Az Országgyűlés 2012. április 2-án fogadta el a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvényt, amely 2012. július 1-én lép hatályba.
A törvény deklarált és deklaratív célja egyértelmű: a magyarság értékeit össze kell gyűjteni, rendszerezni kell, és bárki számára megismerhetővé kell tenni ezeket itthon és külföldön, továbbá a nemzeti azonosságtudatot ily módon is erősíteni szükséges. Ezek a célok kétségkívül nemesek, és szolgálhatják a nemzeti egység kialakítását. Ugyanakkor kétséges, hogy a törvény a jelenlegi formájában alkalmas-e ezen célok elérésére.
Röviden: a törvény kimondja, hogy a nemzeti értékeket azonosítani kell, és úgynevezett értéktárakban összegyűjteni. Az értéktárak területi alapon több szinten (települési, tájegységi és megyei értéktárak), illetve tematika alapján (ágazati értéktárak és a külhoni magyarság értéktára) szerveződnek. Ezen értéktárak adatait a Magyar Értéktárban összesítik és gondozzák. Létrejön továbbá a Hungarikumok Gyűjteménye, amely – a nemzeti értékek között magasabb szintet képviselni hivatott – hungarikumok nyilvántartására szolgál. A törvény által meghatározott feladatok ellátására a már létező szerveken túl újakat is életre hívnak (különböző értéktár bizottságok, illetve a Hungarikum Bizottság). Továbbá bevezetésre kerül egy hungarikum tanúsító védjegy.
A törvény jogi szempontból számos kívánnivalót hagy maga után. Egyes fogalmak, feladatok meghatározása bonyolultan részletes, ugyanakkor parttalanul tág – a konkrétumok, pontos formai és tartalmi szabályok kidolgozását az erre felhatalmazott kormányra hagyva, és így alacsonyabb jogforrási szintre utalva azt. A hungarikumok meghatározásának központi kifejezése talán a „magyarság csúcsteljesítménye”, ami elkoptatott reklámszlogenként hangzik, stilárisan mindenképpen elüt a törvény fennkölt céljaitól. Ez a meghatározás egyebek mellett hungarikumnak minősíti a védett természeti értékeket is. Kérdéses azonban, hogy ezek a természeti értékek mennyiben minősülhetnek a magyarság csúcsteljesítményének. Vajon mit teljesített a magyarság annak érdekében, hogy ezek a természeti értékek létrejöjjenek (pl.: jó helyen foglalt hont)?
A törvényből teljességgel hiányoznak az ott meghatározott kötelezettségek megszegése esetén alkalmazandó jogkövetkezmények is. Így nem lehet tudni, hogy vajon mi sarkallja az illetékes szerveket, személyeket a feladataik megfelelően és határidőn belül történő teljesítésére.
A gazdasági jelentőséggel bíró rendelkezések pedig sérthetik az Európai Unió jogát, amely tiltja az áruk és szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgásának korlátozását. A Közösségi Bíróság esetjoga alapján tilos az olyan állami támogatás és promóció, ami egyes árukat az eredetük, nem pedig a minőségükkel összefüggő tulajdonságaik alapján részesít előnyben. Ehhez képest a Hungarikum Bizottság feladatai közé fog tartozni egyebek mellett az, hogy pályázatokat írjon ki a hungarikumok megismertetésére, „a termékek hazai és nemzetközi piaci bevezetésére” vonatkozóan – a törvény pedig egyértelműen a magyarsághoz tartozás alapján minősíti a hungarikumokat. Kérdéses, hogy ilyen helyzetben milyen EU-kompatibilis pályázatok kiírása lehetséges.
Ugyanezen oknál fogva problémás lehet a hungarikum tanúsító védjegy bevezetése is, amely a Hungarikumok Gyűjteményében szereplő kiemelt értékek tekintetében lesz használható, és amelynek védjegyként történő lajstromoztatása, piaci bevezetése és népszerűsítése az agrár-vidékfejlesztésért felelős miniszter feladata.
A hungarikum tanúsító védjegy tartalmilag a védjegytörvénnyel is ütközni látszik, mivel utóbbi kizárólag termékek és szolgáltatások tekintetében teszi lehetővé tanúsító védjegy lajstromozását, míg a hungarikum tanúsító védjegy egyes eljárások, készítési módok, sőt sportelemek(!) tekintetében is használható.
Félreértés ne essék, a törvény megszavazásakor nem a kormánypártok kétharmados többsége vitte keresztül az akaratát. A szavazáson jelen lévők közül ugyanis öt tartózkodó kivételével valamennyi, parlamenti párthoz tartozó, illetve független képviselő támogatta a törvény elfogadását. Ez a pártokon átívelő egyetértés önmagában is az áhított nemzeti egység irányába mutat. Célszerű lenne ugyanakkor a közös magyar érdekeket olyan eszközökkel megvalósítani, amelyek egyúttal belesimulnak az európai gazdasági és jogrendbe.
