A bírói emelvényen ülő taláros emberek között érzékeny tollú poéta, öniróniára hajlamos epigrammaszerző, sőt történelmi regényeket író Gárdonyi-rajongó is akad – olvasható a HVG Író bírók című írásában.
„Sólyom László ma Jézus képében járt / a szobámban (…) Türelmesen ücsörgött a legmesszibb sarokban, / hogy meg ne zavarja álmomat” – ezek a furcsa sorok egy székesfehérvári törvényszéki bíró tavaly megjelent kötetében olvashatók. Az Elég érdekesek vagytok című bemutatkozó verseskönyv megjelenése óta Kozma Tamás tanácselnöknek egy újabb kötetét is kihozta már a budapesti Pont Kiadó.
„Az a szabályozottság és elszigeteltség, ami egy bíró mindennapjait jellemzi, vezetett el talán oda, hogy a polgárok életének évtizedeken át tartó aprólékos igazgatása után egyszer csak a pukkasztásuk is elkezdett foglalkoztatni. Így legalább rám is esendő emberként lehet tekinteni” – mondja a verseire is jellemző malíciával a fekete talárt jövő január végén levető alkotó.
A háromezer hazai bíró közül a legismertebb könyves alkotónak a somogyi törvényházakat két évtizeden át igazgató Újkéry Csaba számít. „Azt mondják, gárdonyisan írok, sőt van, aki egyenesen Gárdonyi-epigonnak tart. Műkedvelő regényíróként ez számomra voltaképpen megtisztelő” – vallotta meg a HVG-nek az egykor színésznek készült szerző, akinek legfrissebb kötete a későbbi pápa, Karol Wojtyla fiatal éveit dolgozza fel.
A Székesfehérvárott ítélkező Gál Csaba Sándor polgári bíró azok közé tartozik, akik szerint a versírást és a törvénykezést semmiképpen nem ildomos összekeverni, még ha rokon vonás is bennük az igazságkeresés. „Az ítélet nem irodalmi műfaj, a bíráskodás szigorú szabályok által meghatározott jogalkalmazás” – hangsúlyozza a HVG-nek a 44 éves jogász, akinek eddig megjelent három kötetében kétségkívül semmi sem árulkodik civil foglalkozásáról.
