Vagyonosodási vizsgálatok a bírósági joggyakorlat tükrében - A Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának megállapításai

2014.07.30. Jogi Fórum / Horváth Eszter

„A személyi jövedelemadó megállapítása során alkalmazott ún. becslési eljárással kapcsolatos ítélkezési gyakorlat vizsgálata (vagyonosodási vizsgálat)” elnevezésű joggyakorlat-elemző csoport befejezte munkáját. Olvasóinkat a Dr. Lomnici Zoltán a joggyakorlat - elemző munkacsoport vezetője, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökének tájékoztatója alapján avatjuk be a részletekbe.

Lomnici Zoltán 35 éve lépett bírósági szolgálatba, melyből 21 éve adóperekkel telt. Rajta kívül 14 főből állt a bizottság, bírósági vezetőkből, bírákból, és szakértőkből, mint például az adótanácsadók szervezetének vezetője, a könyvvizsgálók szervezetének vezetője, és az ELTE pénzügyi tanszékének vezetője. Egy éven keresztül 208 aktát néztek át. A 2012-es adóévet vizsgálták, de lévén, hogy a bírák és a szakértők több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, általános megállapításokat tudtak tenni. A vizsgálat eredményei azért is jelentősek, mert a vagyonosodási vizsgálatok kapcsán a költségvetésbe befutó összegek még a költségvetés szempontjából is jelentősek.

A vizsgálat egyrészt áttekintette, hogy hatékony-e ma Magyarországon az adóhatározatok törvények alapján történő bírósági felülvizsgálata. A végkövetkeztetés értelmében igen. Ez azért is jelentős megállapítás, mert jogállami szempontból is hangsúlyos, hogy egyetlen kormány se tudja fegyverként használni az adóhatóságot. Másrészt egy valamennyiünket érintő kérdés, hogy az adóhatóság tiszteli-e az adózókat megillető garanciális jogosítványokat, még akkor is, ha a költségvetési bevétel biztosítása az elsődleges célja.

Hazánkban évente általában 2-3000 adóper indul, melyeknek döntő többsége vagyonosodási vizsgálat. A nem adózott jövedelmekből származó vagyongyarapodás becsült összegét 10 milliárd forintra teszik. Ennek csak egy részét – körülbelül 2-3 milliárd forintot – vitatják az adózok, tehát az alsó fokú bíróságok illetve a Kúria két- három milliárd forintról döntenek.

A becslés alkalmazására akkor kerül sor, ha az adóhatóság álláspontja szerint az adózó vagyongyarapodásával, vagy az életvitelre fordított kiadásával nincs arányban a megszerzett jövedelem. Hazánkban nagyon sok vizsgálat indul bejelentésre és ezeknek az eljárásoknak jó része eredményes. A társadalmat valóban joggal irritálja, hogyha valaki nagy jövedelemre tesz szert, mégsem járul hozzá a közterhekhez miközben pl. az egészségügyi ellátást használja és az utakon közlekedik. A vizsgálattal érintett ügyekben a forráshiány az adott esztendőben 2,2 milliárd volt SZJA adónemben, egészségügyi hozzájárulás adónemben pedig 838 millió forint. Valamennyi adónemet tekintve az adóhatóság 2,6 milliárd adóbírságot, 2 milliárd késedelmi pótlékot és 740 millió forint mulasztási bírságot szabott ki. A bíróság elé került összes ügy 65,8 százalékában azt állapította meg a bíróság, hogy az adóhatóság nem sértett törvényt – tehát a keresetet elutasították. A fennmaradó részben valamilyen szabálytalanság történt. A joggyakorlat elemző csoport vizsgálta ezt az arányt a Kúria esetében is, és megállapította, hogy a Kúria elé került ügyek 67,1 százalékban hatályában fenntartották az ítéletet. Általánosságban elmondható, hogy az ügyek 70-80% át az adóhatóság nyeri. Ez egyébként nemzetközi összehasonlításban reális adatnak tűnik és jelzi, hogy az adóhatóság törvényesen működik.

A vizsgálattal érintettek 64 százaléka egyéni vállalkozó és munkavállaló volt, de a munkanélküliek száma is csaknem 6 százalékot tett ki. Tehát munkaviszony megléte nélkül is történt jelentős vagyongyarapodás – itt balatoni, vagy akár külföldi villára, nagy értékű személygépkocsira gondolhatunk. A munkacsoport megállapította, hogy arról, hogy becslési eljárás, tehát vagyonosodási vizsgálat indult az illető adózó ellen az adóhatóság az esetek 64,9 százalékában nem értesítette az adózót, így ő azt rutin adóellenőrzésnek képzelhette. Mégis ez ellen az adózóknak csak 6,6 százaléka emelt kifogást.

A vagyongyarapodás magyarázatára különféle okokat jelöltek meg az adózok. 65 százalékban a kölcsönt, 16 százalékban az ajándékozást, 16 százalékban megtakarítást. Érdekesebb ok volt a szerencsejátékból származó nyeremény, a kincstalálat és volt olyan „karakán” adózó is, aki bevallotta, hogy vagyongyarapodása lopásból származik.

A vizsgálat részét képezte és igen drámai eredményt mutat a „nyomon kívüli gazdaság”, vagyis a fekete és szürke gazdaság GDP-hez viszonyított aránya, mely hazánkban egy uniós becslés szerint 22,5%. Ennek döntő oka az adóbefizetés elmaradása. Évi kétezer milliárd forinttal rövidítjük meg a költségvetést és ez több annál, mint amit személyi jövedelemadóként befizetünk.

Az Alkotmánybíróság többször vizsgálta, hogy az adózás rendjéről szóló törvény megfelel-e az alkotmányos követelményeknek és azt állapította meg, hogy igen. Minden esetben kiemelte az adózókat védő garanciák jelentőségét. A vagyonosodási vizsgálatok esetében ez azért fontos kérdés, mert az általános bizonyítási teher – tehát hogy az adóhatóságnak kellett bebizonyítania, hogy az adózó nem fizetett adót – egy ponton megfordul. A becsléssel megállapított bevétel lehetséges összegének rögzítése után már az adózónak kell azt bizonyítania, hogy a bevétel reális. A jogszabály e részét a könyvszakértők és az adószakértők problematikusnak tartják, mivel az adózók nagyon jelentős része nem ügyvédi képviselettel jár el. A munkacsoport számtalan olyan konkrét esetet talált, ahol magára nézve terhelő adatokat adott be az adózó.

A vizsgálat fő megállapítása, hogy a bírói gyakorlatban alapvető hiányosságok nem tapasztalhatók, az adóhatóság a perek többségét megnyeri. A jogállamiság szempontjából figyelmeztető veszélyt nem tapasztaltak, két ponton viszont szükség lehet a jogszabály módosítására.

Minden olyan bizonyítást le kell folytatni, amit az adózó fontosnak tart, és amely változtathat azon az összegen, amit kiró rá az adóhatóság. Ha egy ilyen ügyben – ahol megfordul a bizonyítási teher – a bíróság nem egyenrangú félnek tekinti az adóhatóságot és az adózót, az végzetes lehet. Egzisztenciákat tehet tönkre, egy tévesen megbecsült összeg, vagy ha valójában legális, reális fedezete volt a vagyongyarapodásnak. Az adózók egy nagyon jelentős része nem tud arról, hogy öt évig meg kell őrizni a dokumentumokat. Sokszor emiatt nem tudják bizonyítani, hogy reális a vagyongyarapodás és olyan összegeket kell befizetniük, amik – a devizahiteles adóshoz hasonlóan – az adóhatóság tévedése esetén tönkretehetnek családokat.

A munkacsoport az adózás rendjéről szóló törvényt szeretné kiegészíttetni egy olyan szabállyal, ami kizárná a teljességi nyilatkozat tételét az ellenőrzési eljárás megkezdésekor. Ez azért is fontos, mert az adózók jelentős hányada nem rendelkezik adózási szakismeretekkel és nincs jogi képviselője. A javaslat értelmében az írásbeli nyilatkozat megtételére, az ellenőrzés időtartamába nem számító, legalább harmincnapos határidőt kellene biztosítani. Ez egy olyan garancia lenne, amely az adózót védené. A bírósági eljárásnak nem annak eldöntése a fő feladata, hogy a költségvetésbe várt összegek valóban befolytak-e a költségvetésbe, hanem hogy az adóhatóság sértett-e törvényt és az adózó kijátszotta-e az  adózási szabályokat.

A másik a munkacsoport által elérendő módosítás az értesítési kötelezettség szabályának jogszabályba iktatása. Ezzel az adózó tudna róla, hogy ellene olyan eljárás folyik, amelynek már komoly következményei lehetnek.

A munkacsoport összefoglaló véleménye itt elolvasható.

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
ADÓZÁS
VAGYONOSODÁSI VIZSGÁLAT
KÚRIA JOGGYAKORLAT-ELEMZÉS