A számítógépes program funkcionalitását és a programnyelvet nem védi a szerzői jog, tehát a program engedélyét megszerző személy főszabály szerint jogosult annak működését megfigyelni, tanulmányozni vagy kipróbálni, akár abból a célból is, hogy a program elemeinek alapját képező ötleteket és elveket meghatározza – mondta ki szerdán közzétett ítéletében az Európai Unió Bírósága.

A luxembourgi székhelyű bírói fórum elé került ügy alapja az, hogy az SAS Institute Inc. kifejlesztette az SAS-rendszernek nevezett integrált programcsoportot, amely adatkezelési és adatelemzési – egyebek között statisztikai elemzési – feladatok elvégzését teszi lehetővé a felhasználók számára. Az SAS-rendszer központi összetevőjének neve Base SAS. Ez az összetevő lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy adatkezelés céljából az SAS programnyelven saját (“script”-nek is nevezett) alkalmazási programokat írjanak és futtassanak.

A World Programing Ltd. (WPL) úgy vélte, hogy piaci kereslet áll fenn olyan helyettesítő szoftver iránt, amely képes az SAS-nyelven írt alkalmazási programokat végrehajtani. A WPL ezért megalkotta a World Programming System-et (WPS). A WPS a SAS-összetevők funkcionalitását a lehető legnagyobb mértékben lemásolja. A WPL az SAS-rendszer felhasználói számára azt kívánta lehetővé tenni, hogy az általuk kifejlesztett, az SAS-rendszerben használandó scripteket futtathassák a World Programming System keretében.

A WPL az említett WPS-program létrehozásához jogszerűen megvásárolta az SAS-rendszer oktatási kiadásának példányait, amelyeket a jogosult “nem előállítási célokra” korlátozó engedéllyel látott el. A WPS e programokat abból a célból használta és tanulmányozta, hogy annak működését megismerje, de semmi nem utal arra, hogy a WPL hozzáfért volna az SAS-összetevők forráskódjához, vagy azt lemásolta volna.

Az SAS Institute keresetet indított Nagy-Britanniában annak megállapítása végett, hogy a WPL az SAS Institute szerzői jogának, valamint az oktatási kiadás engedélyezési feltételeinek a megsértésével sokszorosította az SAS-rendszer kézikönyvét és összetevőit. A brit bíróság azt kérdezte az Európai Unió Bíróságától, hogy a szerzői jogi védelem kiterjed-e a funkcionalitásra és a programnyelvre.

A luxembourgi testület emlékeztetett arra, hogy a számítógépes programok jogi védelméről szóló irányelv a szerzői jogi védelmet kiterjeszti ugyan a számítógépes programok bármely formában történő kifejezésére, azonban a számítógépes program bármely elemének – beleértve a csatlakozási felületeket – alapjául szolgáló ötletek és elvek nem részesülnek szerzői jogi védelemben, a szerzői jog kizárólag ezen ötletek és elvek kifejeződéseit védheti.

Az EU legfőbb bírói fóruma megállapította, hogy sem a számítógépes program funkcionalitása, sem a program bizonyos funkcióinak a használata céljából alkalmazott programnyelv és adatfájlformátum nem minősül kifejezési formának, ezért ezek nem részesülnek szerzői jogi védelemben.

“Annak elfogadása, hogy a számítógépes program funkcionalitása szerzői jogi védelemben részesülhet, azt eredményezné, hogy az ötletek – a technikai haladás és az ipari fejlődés rovására – kisajátíthatók lennének” – szögezte le az Európai Unió Bírósága.

Az ítéletben felhívták a figyelmet arra: ha valamely harmadik személy megszerezné a számítógépes program keretében használt programnyelv vagy adatfájlformátum forráskódjának vagy tárgykódjának egy részét, és ennek a kódnak a segítségével a saját számítógépes programjában hasonló elemeket hozna létre, ezt a magatartást a program szerzője már megtilthatná. A jelen ügyben azonban a WPL-nek nem volt hozzáférése az SAS Institute programjának sem a forráskódjához, sem a tárgykódjához, és nem is alkalmazta a program tárgykódjának visszafejtését.

Az EU bírósága azt is megállapította: aki a szoftver engedélyét megszerzi, az megfigyelheti, tanulmányozhatja és kipróbálhatja a számítógépes program működését a program elemeinek alapját képező ötletek és elvek meghatározása céljából, és minden, e joggal ellentétes szerződéses kikötés semmis.