Az Alkotmánybíróság formai ok miatt visszautasította a pénznyerő automaták betiltását sérelmező alkotmányjogi panaszt, egy másik ügyben pedig alkotmányosnak találta, hogy az OEP 15 évig kezeli az orvosi vényeken szereplő személyes adatokat. Folyatódik a Biszku-ügy
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának döntése
(Kovács Péter tanácsvezető, Balsai István, Bragyova András, Juhász Imre és Kiss László)
● AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/425/2013.)
Az Alkotmánybíróság június 3-án visszautasította a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvénynek a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2012. évi CXLIV. törvény által módosított rendelkezései összessége alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó szerint a kaszinók piaci monopóliumának bevezetése a pénznyerő automaták üzemeltetése terén sérti a vállalkozás szabadságát, hiszen kiszorítja a pénznyerő automaták piacáról az ezen a piacon tevékenykedő vállalkozásokat, és a jövőre vonatkozóan abszolút belépési korlátként hat. Az Alkotmánybíróság emlékeztetett: az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A végzés indokolása szerint a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli – többek között – az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, valamint indokolást tartalmaz arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért és mennyiben ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítvány azonban nem jelölte meg konkrétan azt, hogy a támadott jogszabály mely módosított hatályos rendelkezései ütköznek az Alaptörvénybe, és miért. (Előadó alkotmánybíró: Kovács Péter)
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának döntései
(Balogh Elemér tanácsvezető, Paczolay Péter, Pokol Béla, Stumpf István és Szívós Mária)
● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/2702/2012.)
Az Alkotmánybíróság május 27-én elutasította az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 14/A. § (1) bekezdés a) pontja, b) pontjának „betegségének a betegségek nemzetközi osztályozása szerinti kódját (BNO kód),” szövegrésze, valamint 22. § (6) bekezdése alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó szerint a vényadatok tartalmát szabályozó egyes jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenesek, sértik a személyes adatok védelméhez fűződő jogot, továbbá a célhoz kötöttség elvét azzal, hogy az OEP 15 évig kezeli az orvosi vényeken szereplő személyes adatokat. Az Alkotmánybíróság szerint az alkotmányjogi panasz nem megalapozott. A személyazonosító adatok vényen történő rögzítése és azoknak a gyógyszerész felé továbbítása indokolható módon korlátozza az információs önrendelkezési jogot. A kifogásolt személyazonosító adatok közül az életkort tanúsító születési év, illetve 12 év alatti gyermek esetében a hónap megjelölése a gyógyszerész, mint betegellátó gyógykezelési tevékenységét segíti elő, és ahhoz szükséges. A BNO kód feltüntetési kötelezettsége és a gyógyszerész adatkezelése összhangban van az adattovábbítás céljával, amely nem más, mint a gyógyászati ellátás folyamatos és biztonságos szolgáltatása, illetve nyújtása. A határozat indokolása szerint a megőrzési idő és a magánszférához való jog között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a TAJ szám rögzítése nem jelenti a személyes adatok védelméhez való jog aránytalan korlátozását. Ezek az adatok szükségesek, de egyben elégségesek is az ellátásra jogosultság ellenőrzéséhez. (Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér)
● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/615/2013.)
Az Alkotmánybíróság május 27-én elutasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 53. §-a, 56. § (4) bekezdése, 199. § (2) és (3) bekezdése, 229 – 233. §-a, 236. §-a, 242. § (1) bekezdés d) pontja, 246. § (3) bekezdése, 324. § (1) bekezdés c) pontja, 340. § (2) bekezdése, 343. §-a, 344. §-a, 489. § d) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A Mosonmagyaróvári Járásbíróság bírája az előtte B.445/2012. szám alatt folyamatban lévő, pótmagánvád alapján indult büntető ügyben – az eljárás felfüggesztése mellett – a büntetőeljárásról szóló törvény több rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a pótmagánvád jogintézménye nem sérti az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdésében szereplő rendelkezést, a büntetőeljárásról szóló törvény ugyanis értelemszerűen csakis abban az esetben teszi lehetővé az ügyészségen kívül más számára a büntetőeljárás megindítását és a vád képviseletét, ha állami büntetőigény nincs. (Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária)
● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/606/2013.)
Az Alkotmánybíróság május 27-én elutasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 53. §-a, 56. § (4) bekezdése, 199. § (2) és (3) bekezdése, 229 – 233. §-a, 236. §-a, 242. § (1) bekezdés d) pontja, 246. § (3) bekezdése, 324. § (1) bekezdés c) pontja, 340. § (2) bekezdése, 343. §-a, 344. §-a, 489. § d) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A Mosonmagyaróvári Járásbíróság bírája az előtte B.53/2013. szám alatt folyamatban lévő, pótmagánvád alapján indult büntető ügyben – az eljárás felfüggesztése mellett – a büntetőeljárásról szóló törvény több rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a pótmagánvád jogintézménye nem sérti az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdésében szereplő rendelkezést, a büntetőeljárásról szóló törvény ugyanis értelemszerűen csakis abban az esetben teszi lehetővé az ügyészségen kívül más számára a büntetőeljárás megindítását és a vád képviseletét, ha állami büntetőigény nincs. (Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária)
● AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról (II/3299/2012.)
Az Alkotmánybíróság május 27-én elutasította a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az alapvető jogok biztosa indítványában kifejtette: a jogalkotó úgy határozta meg a törvény hatálybalépésének időpontját, hogy nem biztosított kellő időt a jogalkalmazásra való felkészüléshez. Az Alkotmánybíróság szerint a vizsgált esetben az indítványozó csak állította, de nem igazolta azt, hogy korábbi szabályozáshoz képest a szakképzésről szóló törvény hatályba lépése olyan mérvű változást jelentett, ami – figyelemmel az említett lépcsőzetes hatályba léptetésre is – az irányadó alkotmánybírósági gyakorlat értelmében a kifogásolt törvény egésze tekintetében megalapozza a „kellő idő” állított sérelmét. Az indítványozó nem fejtette ki, hogy a törvény egésze tekintetében a kihirdetés és az eltérő időpontokban hatályba lépő egyes törvényi rendelkezések hatályba lépése között eltelt, illetve eltelő idő miért tekinthető kirívóan rövidnek, a jogalkalmazásra történő felkészülést ellehetetlenítőnek. (Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér)
● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/2612/2012.)
Az Alkotmánybíróság május 27-én elutasította a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.256/2008. számú ítéletével összefüggésben benyújtott, a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 64/1998. (XII. 31.) FVM rendelet 13. § (1) bekezdése – az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére és a VIII. cikk (2) bekezdésére alapított – alaptörvény-ellenességének megállapítása iránti alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz alapja, hogy az indítványozó egyesületet az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet Főigazgatója határozataival állattenyésztési bírsággal sújtotta, mert jogosulatlanul kutyakiállítást szervezett több ebfajta részvételével úgy, hogy nem kérte – és így nem is kapta meg – a kinológiai szövetség előzetes hozzájárulását, valamint a tenyésztési hatóság szakhatósági hozzájárulását. Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető érvelést arra vonatkozóan, hogy a támadott jogszabály megsértette az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát. Az indokolás szerint nem állapítható meg konkrét alapjogsérelem. Emellett a megsemmisített jogszabály egyedi ügyben történő alkalmazhatatlanságára az indítványozó indítványozási jogosultsága sem áll fenn. (Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának döntése
(Lenkovics Barnabás tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lévay Miklós, Salamon László és Szalay Péter)
● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/3406/2012.)
Az Alkotmánybíróság május 27-én elutasította a Kúria Pfv.IV.20.169/2012/4. számon hozott végzése, továbbá a végzéssel összefüggésben előterjesztett, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 274. § (1) bekezdése második mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy előzménye: a Magyar Szabadalmi Hivatal elutasította az indítványozó gazdasági társaság védjegybejelentését, ezért a határozat megváltoztatását kezdeményezte, de keresetét mind az első- és másodfokú bíróság, mind a Kúria elutasította. Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó által állított vállalkozáshoz és a tisztességes versenyhez fűződő joga sérelmeként nem jelölt meg olyan konkrét okokat és indokokat, amelyeket értékelni lehetett volna. Az Alkotmánybíróság a konkrét ügytől függetlenül is megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből nem következik, hogy a bíróságok az adott ügyre vonatkozó valamennyi rendes és rendkívüli jogorvoslati eljárásban a fél jogait és kötelezettségeit kizárólag tárgyaláson bírálhatja el. A tárgyalási elv, a szóbeliség és a közvetlenség a polgári peres eljárás alapelvei közé tartozik. Nem jelenti azonban ezeknek az alaptörvényi szabállyá emelt alapelveknek a sérelmét, ha a törvény egyes – különösen a rendkívüli – jogorvoslati eljárásokban a bíróság számára lehetővé teszi az indítvány tárgyaláson kívüli elbírálását is. (Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter)
Az Alkotmánybíróság június 10-i teljes ülésének napirendje
● A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett utólagos normakontroll vizsgálata (II/3484/2012.)
A kormány 2012. október 15-én az Alkotmánybírósághoz fordult, azt indítványozva, hogy utólagos normakontroll keretében vizsgálja meg a bíróságok szervezetéről és a bírák jogállásáról szóló törvények egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter az indítványt a Velencei Bizottság vizsgálata, illetve véleménye alapján nyújtotta be. Az Európa Tanács véleményező testülete szerint a jogegységi eljárásra, az Országos Bírósági Hivatal elnöke által hozott határozatok indokolására, az OBH vezetőinek megválasztására, az OBH elnökének az Országos Bírói Tanács felett gyakorolt ellenőrzésére, egyes pályázati eljárásokra, a Kúria elnökének megválasztására, a bírósági szervezeti törvény által sarkalatosnak minősített rendelkezések körére, a bírák kinevezésének bírósági felülvizsgálatára, a bírák áthelyezésére, valamint a bírák illetményének visszatartására vonatkozó egyes rendelkezések sérthetik az Alaptörvényben rögzített jogállamiság, valamint a bírói függetlenség elvét.
● A Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 269/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálata (III/81/2012.)
Az Alkotmánybíróság ismét napirendjére tűzi az úgynevezett Biszku-ügyet. Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett – 2011 márciusában benyújtott indítványában kezdeményezte a támadott rendelkezés megsemmisítését. A büntetőeljárás terheltjével, Biszku Bélával szemben a Budapesti I. és XII. Kerületi Ügyészség a nemzeti szocialista és kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása bűntettének elkövetése miatt emelt vádat. Az indítványozó bíró szerint a törvényi tényállás nem felel meg a jogbiztonság követelményének, továbbá sérti a véleménynyilvánítás szabadságát.
● A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 2. § (1), (2) bekezdéseinek, a 6. § c)-d) pontjainak, a 267. § (1) bekezdés j) pontjának, a 332. § (1) bekezdés d) pontjának, a 373. § (1) bekezdés I. c) pontjának, a 339. § (1) bekezdésének, a 416. § (1) bekezdés c) pontjának alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/1179/2012.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő ügyben a per tárgyalásának felfüggesztése mellett – 2010. június 8-án az Alkotmánybírósághoz fordult, és kezdeményezte a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését. Álláspontja szerint sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését az, hogy a Be. nem szabályozza, hogy a törvényes vád hiánya miatti eljárás megszüntetését követően a vád kijavítható-e a bírósági határozatok alapján úgy, hogy az törvényesként megismételhető legyen. A Be. rendelkezései alapján az újabb vádemelések megszakítják az elévülést, így az ügyészi vádemelési lehetőség szinte korlátlan. Az indítványozó bíró 2012. február 14-én benyújtott indítvány-kiegészítésében az indítványt tartalmilag változatlan formában fenntartotta megjelölve az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt rendelkezéseket.
● A terrorizmust elhárító szerv titkos információgyűjtésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/3085Í/2012.)
Az indítványozók a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvénynek a – 2011. évi CCVII. törvény 8. §-ával megállapított – 7/E. § (3) bekezdése alábbi szövegrészei alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozták: „a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbtv.) 53-60. §-ának megfelelő alkalmazásával”, valamint “,amelynek ellátása során az Nbtv. 38-52. §-a szerint jogosult adatok igénylésére és kezelésére. Az Nbtv. 56. § a)-e) pontjában meghatározott titkos információgyűjtést az igazságügyért felelős miniszter engedélyezi.” Az indítványozók szerint az, hogy a terrorizmust elhárító szerv bírói kontroll nélkül, pusztán miniszteri engedély alapján jogosult titokban megfigyelést végezni, az Alaptörvény VI. cikkében biztosított magán- és családi élet, az otthon és kapcsolattartás tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való joguk sérelmét okozza.
Az Alkotmánybíróság június 11-i teljes ülésének napirendje
● A nemzeti vagyonról szóló 17. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló utólagos normakontroll indítvány vizsgálata (IV/3136/2012.)
Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 17. § (3) bekezdése és a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 4. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. A módosított szabályozás kizárja a választottbírósági út igénybe vételét olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló törvény hatálya alá tartozó nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés. A biztos szerint a választottbíráskodás módosított jogi szabályozása Magyarország által is aláírt nemzetközi szerződésekbe ütközik és sérti a jogbiztonság követelményét.
● Az Országos Választási Bizottság 53/2012. (IV. 5.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata (VI/2855/2012.)
Az indítványozó kifogással él az Országos Választási Bizottság (OVB) 53/2012. (IV. 5.) határozata ellen, amelyben az OVB megtagadta az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését az alábbi kérdésben: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt el nem érő személy számára 2011. január 1-jén jogszerűen folyósított nyugdíj összege csak a 2011. január 1-jén hatályos jogszabályok szerinti okból csökkenjen?” Az ügy előzménye: az Országos Választási Bizottság 82/2011. (VI. 24.) OVB határozatával megtagadta a hitelesítést, mert alkotmánymódosításra irányuló kérdésben nincs helye népszavazásnak. Kifogás alapján az Alkotmánybíróság 127/2011. (XII. 2.) számú határozatában megállapította: a kérdés eredményes népszavazáson történő támogatása esetén nem lenne szükség az Alkotmány hivatkozott 70/E. § (3) bekezdésének megváltoztatására, ezért az OVB határozatát megsemmisítette, és a bizottságot új eljárásra utasította, amely a 6/2012. (I. 16.) OVB határozatával hitelesítette az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát. Újabb kifogás alapján az Alkotmánybíróság 17/2012. (III. 30.) számú határozatával megsemmisítette a 6/2012. (I. 16.) OVB határozatát, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasította.
● A törzskönyvezett gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontjairól és a befogadás vagy támogatás megváltoztatásáról szóló 32/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet 25. § (5) bekezdése, valamint 2. számú mellékletének EÜ 100 2. és EÜ 100 3. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálata (II/3214/2012.)
Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa a 32/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Az ombudsman szerint a cukorbetegek analóg inzulinhoz jutását szabályozó rendelkezések sértik az egészséghez való jogot és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
● A korhatár előtti nyugdíjak megszűnéséről, a korhatár előtti öregségi ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 5. § (2) és (4) bekezdése, valamint más rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszok vizsgálata (IV/2350/2012.)
Az indítványozók a 2011. évi CLXVII. törvény 4. § (1) bekezdés b) pontja „a (2) bekezdés szerinti csökkentés nélküli” szövegrésze, a 4. § (2)-(4) bekezdései, valamint a 18. § (1) bekezdése „a 4. § (2) bekezdés szerinti csökkentés nélküli” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszaható hatályú megsemmisítését kérték. Szerintük a támadott rendelkezések sértik az emberi méltósághoz és a tulajdonhoz való jogot, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütköznek.
● A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdés a) pont, aa) alpont alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/3861/2012.)
Az indítványozó bírói tanács – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett – a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontja „ideértve a jövedelemként figyelembe nem vett bevételt és az adómentes jövedelmet is” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, illetve a rendelkezés általános és a Kúria előtt Kfv.39.051/2012. számú ügyben történő alkalmazhatóságának kizárását kérte. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a rokkantnyugdíjas felperest arra kötelezte az önkormányzat és az annak határozatát felülvizsgáló bírói döntés, hogy a támadott rendelkezés alapján rokkantnyugdíjából fizesse meg édesanyja önkormányzati fenntartású intézményben történő ápolását, gondozását. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés ellentétes az Alaptörvény XV. cikkével és II. cikkével, mert ésszerű szabályozási indok hiányában az emberi méltóságot sértően önkényes rendelkezést tartalmaz: a rászorultsági alapon juttatott állami ellátást díjfizetési kötelezettség tárgyává teszi a szociális ellátások rendszerén belül, és így elvonja azt a megélhetési minimumot, amelyet az állam minden rászorulónak biztosít.
● Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény 15. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/1177/2012.)
Az indítványozó bíró – az európai elfogatóparancs végrehajtása és átadása tárgyában folyamatban levő büntetőeljárásban az eljárás felfüggesztése mellett – kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, kérve az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény 15. § (3) bekezdésének megsemmisítését. A rendelkezés szerint „[a]z átadási és ideiglenes átadási letartóztatás helyett más személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés nem alkalmazható, illetve óvadék ellenében a keresett személy ideiglenes átadási letartóztatása, illetőleg átadási letartóztatása nem szüntethető meg”. Az indítványozó bíró szerint az ideiglenes átadási letartóztatás és az átadási letartóztatás kötelező alkalmazása nem felel meg az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében rögzített garanciális szabálynak, mivel a személyi szabadság vonatkozásában nem valósul meg a törvényi korlátozás szükségessége és arányossága.
● A Kúria személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránti perben hozott Pfv.IV.20.068/2012/3. számú ítéletének alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (IV/3311/2012.)
Az indítványozó a Kúria személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránti perben hozott Pfv.IV.20.068/2012/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Az indítványozó közérdekű igényérvényesítés keretében személyiségi jogi pert indított Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatával szemben, mert az az önkormányzat fenntartásában működő egyik általános iskolában a cigány és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket a többi általános iskola tanulóitól jogellenesen elkülönítette. Az elsőfokú bíróság megállapította az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, továbbá kötelezte az önkormányzatot a jogsértés abbahagyására és a sérelmes helyzet megszüntetésére, a jogsértés megszüntetésének módját azonban nem határozta meg. A másodfokú bíróság ítéletében a jogsértés abbahagyására szorítkozott. A Kúria a felülvizsgálati kérelemnek a jogsértés megszüntetésére vonatkozó részét elutasította, hivatkozva a szülők szabad iskolaválasztáshoz való jogára, és arra, hogy személyiség jogi per keretein belül az iskola megszűnését eredményező döntés nem hozható. Az indítványozó szerint az ítélet sérti a tanulók emberi méltósághoz való jogát, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a gyermekek megfelelő testi, szellemi, erkölcsi fejlődéséhez való jogát
