Nils Wahl főtanácsnok szerint az egyetlen fogyasztóval szembeni valótlan információközlés, amennyiben az elkülönült esetnek minősül, nem tekinthető tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak. – Főtanácsnoki indítvány a C-388/13. sz. UPC ügyben
A UPC televíziós kábelszolgáltató egyik ügyfele tájékoztatást kért arra vonatkozóan, hogy a részére 2010-ben kiállított éves számla mely befizetési időszakra vonatkozott pontosan, mivel az a számlából nem volt megállapítható. A UPC válaszában közölte, hogy a kérdéses számla a 2010. január 11-től 2011. február 10-ig terjedő időszakra vonatkozik.
Az ügyfél ezután 2011. február 10. napjával kérte a kábelszolgáltatási szerződés megszüntetését. A szolgáltatásból való kikapcsolásra azonban csak 2011. február 14-én került sor, mivel a UPC szerint ez az elszámolási időszak tényleges záró időpontja, a február 10-i dátum közölésére csak elírás miatt került sor. Így az ügyféltől annak ellenére kérte az elírással érintett időszakra az előfizetési díj megfizetését, hogy az időközben már egy másik szolgáltatóval szerződést kötött, és annak keretében díjat is fizetett.
Az ügyfél panaszára eljárt Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság megállapította, hogy a UPC eljárása a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül, és ezért azt 25 000 forint bírság megfizetésére kötelezte.
Az ügyben eljáró Kúria előtt felmerült a kérdés, hogy az uniós jog által szabályozott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megvalósulásához elegendő-e annak megállapítása, hogy a szolgáltató bármely okból valótlan információt közölt a fogyasztóval, vagy annak bizonyítása is szükséges, hogy eljárása során megsérti a szakmai gondosság követelményeit.
Miután a Kúria szerint a jelen ügyben minden jel arra utal, hogy nem egy szisztematikusan követett jogsértő gyakorlatról, hanem egy egyetlen ügyfelet érintő ügyintézői tévedésről van szó, a magyar bíróság azt is szeretné megtudni a luxembourgi bíráktól, hogy „kereskedelmi gyakorlatnak” tekinthető-e az egyetlen fogyasztóval szembeni valótlan információközlés.
Egy hasonló osztrák ügyben (C-435/11) a Bíróság 2013. szeptember 19-én kimondta, hogy a fogyasztóval szemben folytatott megtévesztő kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen és ekként tiltott, anélkül, hogy bizonyítani lenne szükséges, hogy e gyakorlat ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel is. Ezzel a döntésével a Bíróság választ is adott a Kúria által feltett első kérdésre.
A Kúria második kérdése vonatkozásában Nils Wahl főtanácsnok indítványában annak kimondását javasolja a Bíróságnak, hogy az egyetlen fogyasztóval szembeni valótlan információközlés, amennyiben az elkülönült esetnek minősül, nem tekinthető a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló uniós irányelv értelmében vett kereskedelmi gyakorlatnak.
A főtanácsnok szerint ugyanis ahhoz, hogy egy magatartás „gyakorlatnak” minősüljön, szükséges, hogy az vagy címzettek meghatározatlan csoportja felé irányuljon vagy több fogyasztó vonatkozásában ismétlődjön.
