Az Országos Bírósági Hivatal 2014. júliusában második alkalommal hirdetett meg öt hónapos gyakornoki pozíciót az Európai Unió Bíróságára bírák és bírósági titkárok számára. A pályázatot Kollár Emese nyerte el, aki jelenleg a Pesti Központi Kerületi Bíróság titkára. A fiatal jogász az Európai Unió Bíróságán végzett feladatairól,illetve tapasztalatairól mesélt.

Fotó: OBH

Mettől meddig vett részt az Európai Unió Bíróságának munkájában? Melyek voltak a főbb feladatok?

Szakmai gyakorlatomat 2014. szeptember 15. és 2015. február 13. között töltöttem dr. Juhász Endre bíró úr kabinetjében, ahol az a szemlélet érvényesült, hogy a gyakornokoknak elsősorban a tanulás és a kutatás a feladatuk.

Egy gyakornok számára a leghasznosabb az, ha választ egy olyan kutatási területet az uniós jogon belül, ami érdekli, és figyelemmel kíséri az ilyen tárgyú ügyek elbírálását. Ennek keretében konzultál a kijelölt referensekkel és a bíró úrral, illetve tárgyalásokat látogat.

Kutatási területként a közbeszerzési jogot választottam, továbbá eljárásjogi szempontból feldolgoztam az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmek elbírálási folyamatának lépéseit. Juhász Endre bíró úrtól közvetlenül is kaptam jogszabály-kutatási feladatokat, illetve jogeset-összefoglalót is készítettem számára. A Fordítási Főigazgatóság felkérésére előadást tartottam a Luxembourgban található uniós intézményeknél dolgozó magyar kollégáknak az előzetes döntéshozatali eljárások nemzeti oldaláról és a magyar bírósági igazgatási rendszerről.

Milyen szakmai kérdéssel foglalkozott a legtöbbet?

Az OBH-tól kapott egyik kiemelt feladatom volt, hogy részletesen tárjam fel az Európai Bíróság működését és az egyes szervezeti egységek feladatait. Ezt a szakmai beszámolóimban részletesen bemutattam. Az előzetes döntéshozatali eljárások gyakorlata kapcsán egy kérelem “útját” vizsgáltam az iktatástól kezdve az érdemi elbírálásig, külön figyelemmel arra, hogy melyik szervezeti egység milyen szempontokat vizsgál a folyamat során.

Mennyiben tér el az uniós előzetes döntéshozatali eljárás egy hazai bírósági eljárástól?

Azon kívül, ami a tankönyvekben ismert, érdekesség, hogy mielőtt a kérelem egy bíróhoz kerül elbírálásra, előtte számos vizsgálaton esik át. Ez lényeges eltérés a magyar gyakorlathoz képest, mert nálunk minden iratot közvetlenül a bíró kap meg, aki ezt követően dönt a további teendőkről. Az Európai Bíróságon az összes kérelmet előbb a bíróság hivatala vizsgálja meg, ezzel párhuzamosan lefordítják, majd ezt követően a kutatási és dokumentációs osztály egy érdemi jogeset-elemzést készít. Valamennyi szervezeti egységnél jogászok vizsgálják az anyagot és csak ezután kerül az ügy az előadó bíróhoz, illetve a kabinetjéhez.

Kint tartózkodása alatt meglátogatta a fordító irodát, megismerte a Számvevőszéket, fogadta a Pécsi Tudományegyetem jogász hallgatóit, illetve részt vett tárgyalásokon is. Melyik volt a legizgalmasabb téma, amivel foglalkozott?

Témáját tekintve az előzetes döntéshozatal folyamata volt a legérdekesebb. A mindennapi munka során pedig maguk a tárgyalások, amelyek szintén máshogy zajlanak az Európai Bíróságon. Egy-egy ilyen eljárásban az aktuális nemzeti jogszabály gyakorlati megvalósulásáról is kérdeznek, hiszen hiába vannak a jogszabályhelyek leírva az anyagban, a Bíróság számára fontos kérdés azok gyakorlati érvényesülése.

Hogy zajlik egy tárgyalás odakint? Mennyiben tér el a hazai formától?

Az előzetes döntéshozatali eljárások szóbeli szakaszában tipikusan nincs bizonyítási eljárás. Van ugyan eljárásjogi lehetőség szakértő vagy tanú alkalmazására, de ezt a legritkább esetben veszik igénybe. A tárgyalás a felek perbeszédeinek előadásából áll, majd a bíróság kérdéseket intéz a felekhez. 

Kötelezően részt vesz az eljárásban azon tagállam kormányának képviselője, ahonnan a kérdést feltették, illetve képviselője útján az Európai Bizottság is, amely az uniós jogi normák kezdeményezője a jogalkotásban. Továbbá az alapeljárásban résztvevő felek képviselői is részt vehetnek a tárgyaláson, illetve bármely tagállam jogosult arra, hogy észrevételt tegyen. Érdekes volt látni, hogy a Bíróság által feltett kérdések a legtöbb esetben jogkérdések voltak, általában a felek jogi álláspontjára vagy a nemzeti jogszabállyal kapcsolatos gyakorlatra voltak kíváncsiak a tanács tagjai. Volt példa arra is az egyik tárgyaláson, hogy egy uniós norma értelmezésénél a jogszabály egyes verzióinak elfogadásáról kérdezték az Európai Bizottság jelen lévő képviselőjét. Általános a felek, jogi képviselők rendkívüli felkészültsége, nemcsak az aktuális tényállásból, hanem az Európai Bíróság vonatkozó joggyakorlatából is. Az is gyakran előfordul, hogy egy uniós bírósági döntés egyes pontjainak értelmezéséről kérdezik a feleket, akiknek ott helyben kell számot adniuk az ezzel kapcsolatos ismereteikről.

Az Uniós tagállamok eltérő gazdasági, kulturális és jogi környezettel rendelkeznek, így az EU-ban néha nehéz konszenzusra jutniuk. Mit tapasztalt ennek kapcsán? Mennyire érződik ez a hatás az előzetes döntéshozatali eljárásban?

Bár a tagállamok közötti különbségek inkább a jogalkotásban érződnek, azért ez megmutatkozik az Európai Bíróság előtti eljárásokban is. Nem az Európai Bíróságnak a kérdésekre adott válaszaiban, hanem sokkal inkább az előzetes döntéshozatali kérdések és a kapcsolódó nemzeti jogszabályok értelmezésénél figyeltem meg nehézségeket.

Ahhoz, hogy a kérdést és a hozzá kapcsolódó tényállást egy másik tagállamból származó bíró is megértse, sokszor szükséges egyfajta rálátás az adott jogi kultúrára. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az EU-ban egyaránt vannak tagállamok az angolszász és a kontinentális jogrendszerekből. Ha a nemzeti bíró kérdez valamit, egy másik tagállamból származó kolléga számára többletinformáció szükséges ahhoz, hogy a kérdést ugyanúgy értse, ahogyan a kérdező. Csak ilyen esetben képes az Európai Bíróság hasznos választ adni a kérdést feltevő bírónak. Tekintettel erre, nagyon fontos a tényállás megfelelő ismertetése, de legalább ilyen fontos annak bemutatása, hogy a nemzeti bíró az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez miért tartja szükségesnek az előzetes döntéshozatali kérdésekre való válaszadást. A kérelem megfogalmazásánál egyértelmű és rövid mondatokat célszerű alkalmazni, figyelemmel arra, hogy azt huszonhárom nyelvre fogják lefordítani.

Bár az összes eljárást nyelvi sokszínűség jellemzi, a munkanyelv a francia. Az Európai Bíróságon egyébként több mint kétezer ember dolgozik és ebből mintegy ezer fő a Fordítási Főigazgatóság munkatársa. A számok magukért beszélnek, kifejezik egy uniós intézményben a többnyelvűség hangsúlyos szerepét. Időtartamát tekintve átlagosan egy – másfél évig tart egy előzetes döntéshozatali eljárás, de ez több tényezőtől függ. A rendszer hatékonyságához elengedhetetlen a jó kérdésfeltevés. Ezért amikor egy bíró felteszi a kérdést, fontos, hogy minden releváns körülményt, információt leírjon, ami segítheti az arra való válaszadást. Ezáltal egyfajta együttgondolkodás jön létre a hazai és az uniós bírák között.

Mik a további tervek? Mit lehet itthon is hasznosítani a kinti tapasztalatokból?

Egy olyan gyakorlati útmutató kidolgozását tervezem, amely bemutatná, hogy az előzetes döntéshozatali kérelem megfogalmazásakor milyen szempontokat kell figyelembe venni. Ezzel kapcsolatban szívesen tartok előadást is, ahol szintén a praktikus, gyakorlatban is hasznosítható információkra kívánom helyezni a hangsúlyt. Angol és német minták, valamint a vonatkozó joggyakorlat alapján kidolgoztam egy „végzésmintát” is, ami egyelőre még további egyeztetést igényel, de szeretném, ha segédanyagként ez is elérhető lenne a hazai bírák számára.