A nemzetközi jogi gyakorlatban néha nagy gondot jelent annak eldöntése, hogy egy fegyveres konfliktus belsőnek vagy nemzetközinek tekithető-e. Erre példák az olyan polgárháborúk, ahol a lázadók illetve a kormány oldalán idegen országból származó katonák is harcolhatnak. Ezekben az esetekben tisztázatlan a helyzet, hogy az ellenségeskedéseket nemzetközi vagy belső összeütközésekre vonatkozó jogszabályok alapján kell-e megítélni. Az ilyen fegyveres összeütközéseket nevezzük “nemzetköziesített” belső konfliktusnak. Ilyen vegyes konfliktus volt például a kongói polgárháború.

A genfi egyezményekben meghatározott súlyos jogsértések tilalma (a közös 3. cikkben megemlített tilalmak kivételével) csak a nemzetközi fegyveres konfliktusokra vonatkozik, és az arra épülő vádat a védelem könnyen semlegesítheti. A genfi egyezmények közös cikkei persze tilalmakat fogalmaznak meg a belső összeütközések bizonyos eseteire is, ám a sebesültek és a betegek mellett csak az „ellenségeskedésben közvetlenül nem résztvevő” személyekkel kapcsolatban, és e csoport szabatos meghatározása bizonyos viszonyok között ugyancsak felvethet nehézségeket (pl. irreguláris fegyveres csapatokkal való konfliktus).

A Szerző közjegyzői iroda jogi asszisztense, joghallgató.