Mindegy, hogy nyári vagy évközi diákmunkáról beszélünk, alkalmi vagy hosszabb időre szól a megállapodás, teljes vagy részmunkaidős: mindenképp kössünk munkaszerződést! Csak így biztosított, hogy a munka elnyeri méltó jutalmát: vagyis a munkavállaló diák megkapja a fizetségét az elvégzett munkája után.

A nyár közeledtével egyre több diák igyekszik szabad idejében a szórakozás mellett zsebpénzét is előteremteni. Iskolaszünetben 15 éves kortól, tanulmányi időszakban 16 éves kortól van erre lehetősége a fiataloknak. A nyári idénymunka lehetőségeknek se szeri, se száma, de azért érdemes már a keresést is körültekintően végezni, és csak olyan helyre elszegődni, ahol az első megbeszélésen pontosan körvonalazódik a feladat, a munkaidő és az órabér. Elengedhetetlen, hogy ezekről még a munkába állás előtt munkaszerződést írjanak alá a felek: a munkaszerződésben a személyes adatokon kívül mindenképpen szerepelnie kell, hogy ki a munkáltató, mi a munkakör, mi az elvégzendő munka, és ezért mennyi fizetés jár.

Nem kötelező, de akkor is érdemes írásban szerződést kötni, ha a munkáltató az egyszerűsített foglalkoztatási forma keretében alkalmazza munkavállalóját, mivel a megállapodást csak így lehet biztosan utólag is számon kérni.

Bármilyen munkát vállal is a tanuló, ha még nincs 18 éves, szüleinek vagy törvényes képviselőjének is hozzá kell járulnia a munkavégzéshez. Nem feledkezhet meg az adózásról sem: ha nincs adószáma, igényelnie kell, a munkáltató pedig az ő béréből is levonja az adót, akár a többi alkalmazottja esetében. Ehhez még a tényleges munkakezdés előtt be kell jelentenie a diák munkavállalót az adóhivatalnál, csak ettől válik a foglalkoztatás legálissá. Azt, hogy ez megtörtént-e, érdemes leellenőrizni (https://ugyfelkapu.magyarorszag.hu/ weboldal „Taj-szolgáltatások” menüpont). A bejelentés a garancia arra, hogy munkáltató fizetni fogja a járulékokat, így az alkalmi munkavállaló is jogosult lesz társadalombiztosítási ellátásra, és a nyugdíja is magasabb lesz.

Jó hír, hogy rövidebb időtartamú munka esetén is megilleti a munkavállalót az éves szabadság időarányos része. Mivel évente 20 nap rendes szabadság jár, ezért ha két hónapot dolgozik a diák, alapesetben akkor is megilleti őt 3 fizetett szabadnap. Ha ezt nem veszi ki, akkor a munkáltatónak ki kell fizetnie neki, amikor megszűnik a munkaviszony. Ha a diák még nem, vagy csak adott évben
tölti/töltötte be a 18. életévét, akkor évente további 5 nap pótszabadság, vagyis összesen évi 25 nap jár számára. Így a fenti példánál maradva 2 hónap után arányosítva már 4 nap szabadságot vehet ki a dolgozó fiatal.

A nappali tagozatos diákok közül sokan dolgoznak iskolaszövetkezeten keresztül. Ebben az esetben a diák a szövetkezettel létesít munkaviszonyt, és a szövetkezet közvetít ki az adott vállalkozásokhoz. A munkaszerződést ilyenkor is írásban kell megkötni, de nem kell benne meghatározni sem az alapbért, sem a munkakört, hiszen ez alkalmanként változhat. Elég csak a munkavállaló által vállalt feladatok körét, az alapbér legkisebb összegét, és kapcsolattartás módját megadni. A konkrét munkavégzési feltételekről minden egyes munkavégzéssel kapcsolatban külön írásos megállapodást kell kötni, amelyben már rögzíteni kell az adott munkakört és az adott munkabért is.

Ugyan ebben a foglalkoztatási formában általában nem jár fizetett szabadság a diáknak, de legalább annyi munkavégzési kötelezettséggel nem járó szabadnapot kell kapnia, mint amennyi szabadság más esetben járna neki. Vannak azonban esetek, amikor az iskolaszövetkezeti tagság keretében dolgozó diákot is megilleti a díjazás, például akkor, ha a munkáltató vagy a szolgáltatást igénybevevő cég beosztotta őt munkavégzésre, de végül mégsem tud munkát adni neki, vagy ha a munkáltató mentesítette a munkavégzés alól. Ha a szövetkezeti tag aktuálisan munkát végez, néhány más esetben is járhat neki fizetség, többek között például akkor, ha kötelező orvosi vizsgálatra megy, vagy vért ad.