Az Alkotmánybíróság napirendjére kerülnek azok az alkotmányjogi panaszok, amelyek szerint az Országgyűlésről szóló törvény egyes rendelkezései alkotmányos indok nélkül korlátozzák a képviselők vélemény-nyilvánítási jogát, és nem rendelkeznek a döntéssel szembeni jogorvoslat lehetőségéről.
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének határozatai
● AB határozat a fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló 5/1998. (III. 6.) IM rendelet egyes rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről (II/1201/2012.)
Az Alkotmánybíróság október 21-én hozott határozatában megállapította, hogy a fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló 5/1998. (III. 6.) IM rendelet 4. § (3) bekezdése és 5. §-a az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésébe ütközik, ezért azt 2013. december 31-ével megsemmisíti. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2010. május 28-án benyújtott és 2012. február 6-án megerősített indítványában a támadott rendelet azon rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát kérte, amelyek a fogvatartott egészségügyi ellátásának visszautasításával kapcsolatos önrendelkezési joga korlátozásának eseteit szabályozzák. Az ombudsman szerint az önrendelkezési jogra vonatkozó korlátozó szabályokat törvényben és nem rendeletben kellene szabályozni. Az önrendelkezési jogot szükségtelenül és aránytalanul korlátozza az a rendelkezés, amely előírja, hogy ha a fogvatartott megtagadja az együttműködést, akkor az orvos köteles a vizsgálatot vagy kezelést meghatározott feltételek mellett elvégezni. Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta. Az indokolás szerint a rendelet 4. § (3) bekezdésének szabályai az egészségügyi önrendelkezéshez való alapvető jog korlátozását megvalósító jellege nem felelnek meg a törvényi szintű szabályozás alkotmányos követelményének. A rendelet 5. §-a pedig tartalmában olyan szoros összefüggést mutat a 4. § (3) bekezdésének előírásaival, amely alapján osztja az utóbbi rendelkezés sorsát. Az Alkotmánybíróság az érintett két rendelkezés jövőbeli, 2013. december 31-ével történő megsemmisítésről döntött, időt hagyva ezzel a jogalkotónak az Alaptörvénynek megfelelő új szabályozás kidolgozására. A határozathoz Pokol Béla alkotmánybíró különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós)
● AB határozat a népszavazáson való részvételhez való jogot sértő bírói döntés megsemmisítéséről (IV/3010/2012.)
Az Alkotmánybíróság október 21-én hozott határozatában megállapította, hogy sérti a népszavazási részvételhez való jogot a Kúria azon végzése, amely a díjazásnak a választási eljárási törvényben szereplő tilalmát az aláírást gyűjtők díjazására is alkalmazta. Az Alkotmánybíróság a Kúria végzését, valamint a végzéssel helybenhagyott OVB-határozatot megsemmisítette. A Lehet Más a Politika alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzésével, illetve az Országos Választási Bizottság (OVB) 41/2012. számú határozatával szemben. Az OVB határozata szerint a Lehet Más a Politika az aláírásgyűjtési maraton meghirdetése során tett ajándékok ígéretével megsértette a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 48. § (3) bekezdésében foglalt tilalmat, és ennek alapján az indítványozót a további jogsértéstől eltiltotta. A Kúria az OVB határozatát az indítványozó kérelme ellenére helybenhagyta. Ezt követően az indítványozó az Alkotmánybírósághoz fordult, mert álláspontja szerint a végzés sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésében meghatározott népszavazási részvételhez való jogot. Az indítvány benyújtását követően hatályon kívül helyezett rendelkezés szerint „[a]z ajánlásért az ajánlónak vagy rá tekintettel másnak előnyt adni vagy ígérni, valamint az ajánlásért előnyt kérni, illetőleg előnyt vagy annak ígéretét elfogadni tilos”. A jogszabály úgy rendelkezett, hogy e tilalmat az aláírásgyűjtésre megfelelően alkalmazni kellett. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésében foglalt országos népszavazáson való részvételre vonatkozó jog alanyi jogként kiterjed a népszavazás kezdeményezésére, támogatására – beleértve az aláírást és aláírások gyűjtését –, illetve nyilvánvalóan a szavazásban való részvételre is. A határozat indokolása szerint korlátozta az aláírásgyűjtéshez való jogot, hogy az OVB, illetve a Kúria oly módon értelmezte az országos népszavazási aláírásgyűjtés kapcsán a díjazás tilalmát, hogy a jog gyakorlásából indokolatlanul kizárta az aláírásgyűjtést kezdeményező szervezet díjazásában részesülő személyeket. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Pokol Béla és Salamon László alkotmánybírák különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Stumpf István)
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának határozatai
(Kovács Péter tanácsvezető, Balsai István, Bragyova András, Juhász Imre és Kiss László)
● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/2718/2012.)
Az Alkotmánybíróság október 28-án hozott határozatában elutasította a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 49. § (1) bekezdés b) pontja „az egészségét, testi épségét, illetve”, valamint d) pontja „és a munkára – külön jogszabályokban meghatározottak szerint – alkalmasnak bizonyult” szövegrészei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó szerint a sérelmezett szövegrészek lehetőséget biztosítanak az „üzemorvosi szolgálatnak”, hogy folyamatosan megfigyelje, ellenőrizze a munkavállaló egészségi állapotát. Ez ellentétben áll a saját test feletti önrendelkezés jogával, amelynek alapja az emberi méltósághoz és a háborítatlan magánélethez való jog. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában megállapította, hogy az indítványozó álláspontjával ellentétben a támadott rendelkezések nem a munkavállalók önrendelkezési jogát korlátozzák, hanem a munkáltatónak jelentenek alkalmazási tilalmat. A munkavállalók szabadon mérlegelhetik, hogy az adott munkakört be kívánják-e tölteni, illetve ennek feltételeként alávetik-e magukat azoknak a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatoknak, amelyekre egyébiránt az általános egészségügyi és egészségügyi adatkezelési szabályok vonatkoznak. (Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre)
● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/1234/2013.)
Az Alkotmánybíróság október 28-án hozott határozatában elutasította a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény – a 2010. január 1-jétől 2011. december 31-ig hatályban volt – 68. § (2) bekezdése, továbbá – a 2008. december 1-jétől 2012. június 30-ig hatályban volt – 87. § (3) bekezdése, valamint az egyes vasúti utazási kedvezményekről szóló 57/2009. (X. 20.) KHEM rendelet 2. § (1) bekezdése és 16. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést. A Fővárosi Törvényszék bírája szerint a támadott rendelkezések nem felelnek meg a jogbiztonság követelményének, mert az összevetésükből nem állapítható meg, továbbra is fennáll-e az utazási kedvezményre való jogosultságuk az érintett nyugdíjba vonuló személyeknek. Másrészt utalt arra, hogy emiatt a 2010-ben nyugdíjba vonulók hátrányos helyzetbe kerültek a jogszabály hatályba lépése előtt nyugdíjba vonultakkal szemben, mert utóbbiak megkapták az utazási kedvezményt. Az Alkotmánybíróság megállapította: nem feladata, hogy a bíróság helyett a konkrét ügyben a jogértelmezést elvégezze. A határozat indokolása szerint a támadott szabályok a jogalkalmazók által jól körülhatárolható tartalmat hordoznak, nem eleve értelmezhetetlenek. A vitatott kérdés eldöntésére, az egyes vasúti társaságok munkavállalóit megillető utazási kedvezmények kölcsönös elismerésére a releváns jogszabályok mellett irányadók még az érintett vasúti társaságok közötti megállapodások konkrét tartalma, amelynek értelmezésére és figyelembe vételére kizárólag az eljáró bíróság rendelkezik hatáskörrel. (Előadó alkotmánybíró: Kovács Péter)
Az Alkotmánybíróság november 4-i teljes ülésének napirendje
● Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 49. § (4), (7) és (8) bekezdés, az 50. § (1), (2a) és (4) bekezdés, valamint az 52. § (2), (3), (5) és (6) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/1021/2013.)
Az indítványozó az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 49. § (4), (7) és (8) bekezdés, 50. § (1), (2a) és (4) bekezdés, 52. § (2), (3), (5) és (6) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések alkotmányos indok nélkül korlátozzák az országgyűlési képviselők vélemény-nyilvánítási jogát, illetőleg nem rendelkeznek az Országgyűlés döntésével szembeni jogorvoslat lehetőségéről.
● Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 50. § (1) bekezdése, valamint az 52. § (2) bekezdés a) pont alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/1022/2013.)
Az indítványozó az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 48. § (3), (4) és (7) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések alkotmányos indok nélkül korlátozzák az országgyűlési képviselők vélemény-nyilvánítási jogát, illetőleg nem rendelkeznek az Országgyűlés döntésével szembeni jogorvoslat lehetőségéről.
● A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 12. § (3)–(5) bekezdései, valamint a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól szóló 224/2011. (X. 21.) Korm. rendelet 3. § (2)–(3) bekezdései és a 4. § (3)–(4) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/2294/2012.)
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, valamint a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól szóló 224/2011. (X. 21.) Korm. rendelet egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszaható hatályú megsemmisítését kérte. A törvény támadott rendelkezései reklámcélú berendezések elhelyezésének feltételeit és korlátait állapítják meg. Az indítványozó szerint a korábbi szabályozáshoz képest ezek a rendelkezések nem tartalmaznak olyan többletelemet, amely a közlekedés biztonságához bármilyen szinten is hozzájárulna, ugyanakkor az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 54. § (4) bekezdésével és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 140. § (1) bekezdés a) pontjával ellentétesen párhuzamos „jogosultságot biztosítanak” a reklámcélú építmény eltávolítására. Álláspontja szerint a kormányrendelet 3. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenesen – visszaható hatállyal, rendeleti szinten – állapít meg jogellenességet, miközben jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat von el.
● Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 35. § (3) bekezdés alaptörvény-ellenességének vizsgálata, valamint folyamatban lévő ügyben alkalmazhatóságának kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/842/2012.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztésével – kezdeményezte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény azon rendelkezésének megsemmisítését, amely kimondja, hogy az adóhatóság által hozott határozat hiánya nem zárja ki a követelés peres vagy nem peres eljárásban történő érvényesítését. A bíró álláspontja szerint a jogállami jogbiztonság elve sérül, mert a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a felszámolt bt. beltagjával szemben az adóhatóság adókötelezettséget megállapító határozat hiányában is követelhesse az adótartozást. Szerinte az állam és adóalany közötti jogviszony hatósági jellegű, amelybe polgári jogi eszközökkel nem lehet beavatkozni, nem lehet a bíróság hatáskörébe utalni olyan kérdéseket, amelyek az adóhatóságra tartoznak.
● Gyöngyös Város Képviselőtestülete 34/2009. (XII. 14.) KT rendeletének 10. § (1) és (3) bekezdései, valamint a rendelet 3. számú melléklete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/757/2013.)
Az önkormányzati rendelet támadott rendelkezései kötelezővé teszik a hulladékszállítási közszolgáltatásnál a jogszabály mellékletében meghatározott választható gyűjtőedények közül a legalább 120 literes és legfeljebb 1100 literes hulladékgyűjtő edények használatát. Az indítványozó szerint nem a ténylegesen keletkező hulladékmennyiség után kell megfizetni a közszolgáltatási díjat, ami ellentétes a Ptk. szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségére vonatkozó 201. §-ával. A szabályozás sérti az egészséges környezethez való jogot, hiszen arra ösztönzi a lakosokat, hogy több szemetet termeljenek, mert úgyis az után kell fizetniük a díjat.
● A terrorizmust elhárító szerv titkos információgyűjtésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/3085/2012.)
Az indítványozók a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvénynek a – 2011. évi CCVII. törvény 8. §-ával megállapított – 7/E. § (3) bekezdése alábbi szövegrészei alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozták: „a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbtv.) 53-60. §-ának megfelelő alkalmazásával”, valamint „amelynek ellátása során az Nbtv. 38-52. §-a szerint jogosult adatok igénylésére és kezelésére. Az Nbtv. 56. § a)-e) pontjában meghatározott titkos információgyűjtést az igazságügyért felelős miniszter engedélyezi.” Az indítványozók szerint az, hogy a terrorizmust elhárító szerv bírói kontroll nélkül, pusztán miniszteri engedély alapján jogosult titokban megfigyelést végezni, az Alaptörvény VI. cikkében biztosított magán- és családi élet, az otthon és kapcsolattartás tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való joguk sérelmét okozza.
● A Győri Ítélőtábla Bf.86/2011/86. számú ítélete, illetve a Pest Megyei Bíróság 7.B.81/2006/2005. számú ítélete alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/3376/2012.)
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a támadott ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Érvelése szerint az ítélőtáblai ítélet sérti a pártatlan bírósághoz való jogát, mert meghozatalában olyan bírók vettek részt, akik korábban nyomozási bírói feladatokat láttak el.
● A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 2. § (1)–(2) bekezdéseinek, a 6. § c)-d) pontjainak, a 267. § (1) bekezdés j) pontjának, a 332. § (1) bekezdés d) pontjának, a 373. § (1) bekezdés I. c) pontjának, a 339. § (1) bekezdésének, a 416. § (1) bekezdés c) pontjának alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/1179/2012.)
Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztésével – kezdeményezte a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését. Álláspontja szerint a jogszabály nem szabályozza, hogy a törvényes vád hiánya miatti eljárás megszüntetését követően a vád kijavítható-e a bírósági határozatok alapján úgy, hogy az törvényesként megismételhető legyen. A támadott rendelkezések alapján az újabb vádemelések megszakítják az elévülést, így az ügyészi vádemelési lehetőség szinte korlátlan. A törvényes vád hiánya miatti megszüntetés esetén, az elévülési időn belül számtalan alkalommal nyílik lehetőség az ismételt vádemelésre ugyanazon tényállás alapján.
● A sportról szóló 2004. évi I. törvény 2010. január 1. és 2011. december 31. napja között hatályos 59. § (5) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/2623/2012)
Az indítványozó kezdeményezte a támadott törvényi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszaható hatályú megsemmisítését. A 2010. január 1-jével beiktatott és 2012. január 1-jével módosított szabályozás alapján nem részesül olimpiai járadékban, aki büntetett előéletű, illetve akivel szemben a bíróság bűncselekmény elkövetése miatt próbára bocsátást alkalmazott a próbaidő, illetve a meghosszabbított próbaidő alatt. Az indítványozót a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2007. január 18-án jogerőre emelkedett ítéletében bűnösnek találta garázdaság vétségében és egy év próbára bocsátotta. A támadott rendelkezés alapján az önkormányzati tárca sport szakállamtitkára olimpiai járandóságát megvonta. Az indítványozó álláspontja szerint a rendelkezés visszaható hatállyal állapít meg kötelezettséget, ami ellentétes a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2) bekezdésével, valamint a sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését is.
