Követi-e Hollande-ot Európa?

2012.05. 7. BruxInfo

Nem sok ideje lesz az ünneplésre és az akklimatizálódásra a vasárnapi franciaországi elnökválasztáson győztes szocialista párti Francois Hollande-nak, akinek alkut kell majd kötnie Berlinnel a költségvetési szigor és a növekedésre az eddiginél nagyobb hangsúlyt helyező politika közötti optimális egyensúly megtalálásáról.

Nehéz megjósolni, hogy érdemi elmozdulást hoz-e majd az EU és a valutaövezet gazdaságpolitikai stratégiájában Francois Hollande vasárnapi győzelme a franciaországi elnökválasztásokon Nicolas Sarkozy felett. Általános várakozások szerint a szocialista párti jelölt sikere felgyorsítja, és még markánsabbá teheti azt a fordulatot, ami már egy ideje Hollande-tól függetlenül is érlelődött az Európai Unióban: határozott elmozdulást a költségvetési konszolidáció és a megszorítások politikája felől egy növekedésorientáltabb megközelítés felé.

Franciaország új szocialista elnöke az idők folyamán maga is változtatott kezdetben konfrontatív alapállásán. A márciusban megkötött fiskális paktum újratárgyalása helyett az utóbbi időben annak egy növekedési paktummal való kiegészítését kezdte szorgalmazni. Ezzel nyitott ajtókat döngethet, hiszen a növekedési paktum gondolatát az elmúlt hetekben szép sorjában más uniós vezető politikusok is magukévá tették José Manuel Barroso bizottsági elnöktől kezdve Herman Van Rompuy-ön, az EiT elnökén át Mario Draghiig, az Európai Központi Bank elnökéig. Az Európai Tanács elnöke várhatóan május utolsó napjaiban egy informális csúcsvacsorára hívja Brüsszelbe az EU vezetőit, hogy rendezzék a sorokat és közös álláspontot alakítsanak ki arról, hogy milyen intézkedésekkel is próbáljanak majd lendületet adni a növekedésnek.

Angela Merkel és Nicolas Sarkozy együttműködése alatt a német-francia álláspont fokozatosan összeért a követendő gazdaságpolitikát illetően, ami a költségvetési konszolidációt helyezte a középpontba. Ehhez képest Merkel és az Élysée-palota jövendőbeli lakójának nézetei távolabb már nem is nagyon lehetnének, és a következő hetekben megfigyelők szerint mindkettőjüktől nagyfokú kompromisszumkészséget követel majd a közös hang megtalálása. Francois Hollande május 15-i beiktatása után első útja mindenesetre rögtön Berlinbe vezet majd, ahol megkezdődhet ez az összecsiszolási folyamat. A frissen megválasztott francia államfő azonnal mélyvízbe kerül majd, hiszen két nappal később már a Camp David-i G20-as csúcsra, majd rögtön ezután a chicagói NATO-csúcsra lesz hivatalos.

Ami a német oldalt illeti, Berlin az elmúlt napokban már jelét adta annak, hogy nem ellenzi az erőteljesebb hangsúlyt a növekedésre, ám az is nyilvánvaló, hogy Merkel nem fogja engedni a fiskális paktum felvizezését. Megfigyelők szerint ezért a sokak által csak a megszorítások paktumának nevezett költségvetési szabályokat várhatóan kiegészítik majd egy növekedési dimenzióval, ami vélhetően majd elfogadható lesz a következő francia elnök számára.

A kulcskérdés azonban továbbra is az, hogy ki, mit ért az új növekedésorientált politikán. Miközben Hollande-tól és bizonyos szempontból az olasz miniszterelnöktől, Mario Montitól sem lenne idegen egy olyan új kurzus, ami lehetőséget adna a növekedés költségvetési eszközökkel történő élénkítésére, erre Berlin, Frankfurt és Brüsszel aligha lenne vevő, legalábbis azon az áron nem, hogy újra elszaladjon a költségvetési hiány és tovább növekedjen az államadósság. Utóbbiak igent mondanak a növekedésre, de ennek a költségvetési konszolidáció mellett, arra ráépülve kell működnie, és nem mehet végbe a költségvetési szabályok lazításával. „Egyáltalán nincs ellentmondás egy növekedési és egy fiskális paktum között” – figyelmeztetett csütörtökön az EKB kihelyezett barcelonai kormányzótanácsi ülését követően Mario Draghi.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a Francois Hollande-nak megválasztása alkalmából küldött gratulációjában is kitért a központi kérdésre. „Figyelemmel kísértem a kampányt és az ott felmerülő ideákat. Osztozunk abban a meggyőződésben, hogy be kell fektetni a növekedésbe és a nagy infrastrukturális hálózatokba, erőteljesebben mobilizálva az Európai Beruházási Bankot és az uniós büdzséből rendelkezésre álló forrásokat, ám egyúttal tartva magunkat a költségvetési konszolidációhoz és az államadósság csökkentéséhez. Nem kerülte el a figyelmemet álláspontjaik közelsége a Bizottság pénzügyi tranzakciós adó bevezetésére vonatkozó javaslatáról és a projektkötvények növekedés szolgálatába állításáról” – írta a megválasztott francia elnöknek küldött üdvözletében a Bizottság elnöke.

A Bizottság számára sem kérdéses, hogy nem lehet 180 fokos fordulatot végrehajtani az eddigi gazdaságpolitikai stratégiában. „Szemben azzal, amit néhány politikus állít, miszerint az uniós fiskális keret egy univerzális konszolidációs kényszerzubbonyt erőltet rá minden tagországra, a stabilitási és növekedési paktum nem ostoba. A paktum jelentős mozgásteret ad a gazdasági alapon és a jogi rendelkezéseken alapuló mérlegelésre, amikor az alkalmazására kerül sor” – jelentette ki a brüsszeli szabadegyetemen szombaton mondott beszédében Olli Rehn, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa. A Bizottság alelnöke közölte, hogy a testület a május 11-i tavaszi gazdasági előrejelzések fényében egy közös politikai megközelítést javasol majd az euróövezet egészére és május végéig országspecifikus ajánlásokat is megfogalmaz majd.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI UNIÓ
KÜLFÖLDI KORMÁNYZATOK