A demokrácia sötét zsaruja

2012.05.14. Jogi Fórum / Lőricz Dorothy

Jogállam és vallásszabadság a demokratikus Izraelben címmel tartott előadássorozatot Salim Joubran Izrael Legfelsőbb Bíróságának egyetlen arab bírája május 9. és 11. között az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán és a Corvinus Egyetemen.

A záró előadás vendéglátója pedig a Szent Pál Akadémia volt, ahol a közel 1000 fős tömeg mellett a mai közélet olyan szereplői képviseltették magukat többek között, mint Lomniczi Zoltán, a magyar Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, Ékes Ilona az Emberjogi Bizottság fideszes tagja, Lamperth Mónika, volt szocialista belügyminiszter, Steiner Pál jelenlegi szocialista országgyűlési képviselő és Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ volt elnöke.

Izrael szabadságáért vívott küzdelmének van egy láthatatlan dimenziója is. Ez pedig a jog és az igazságosság, megtestesítője, pedig a Legfelsőbb Bíróság, amely az emberi szabadság biztosításáért vívott harcot képviseli származástól, nemtől és vallástól függetlenül. A szivárvány színeiben pompázó izraeli társadalom nagy kincse a tolerancia, a respektálás és az emberi jogok tiszteletben tartása, és ennek megvalósulásáért a legfelsőbb bírák felelnek – foglalta össze Salim Joubran munkájuk célját és értelmét. Az emberi sokféleség – az hogy nincs két ember, akiknek a családi háttere, ízlése, érdeklődési köre, értékei, meggyőződései, életstílusa, intelligenciája ugyanolyanok lennének – arra késztetik az államokat, hogy döntsenek: miként reagálnak az emberi különbségekre. Abban az Izraelben, ahol jelenleg írott alkotmány híján úgynevezett alaptörvények mentén kormányoznak, melyek a demokrácia értékrendjének szellemében íródtak, jelentősen megnő a szerepe a bírói testületek csúcsszervének. „Az a feladatunk, hogy őrizzük az izraeli demokráciát és az emberi jogokat, úgy hogy ellenfékje vagyunk a törvényhozói- a végrehajtói vagy a bírói hatalmi ág döntéseinek állampolgári megkeresés esetén”- hangsúlyozza továbbá a Joubran. Lehetőségünk van tehát a Kneszet által elfogadott törvények bírálatára és módosítására, de az elmúlt húsz évben csak 10 alkalommal került sor a Kneszet által jóváhagyott törvény részben vagy teljes egészében hatályon kívül helyezésére – hangsúlyozza a legfelsőbb bíró. Az izraeli parlament és a kormány, pedig minden egyes alkalommal tiszteletben tartotta a döntést. „Ha összeakarjuk hasonlítani munkánkat, mondjuk az Egyesült Államok vagy Nagy Britannia Legfelsőbb Bíróságával, ahol évente körülbelül csak 80-90 ügyek foglalkoznak, akkor ehhez képest mi évente 10 000 aktát kezelünk. Vagyis naponta 28-30-at.”- magyarázza továbbá. Mindezt úgy teszik, hogy a testület az egész izraeli társadalmat képviseli etnikai hovatartozástól függetlenül, és ez az összetétele is tükrözi. A tizenöt legfelsőbb bíróból négy nő, egy arab, a maradék tíz hely megoszlik a vallásos és nem vallásos bírák között. Így tehát Izrael sok színű társadalma megtalálja a saját ízlésének megfelelő bírát. Ez lényeges különbség a közeli muzulmán országokhoz képest, ahol például egy keresztény felett csak muzulmán vallású bíróság ítélkezhet. „Az a feladatunk és az a célunk, hogy az állampolgárok biztonságban, azaz jogbiztonságban érezzék magukat, és hogy tudják azt, ha bármikor bíróságunkhoz fordulnak objektív és igazságos eljárásban lesz részük.”

Az emberi szabadságjogok legnagyobb kincse Izraelben a vallásszabadság. A közel fél Dunántúlnyi területű Izrael 80 százaléka zsidó származású, 20 százaléka arab, aminek 18 százaléka hithű muzulmán, 2 százaléka meg keresztény arab. Ezenkívül körülbelül még 150 ezer keresztény is él a Szent földön, akik legalább 10 különböző felekezethez tartoznak. Joubran kiemelte, már 1948-ban a Függetlenségi Nyilatkozat is kimondta a vallások szabadságát és ez azóta sem változott. „Izraelben ma minden vallás híve szabadon gyakorolhatja hitét és szabadon látogathatja a szent helyeket” – tette hozzá (kivéve a zsidók, akik továbbra sem látogathatják a Templom-hegyet – szerk. megj.). Minden vallási irányzatnak jogában áll saját vallásügyi bíróságot működtetni, amelyek leginkább házasságok és válások tekintetében hoznak ítéletet, úgy hogy döntésük alapja a vallási törvényeik és szokásaik lehetnek. Ezeket az eljárásokat csak egyedül abban az esetben vizsgálhatja felül más, izraeli polgári bíróság, ha megsértik a természetes emberi jogokat, egyébiránt beleavatkozásra nincs lehetőségük – fejti ki az egyetlen arab legfelsőbb bíró. Tehát van rabbinikus bíróság, keresztény bíróság és saria alapú muzulmán bíróság is.

Bár az izraeli jogrend törekszik egyensúlyt teremteni a vallások között, arra még nem találta meg a gyógyszert hogyan tudja közös nevezőre juttatni a sokszínűségből eredő belső vitákat. Nagy fejtörést okoz a nevelés-oktatás terén rendkívüli erőfeszítést tevő keresztény felekezetek közti széthúzás, különösen ami a római katolikus és a görög ortodox között van – magyarázza Joubran. Ennek a jelenségnek a megtestesítője a kereszténység egyik legszentebb helye a jeruzsálemi Szent Sír Bazilika. Az épület szigorúan fel van osztva a keresztény vallások között, centiméterre kimérve a határokat, magának az épületnek a kulcsai még az ottomán időből meghagyva, Jeruzsálem két legbefolyásosabb arab családjának a tulajdonában van, és amely apáról fiúra száll. A mai napig arab származású izraeli nyitja ki és zárja be a Szentföld legértékesebb keresztény zarándok helyét. Ez az izraeli demokrácia. „Azért dolgozom, hogy egész Izraelben megvalósuljon a vallások közötti arany középút, hogy egymás mellett élhessen tiszteletben és becsületben, szabadon zsidó és arab. Két szót kell megtanítani a jövő nemzedékének, és talán sikerülhet: ez pedig a Közel-Kelet eszenciája is: tolerancia és párbeszéd.” - summázza a lényeget. Mert ha van tolerancia, van párbeszéd, és ha van megértésen alapuló párbeszéd, akkor megszülethet a békés együttélés is Joubran szerint.

 

  • kapcsolódó anyagok
KÜLFÖLDI KORMÁNYZATOK