Első fokon két és fél év börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Törvényszék egyebek mellett emberölés előkészületének bűntette miatt S. Ábel joghallgatót, aki a vád szerint a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen több diáktársának megölésére készült 2006 és 2010 között.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosításért, a védő teljes felmentésért fellebbezett.
A bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy S. Ábel 22 diák megölésre készült, csak azt, hogy “többére”, ezért az ítélet szerint kétrendbeli emberölés előkészülete miatt ítélte el, nem pedig, mint a vádiratban szerepelt, 22 miatt. Az őrizetben, illetve a letartóztatásban töltött időt a büntetés végrehajtásába be kell számolni.
A 25 éves férfit nagyanyjának 2006-ban történt bántalmazásáért, valamint egy későbbi garázdaságért is elítélte a bíróság. Utóbbit a férfi azzal valósította meg, hogy gázpisztolyával kilőtt lakásukból.
Az ítélethirdetésen S. Ábel nem jelent meg. Korábban, az utolsó szó jogán, tagadta bűnösségét.
A vád szerint a kiemelkedő intellektuális képességű fiatal joghallgató évekkel ezelőtti finnországi, németországi és egyesült államokbeli iskolai mészárlások hatására döntött úgy, hogy fegyvert szerez, és az egyetemen annyi diákot öl meg, ahányat csak tud, majd végez magával is. A 2010 februári elfogásáig az ELTE-n tanuló S. Ábel részletes tervet dolgozott ki, belépett egy sportlövész egyesületbe, engedélyeket szerzett, 2009 őszén legálisan lőfegyvert vásárolt, és már arra készült: valamelyik nagy bevásárlóközpontban lelő legalább huszonkét embert. Azért éppen ennyit, hogy minden egyes addigi életévéért egy-egy ember életével álljon bosszút.
S. Ábel a tervezett mészárlást nem hajtotta végre, 2010 februárjában elfogták a rendőrök. Ennek előzménye az volt, hogy egyik egyetemi csoporttársnőjét megrémítette a fiúval folytatott telefonbeszélgetés, egy csoporttársával megnézte a fiú blogját, és ebből, valamint a vádlott korábbi, iskolai mészárlásokat dicsőítő megnyilvánulásaiból arra következtettek, hogy diáktársuk iskolai lövöldözésre készül, ezért értesítették a hatóságokat. A fiatalember a rendőrségen kezdetben részletesen beszélt a tervezett cselekményekről, később azonban már tagadta bűnösségét, a védelem pedig alkotmánybírósági döntésekre hivatkozva úgy véli, hogy a nyomozás elején ügyvéd nélkül rögzített vallomás nem használható fel bizonyítékként.
A bíró erre utalva az ítélet kihirdetéskor kritikát fogalmazott meg az első rendőrségi kihallgatásokkal kapcsolatban azért, mert a fiatalembert védő nélkül hallgatták meg egy olyan ügyben, amely miatt még nem is folyt büntetőeljárás vele szemben. Jelezte, ezért S. Ábelnek ezeket a vallomásrészeit az ügy megítélésekor nem is vette figyelembe.
A bíró szerint ugyanakkor a fiatalember internetes bejegyzései, versei, írásai is arra utalnak, hogy az általa “nagy tettnek” mondott tervéről, a gyilkosságok elkövetéséről, majd öngyilkossági szándékáról nem tett le. Mint mondta, a férfi semmi olyat nem tett, ami arra utalt volna, hogy elállt volna a tervétől.
“S. Ábel tömegmészárlást akart végrehajtani, meg akart ölni embereket, tudjuk hogy nem egyet, de nem tudjuk, hogy mennyit (…) tehát X nagyobb, mint 1, ha matematikailag nézzük (…) ezért belép a büntetőjog sajátos matematikája”, amely szerint a vádlottra nézve a legkedvezőbb adatot kell nézni, “a legkisebb szám, ami nagyobb 1-nél, pedig a 2” – indokolta a bíró, hogy miért kétrendbeli emberölés előkészülete miatt mondta ki bűnösnek.
A bíróság enyhítő körülményként értékelte a megbánást (a garázdaság esetén), az idő múlását (a testi sértésnél), valamint a férfi beszámíthatósági képességének enyhe fokú korlátozását, míg súlyosító körülményként vette figyelembe az aljas indítékot, és azt, hogy S. Ábel régóta készült a gyilkosságokra.
A bíró szerint a mostani ítélet azt üzeni a társadalomnak, hogy már hasonló előkészületekért is végrehajtandó, hosszú tartamú szabadságvesztés jár.
