Egy elfeledett indítvány

2014.03.28. Jogi Fórum / Munkatársunktól

Március 15-én hatályba lépett az új Polgári Törvénykönyv, de könnyen előfordulhat, hogy egyik rendelkezését – egy jó fél évtizede kelt államfői indítvány alapján – előbb vagy utóbb megsemmisíti az Alkotmánybíróság. Az ominózus paragrafus a gyűlöletbeszédet szankcionálja.

Több mint öt esztendeje, hogy Sólyom László, akkori köztársasági elnök 2008. november 26-án megküldte véleményezésre az Alkotmánybíróságnak az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítő eszközök biztosításáról szóló törvényt, amelyet az Országgyűlés 2008. november 10-én fogadott el. A T/6219. számú törvényjavaslat 1. § (1) bekezdése kimondja: „A csoport tagjainak személyhez fűződő jogát sérti, aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti, etnikai hovatartozás, a vallási meggyőződés vagy a szexuális irányultság által meghatározott csoportot sértő, céljában vagy hatásában megalázó vagy félelemkeltő magatartást tanúsít. Mentesül a jogkövetkezmények alól, ha bizonyítja, hogy a csoportot sértő magatartása – az eset összes körülményére figyelemmel – nem volt olyan súlyú, hogy az a csoport tagja személyhez fűződő jogának sérelmét okozta.”

A huzamos ideje „jegelt” törvényjavaslat sorsát oszthatja az új Polgári törvénykönyv (Ptk.) 2:54. § (2) bekezdése is. Székely László, az alapvető jogok országgyűlési biztosa, az új Ptk. megalkotásáért felelős korábbi miniszteri biztos a Jogi Fórum Szakmai Napján emlékeztetett, hogy a kódex ismételten kísérletet tesz a gyűlöletbeszéd szankcionálására. Az új Ptk. 2:54. § (5) bekezdése kimondja: „A közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a jogsértés megtörténtétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül személyiségi jogát érvényesíteni. A közösség bármely tagja a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésének kivételével a személyiségi jogok megsértésének valamennyi szankcióját érvényesítheti.” A rendszerváltás óta ez már az ötödik szabályozási próbálkozás. Az Alkotmánybíróság előtt ebben a kérdésben fekszik egy indítvány, és Székely László reményét fejezte ki, hogy a testület még március 15-ig, a kódex hatályba lépéséig dönt az ügyben, és nem a már hatályba lépett Ptk.-t „kasztrálja”.

Kiállt a szabályozás mellett Répássy Róbert, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium igazságügyért felelős államtitkára is, aki február 15-i sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az új kódex lehetőséget ad a közösség méltóságának védelmére a gyűlöletbeszéddel szemben a perindítás lehetőségének megteremtésével. Hozzátette: a várhatóan nagyszámú kereset miatt a jogalkalmazás könnyítése érdekében csak harminc napon belül lehet pert indítani, és nincs lehetőség a perbe beavatkozásra.

A gyűlöletbeszéd szankcionálásnak alkotmányossági korlátjai vannak – szögezi le Kondorosi Ferenc egyetemi tanár, volt igazságügyi államtitkár. "Különösképpen akkor, ha – jogászi frazeológiával élve – a véleménynyilvánításkor a véleménynyilvánítás szabadságának alanyi oldala ütközik az emberi méltósághoz való jog objektív, intézményvédelmi oldalával. Ráadásul a véleménynyilvánítás szabadsága privilegizált jog, amelyet az Alkotmánybíróság gyakorlata érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadsága azonban mégsem teljesen korlátlan – magyarázza a jogászprofesszor –, hiszen ha a vélemény a kommunikáció befagyasztását eredményezi, lehetőség van annak korlátozására."

A gyűlöletbeszéd elleni fellépés büntetőjogi szabályozása kapcsán az Alkotmánybíróság több alkalommal is vétót emelt. Kivételt jelentett a 30/1992. (V. 26.) AB határozat, amelyben az alkotmánybírák nem találták alkotmányellenesnek a „gyűlöletre uszít” magatartási formát, a későbbiekben azonban minden más jogalkotói törekvést alkotmányellenesnek minősítettek.

Ez történt az Országgyűlés által 1996 tavaszán elfogadott törvényjavaslattal is, amelynek meghozatalát Göncz Árpád köztársasági elnök kezdeményezte. A Büntető törvénykönyv (Btk.) módosítása kimondta: bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki a magyar nemzet, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, illetve gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményt követ el. A 12/1999. (V. 21.) AB határozat alkotmányellenesnek találta a közösség elleni izgatás tényállásának „gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményt követ el” fordulatát, mert az határozatlansága miatt magában hordozza a véleménynyilvánításhoz való jog önkényes korlátozásának lehetőségét is.

2004-ben is visszapattant az alkotmánybírákról a Btk. 269. §-ának újabb módosítási kísérlete, ugyanis Mádl Ferenc államfő indítványára alkotmányellenesnek minősítették a közösség elleni izgatás tényállását kiegészítő módosítást.

Az Alkotmánybíróság szerint a gyűlöletre izgatás kifejezés beiktatásával és az erőszakos cselekmény elkövetésére való felhívás külön kiemelésével a jogalkotó oly mértékben kitágította a büntetendővé nyilvánított magatartások körét, hogy az sérti a szabad véleménynyilvánítás jogát, az úgynevezett becsmérlési tényállás pedig szükségtelenül és aránytalanul korlátozza azt. A testület hangsúlyozta, hogy büntetőjogi eszközrendszer csak akkor alkalmazandó, ha más jogági eszközök már nem elegendőek.

2008-ban is kudarccal végződtek az újabb jogalkotói próbálkozások. Az Országgyűlés által elfogadott gyalázkodás elnevezésű tényállást. – Sólyom László köztársasági elnök indítványa alapján – a 95/2008. (VII. 3.) AB határozat alkotmányellenesnek találta. Az alkotmánybírák szerint a tényállásba foglalt magatartások – a gyalázkodó kifejezések használata, híresztelése és az ilyen testmozdulat végzése – alkotmányosan nem büntethetők. Az Alkotmánybíróság kifejtette: az állam elsőrendű kötelessége az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelme. Ez az alkotmányos parancs különböző kötelezettséget ró a jogalkotókra, a jogalkalmazókra és a politikai élet alakítóira. A testület szerint a törvényhozónak meg kell alkotnia azokat a jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik a társadalmi együttélést megnehezítő és egyúttal jogsérelemmel járó gyalázkodó, becsmérlő közlésekkel szembeni fellépést. A jogalkalmazók kötelessége a jogrendszer meglévő, a becsületsértést és a közösség elleni izgatást szankcionáló normáinak alkalmazása. A politikai élet alakítóinak pedig következetesen meg kell nyilvánulniuk a kirekesztő nézetekkel szemben.

Elbukott alkotmánybírósági megmérettetésen a Ptk. személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályait kiegészítő új tényállás is. A 96/2008. (VII. 3.) AB határozat – ugyancsak az államfő indítványára – megállapította, hogy a módosítás a véleményszabadság aránytalan korlátozására vezetne. A megjelölt közösségek sokasága, a közösséghez tartozás törvényi vélelme, a magukat egy közösséghez tartozónak valló személyek önrendelkezésen alapuló, korlátlan perindítási lehetősége, valamint társadalmi szervezetek, alapítványok fellépésének biztosítása nem a lehető legkisebb mértékre szorítják a véleményszabadság korlátozását, hanem éppen ellenkezőleg, gyakorlatilag parttalanná teszik azt. Emellett a személyhez fűződő jogok érvényesítésére csak személyesen van mód, így társadalmi szervezet a megsértett, személyhez kötött joggal összefüggésben nem dönthet a közösséghez tartozó személyektől függetlenül a jogérvényesítés kérdésében – érvelt az alkotmányvédő testület.

2008. november 10-én az Országgyűlés újabb Ptk.-módosítást fogadott el, azonban kihirdetés előtt Sólyom László újfent az Alkotmánybírósághoz fordult. A törvény célja az lett volna, hogy a közösséget súlyosan sértő magatartás esetén a közösség tagja személyiségi jogi pert indíthasson. Az államfő az indítványában részletesen kifejtette, hogy a törvény nem ad lehetőséget annak a kérdésnek a valódi mérlegelésére, hogy a jogaiban magát sértve érző személy valóban a tagja-e annak a sértett közösségnek, illetve hogy kellően szoros-e a viszonya az érintett közösséggel. A törvény – állította a köztársasági elnök – nem tisztázza az ehhez szükséges bizonyítási kötelezettségeket sem.

Nos, ez az indítvány fekszik ma is az alkotmánybírák asztalán. Az elmúlt években számos érv hangzott el pró és kontra, sok kritika érte az Alkotmánybíróság gyűlöletbeszéddel kapcsolatos álláspontját. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudomány Kara magánjogi és kereskedelmi jogi tanszékének óravázlata is leveszi a keresztvizet az ítélkezési gyakorlatról: „Amikor tovatűntek a rendszerváltás kezdeti mámoros évei, és lassan kezdett elképzelhetővé válni, hogy az Ab hipotézise [a 30/1992. (V. 26.) AB határozat – a szerk. megjegyzése] előbb-utóbb megdől, a testületben nem volt meg a rugalmasság, és a társadalmi szintű változásokról, a demokrácia tényleges megvalósulásának nehézségeiről tudomást nem véve úgy döntött, hogy makacsul ragaszkodik saját korábbi álláspontjához. Ezzel persze erősítette a testület gyakorlatának kétségtelenül szükséges koherenciáját is. Ugyanakkor más, rokon kérdésekben nem óvta ennyire a koherenciát. Az egyidejű következetlenség és rugalmatlanság oda vezetett, hogy a testületet több kritika érte, és bizony olykor nem voltak könnyen értelmezhetőek a döntései. A »clear and present danger« mérce későbbi, megmagyarázatlan átvétele mindenesetre nehezen érthető.”

Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke egy korábbi nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy nem a gyűlöletbeszédet védik, hanem a beszéd szabadságát, amennyire lehet, annak tartalmára való tekintet nélkül. Szerinte, ha a beszéd tartalmát is elkezdenék meghatározni, az könnyen cenzúrához vezethetne. A gyűlöletbeszéd szankcionálásáról folyó viták kapcsán elmondta, hogy a becsmérlő, megalázó, gyűlölködő kifejezések használatát a testület még megengedettnek minősíti, a gyűlöletre és tettlegességre való uszítást azonban már nem. Ha valaki egy népcsoport kitelepítéséről, pláne kiirtásáról beszél, akkor mindenképpen túllépi a szólásszabadság határát. „Kérdésem az – jegyezte meg az elnök –, hogy miért nem erősödik a társadalmi fellépés a gyűlölködőkkel szemben.”

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
GYŰLÖLETBESZÉD
ÚJ PTK