha látja a felhasználó a közismert „Copyright” megjelölést, ebben az esetben gyanítható, hogy díjköteles lesz adott program használata. Általános tapasztalat, hogy a felhasználók a szoftver telepítésekor gépies mozdulattal kattintanak az „Elfogadom” gombra és csak a legelszántabbak fordítanak arra időt, hogy el is olvassák a telepítés során előtűnő felhasználói licenc-szerződést. Kevesen tudják, hogy a licenc-megállapodások többsége tartalmazza a visszavásárlás és pénzvisszaadás lehetőségét, amennyiben nem fogadja el a felhasználó a megadott feltételeket, ez azonban teljesen szembe megy a szokványos kereskedelmi gyakorlattal és logikával.

A „hagyományos” kereskedelmi ügyleteknél először megismeri a vásárló a szerződés tartalmát, majd aláírja és kifizeti az adott terméket, itt tulajdonképpen a fordítottja történik. A felhasználó csak azután szembesül a szerződéssel, miután megvette az árut és megkezdi a telepítést a számítógépére. Az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy amit a felhasználói szerződés nem szabályoz, annál legtöbb esetben a nemzeti jog biztosítja a háttérszabályozást. Hazánkban ez az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról, amely a technikai fejlődéssel lépést tartó, korszerű jogszabályként aposztrofálja önmagát, így VI. fejezetében helyet kap a szoftverekre vonatkozó különös szabályok lefektetése.

Az előadó megismertette közönségét a szoftver licenc típusokkal, így szóba kerültek a méregdrága, olykor extra külsejű, dizájnos „dobozos szoftver” csomagok, melyek nem kötődnek hardverhez, bár legtöbbször aktiválást igényelhetnek. Ezeket a közeljövőben várhatóan felváltják majd az olcsóbb, környezettakarékosabb online változatok, a tendencia már jelenleg is erre mutat. Ennek inverze az „OEM”, hardverhez kötött típusok, melyek legeklatánsabb példája, ha az ember egy notebookot vásárol, és a géppel együtt jár az operációs rendszer is. Hátránya, hogy a hardver leselejtezésével a szoftver is ugyanerre a sorsra jut.

Az előadó szerint különböző kihívásokkal szembesülhetünk a szoftver- felhasználás terén. Felhívta a figyelmünket arra, hogy majdnem minden szoftver-problémára van ingyenes megoldás, azonban ezeket legtöbbször fel kell kutatni és olyan plusz ismereteket igényel a kezelésük, amelyeket nem szerezhetünk meg az iskolapadban. Példaként említette a Microsoft Office-t helyettesítő, sokunk számára ismert OpenOffice.org szabad szoftver programot, aki már használta őket, pontosan tudja, teljesen más elgondolás mentén kreálták a két, egyébként sok mindenben hasonló szövegszerkesztőt.

Vannak olyan licencszerződések, amelyek a főverziószámon belül minden további nélkül engedik használni az újabb verziókat is. A szakértő úr érdekességként megemlítette a Microsoft Vista esetét, amely óriási bukás volt. A nem jól kitesztelt program a felhasználóknak számos bosszúságot okozott, mire kijött a javító csomag.

A szakértő úr a szoftverek cégen belüli felhasználása kapcsán is rámutatott lényeges pontokra. A cég vezetőségének nem árt tisztában lenni a legalitással a cégen belül, azzal, hogy esetlegesen miről kell tájékoztatnia és nyilatkoztatni az alkalmazottakat a használt programokkal kapcsolatosan, milyen szoftvereket kell beszereznie a cégen belül a jogszerű működés érdekében, valamint hangsúlyozta a szoftvernyilvántartás fontosságát, ugyanis kizárólag a könyvelés nem alkalmas arra, hogy a jogtiszta szoftverhasználatot igazolja. Kitért még az előadó a szakértői vizsgálat kérdéseire is, e körben vázolta szoftver szakértő érdemi tevékenységét és azt, mivel lehet a legkönnyebben igazolni a legális programhasználatot ( pl. névre szóló számla, eredeti lemez, adásvételi szerződés, fejlesztőtől származó, névre szóló regisztrációs adatok stb…) .

A domainekkel kapcsolatos, bírói gyakorlat által kimunkált példákban bővelkedő előadást hallhattunk Bede Mátétól, aki a Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda jogtanácsosa. Mint ahogyan azt az előadó ismertette: a domain használat és az ezzel kapcsolatos jogi háttér három különböző részterületet ölel fel: Az egyik –meglehetősen nagy szelet ezek közül- a védjegyek joga ( pl. illegális védjegyhasználat a domain névben stb..) , a másik ilyen terület a Ptk-ban szabályozott személyiségi jogok köre és a harmadik: a versenyjogi vonatkozásai ezen területnek.

A védjegyhasználat rendkívül érzékeny terület, amely szükségszerűen összekapcsolódik a domain-használattal a hirdetéseken, névhasználaton keresztül. A gyakorlatban ugyanis kérdéses, hogyan lehet jogszerűen használni pl. online hirdetéseken egy védjegyet? Az előadó kifejtette, a bírói gyakorlatban jellemző, hogy általában a védjegyjogosultak számára kedvező értelmezések születnek. A bírói gyakorlat eredménye pl. az a megállapítás, hogy a domain-használat névhasználatnak minősül az interneten.

Napjainkban a domainek regisztrációja is kereskedelme külön üzletággá nőtte ki magát, megjelentek az ún. „domain-brókerek”. Az előadó vázolta, hogy a jogviták jelentős része néhány tipikus jelenség köré csoportosul: valaki regisztrál egy domain nevet, ám az adott domain alatt egyáltalán nincs tartalom, vagy van ugyan tartalom, de a jóhiszeműség igencsak megkérdőjelezhető. Ezt az előadó egy megmosolyogtató, ám a közérthetőséget biztosító példával szemléltette: feltételezzük, hogy valaki a mc'donalds.hu domaint regisztrálja és feltölti Mc'donalds nevű hörcsögéről készült videókat, ilyen esetben a bíróság azt is vizsgálhatja egy esetleges peres ügyben, mennyire életszerű a védekezés-ebben az esetben kézenfekvő lehet a megoldás…

Jogsértő lehet tehát egy domain, ha valaki olyan domain név használatával irányít látogatókat a tárhelyére, amely aggályos.

Az előadó különböző példákon keresztül szemezgetett a bírói gyakorlatban legtöbbször előforduló alperesi védekezésekből. Ilyen lehet például a domain név használatának átengedése, amennyiben az alperes arra hivatkozik, valóban ő a regisztráló, de a kapcsolt tartalmat más kezeli, más tölti fel. Azonban jó, ha tudjuk, a domain név használati jogának átengedése nem zárja ki a felelősséget. Példaként említhetjük azt az esetet is, amikor a domain és a honlap tulajdonosa egyazon személy, a honlapról pedig valaki más termékének reklámozása történik.

A Legfelsőbb Bíróság a T-Gallery ügyben mondta ki, hogy a reklámozási tevékenység gazdasági jellegű használatnak minősül, a perben nem volt ügydöntő jelentősége annak, hogy a kifogásolt internetes oldalon szereplő szolgáltatásokat ténylegesen nem az alperes nyújtotta. Tipikus alperesi védekezésként mutatta be az előadó, mikor egy ügyben arra hivatkozik az ellenfél, hogy nem gazdasági jellegű, hanem magáncélú a használat. A gyakorlat azonban akként reagált erre a védekezésre, hogy önmagában az, hogy egy magánszemély regisztrálta a domain nevet nem jelenti azt, hogy a gazdasági tevékenység körén kívül esik. Alperesi védekezés lehet még a jogelőd jogszerű domain használata, ez a precedensértékűnek is mondható ingatlanbank.hu ügyben nyert teret annak idején. Jellemző alperesi védekezésként felbukkan, hogy a használt domain név nem sérti a felperes érdekeit, ez lehetséges abban az esetben, ha az adott terméket a felperestől vásárolta meg az illető.

A bírói gyakorlat cizelláltságára és a döntések változatosságára kívánt rámutatni az előadó izgalmas jogesetek felvonultatásával. Érdekes álláspontra helyezkedett a bíróság a jakab.hu domain ügyben, amikor a bíróság helyt adott a felperesi érvelésnek azzal az indoklással, hogy a „Jakab” szó közvetlenül beazonosítható. Ezt azért az előadó vitathatónak nevezte, hiszen ”Jakab” vezetéknevű és keresztnevű személy még bizonyára létezik a felperesen kívül is.

Az előadás-sorozatot Dr. Halász Bálint ügyvéd zárta, aki lendületes előadásában újabb szemszögből közelítette meg a fenti témaköröket. Az ügyvéd úr a netes semlegesség, a jogsértő tartalmak eltávolítása és egy nagyon jelentős, viszonylag friss, 2011. novemberében napvilágot látott európai uniós döntés: a Scarlet v. Sabam  ügy ( C‑70/10. sz. ügy ) részletes ismertetésével foglalkozott.

A netes semlegesség elve egy tengeren túlról érkezett meghatározás, amelynek lényege az ellentétes érdekek közötti egyensúly megtalálása. Az előadó álláspontja szerint ez többé-kevésbé szabályozási kérdés. A témára nemcsak az USA, hanem az Európai Unió is fókuszál: a Tanács jogpolitikai célkitűzésként tűzte zászlajára, az ezzel kapcsolatos következtetésekről pedig 2011. júliusában egy tervezet is született. A tervezet nagy hangsúlyt fektet az egyensúly megtartására, fontos kritériumként emeli ki az internet nyitottságának megtartását. Mivel az internet kétségtelenül nem egy jogmentes tér, így mind az önszabályozásnak, mind az állami szabályozási mechanizmusoknak nagy jelentősége van.

A jogsértő tartalom önmagában nehezen definiálható, számos kategóriát foglal magában a közérdeket, közrendet sértő pl. terrorizmussal kapcsolatos, lázító tartalmak, vagy gondoljunk csak a különböző adathalász weboldalakra illetőleg a személyiségi jogok sérelmét jelentő oldalak működésére. A paletta tehát nagyon széles. A jogsértő tartalmak hatékony eltávolításának a záloga lehet a gyakorlatban a gyors reagálás, az idő itt fontos tényező. A hatóságok azonban kötve vannak a különböző eljárási szabályokhoz, így sajnos a valóságban van olyan ügy, amely több évig is elhúzódhat.

Az előadó nyomatékkal mutatott rá, hogy az Európai Unió is kiemelten foglalkozik a problémakörrel, nemrégiben a pedofília elleni küzdelem került ismételt deklarálásra a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelvében (2011. december 13.) . Fontos információt osztott meg a hallgatósággal az előadó, hiszen ismertette, hogy az Európai Unióban körvonalozódott irány a „Safer Internet" program, melynek magyarországi megvalósulása az Internet Hotline (NMHH) illetőleg a Biztonságosinternet Hotline (Puskás Tivadar Közalapítvány), ahol jogsértő tartalmak bejelentésére van lehetőség.

Az előadó kitért a Hotline Döntnöki Fórumra is, mely 2012. január 1-től indult, vadonatúj alternatív vitarendező fórumként funkcionál. A Hotline Döntnöki Fórum előtti eljárás részletkérdéseit követően az előadó a fenti európai bírósági döntést és az Európai Unió Bírósága előtti eljárás uniós jogszabályi hátterét ( így többek között kiemelve a 2000/31/EK – "E-kereskedelmi irányelv, a 2001/29/EK – "Infosoc irányelv", a 2004/48/EK – "Jogérvényesítési Irányelv" és a 95/46/EK – "Adatvédelmi Irányelv" valamint a 2002/58/EK – "Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv" valamint az Alapjogi Charta ) ismertette részletesen.

A jogiforum konferenciái a tavasz folyamán is újabb aktualitásokban bővelkednek majd, amely hasznos információkat és kellemes időtöltést nyújt a téma iránt fogékony – nemcsak jogászok számára. Továbbra is várjuk minden kedves érdeklődő jelentkezését soron következő rendezvényeinkre!

 

  • kapcsolódó anyagok
SZOFTVER
JOGI FÓRUM KONFERENCIÁK