A Bíróság megerősíti azt az ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a hosszú késedelemmel érintett légi járatok utasai kártalanítást kaphatnak. Ha az utasok a végső célállomásukat az eredeti, menetrend szerinti érkezési időponthoz képest három vagy annál több órás késéssel érik el, akkor átalánykártalanítást kérhetnek a légitársaságtól, kivéve ha a késést rendkívüli körülmények okozták – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

Az uniós jog szerint1 a légi járatuk törlése esetén az utasok 250 és 600 euró közötti összegű átalánykártalanítást kaphatnak. A Sturgeon ügyben hozott ítéletben2 a Bíróság megállapította, hogy a késéssel érintett légi járatok utasait a kártalanításhoz való joguk szempontjából a törölt légi járatok utasaihoz hasonlónak lehet tekinteni. A Bíróság tehát azt állapította meg, hogy ha az utasok a végső célállomásukat az eredeti, menetrend szerinti érkezési időponthoz képest három vagy annál több órás késéssel érik el, akkor átalánykártalanítást kérhetnek a légitársaságtól, kivéve ha a késést rendkívüli körülmények okozták.

Az Amtsgericht Köln (kölni elsőfokú bíróság, Németország) és a High Court of Justice (Egyesült Királyság) a Sturgeon-ügyben hozott ítélet hatályának pontosabb meghatározását kérik. Az első ügyben (C-581/10) az utasok és a Lufthansa légitársaság között az utasok légi járatának az eredeti, menetrend szerinti időhöz képest több, mint 24 órás késése miatt van folyamatban jogvita a német bíróság előtt. A második ügyben (C-629/10), a TUI Travel, a British Airways, az easyJet Airline, valamint az International Air Transport Association (Nemzetközi Légifuvarozási Szövetség – IATA) azt követően fordultak az Egyesült Királyság bíróságához, hogy a Civil Aviation Authority (polgári repülési hatóság) megtagadta az arra irányuló kérelmüket, hogy az ne írjon elő számukra a késő légi járatok utasainak kártalanítására vonatkozó kötelességet. Ez a független szervezet, amelynek az Egyesült Királyságban a légügyi szabályozás betartásának biztosítása a feladata, kijelentette, hogy őt köti a Sturgeon és társai ügyben hozott ítélet hatálya.

Az ítéletében a Bíróság megerősíti az uniós jognak a Sturgeon-ügyben adott értelmezését. Emlékeztetett arra, hogy az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy a késedelmes légi járatok utasait és azokat az utasokat, akiknek a légi járatát „a legvégső időpontban” törölték, a kártalanításhoz való jog szempontjából összehasonlítható helyzetben lévőknek tekintsék, mivel ezeket az utasokat hasonló kényelmetlenség éri, azaz az időveszteség.

Márpedig, ahogyan a törölt légi járatok utasai is jogosultak kártalanításra, ha legalább három óra az időveszteségük, a Bíróság megállapítja, hogy a késedelemmel érintett légi járatok utasai is hivatkozhatnak erre a jogra, amennyiben a légi járatuk késése miatt ugyanilyen időveszteséget szenvednek, azaz amennyiben a végső célállomásukat az eredeti, a légi fuvarozó menetrendje szerinti érkezési időponthoz képest három vagy annál több órás késéssel érik el.

Következésképpen e szabályozás elfogadásával az uniós jogalkotónak az volt a célja, hogy egyensúlyba hozza a légi utasok és a légi fuvarozók érdekeit. Ennélfogva az ilyen késés nem alapozza meg az utasok kártalanításhoz való jogát abban az esetben, ha a légi fuvarozó bizonyítani tudja, hogy a járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni, tehát olyan körülmények, amelyek kívül esnek a légi fuvarozó tényleges befolyásán.

A Bíróság arra is rámutat, hogy a hosszú késedelemmel érintett légi járatok utasainak kártalanítására irányuló kötelezettség összeegyeztethető a Montreali Egyezménnyel3, illetve a jogbiztonság elvével, amely szerint az utasoknak és a légi fuvarozóknak pontosan kell ismerniük a jogaik és kötelezettségeik terjedelmét.

Ezen túlmenően az Bíróság kifejti, hogy ez a követelmény összhangban áll az arányosság elvével, amely szerint az európai uniós intézmények aktusai nem haladhatják meg az érintett szabályozás által kitűzött jogszerű cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célhoz képest. Ebben a tekintetben a Bíróság megállapítja, hogy a kártalanítási kötelezettség nem minden késedelemre vonatkozik, hanem csak a hosszú késedelmekre. Ezenkívül a légi társaságok nem kötelesek megfizetni a kártalanítást, ha bizonyítani tudják, hogy a légi járat törlését vagy hosszú késését rendkívüli körülmények okozták.

Végül a Bíróság megvizsgálta az érintett légitársaságoknak a meghozott ítélet időbeli hatályának korlátozására irányuló kérelmét. Ez utóbbiak úgy vélik, hogy nem lehet hivatkozni az uniós jogra az utasoknak a jelen ítélet kihirdetésének időpontja előtt késedelmes légi járatokra vonatkozó kártalanítás iránti kérelmeinek megalapozására, kivéve ha az utasok már ezen ítélet kihirdetésének napja előtt keresetet nyújtottak be e kártalanítás iránt.

Ebben a tekintetben a Bíróság úgy válaszol, hogy a jelen ítélet időbeli hatályát nem szükséges korlátozni.
 


1A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11 i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.).

2A Bíróság C-402/07. és C-432/07. sz., Sturgeon és társai egyesített ügyekben 2009. november 19 én hozott ítélete, lásd még a 102/09. sz. sajtóközleményt.

3A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, Montrealban 1999. december 9 én aláírt egyezmény, amelyet az Európai Közösség részéről a 2001. április 5 i 2001/539/EK tanácsi határozat (HL L 194., 38. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 5. kötet, 491. o.) hagyott jóvá.