Az Európai Parlament október elején elfogadta a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló új irányelvet (2. Pénzforgalmi Irányelv). Az új szabályok célja a fogyasztók fokozottabb védelme, az online és mobilfizetések biztonságosabbá tétele, valamint a piac megnyitása az új szolgáltatók részére. Mit jelent mindez a gyakorlatban?
Az első pénzforgalmi irányelv 2007-es elfogadása óta az elektronikus kereskedelem területen új szolgáltatók jelentek meg. Ezek a bankoktól független fizetési szolgáltatók – pl. a német SOFORT Banking, a svéd Trustly vagy a holland iDeal, melyeket a 2. Pénzforgalmi Irányelv úgynevezett megbízásos online átutalási szolgáltatóként definiál – lehetővé teszik, hogy a vásárló a kereskedő weboldalán megvásárolt terméket banki átutalással fizesse ki anélkül, hogy a bankkártyája adatait megadná, vagy elnavigálna a kereskedő oldaláról az internetbank felületére. Amennyiben a vásárló egy terméket meg szeretne vásárolni, a webáruház oldalán (például a Sofort Banking esetében) ráklikkel a „Sofort” ikonra, majd kiválasztja, hogy melyik bankszámlájáról kívánja a termék árát kifizetni. Ezt követően az internetbanki átutalásoknál használt tokenre vagy mobiltelefonra érkező kód megadásával a fizetés jóváhagyása is azonnal megtörténik. A PayPal-al ellentétben e fizetési szolgáltatások esetében nem szükséges a szolgáltatónál külön számlát fenntartani és oda pénzt utalni, így az online fizetési szolgáltató egy pillanatig sem rendelkezik a vásárló pénze fölött.
A 2. Pénzforgalmi Irányelv hangsúlyozza, hogy az új pénzforgalmi szolgáltatások szerepe az elektronikus kereskedelemhez kapcsolódó pénzforgalomban abban áll, hogy „szoftverhidat” hoznak létre a kereskedő weboldala és a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatójának online banki platformja között. Az irányelv által szabályozott online átutalásos fizetések teljesen más elven működnek, mint pl. a PayPal. Itt ugyanis nincs szükség arra, hogy a fizető fél külön számlát tartson ill. regisztráljon a szolgáltatónál, hiszen az irányelv szerint a szolgáltató nem rendelkezik az ügyfél pénzével, az soha sem kerül a birtokába. A fent említett szoftverhíd, amely a kereskedő weboldala és a bank online platformja között létesül, ugyanis azt biztosítja, hogy az ügyfél közvetlenül a saját bankszámlájáról utal és nincs szükség arra, hogy a szolgáltatónál akár bankkártya számok, akár bankszámlaszámok kerüljenek regisztrálásra. A PayPal esetében az áru kizárólag azt követően kerül elküldésre, ha a teljesítés megtörtént. Az online átutalási rendszer viszont arra ösztönzi a kereskedőt, hogy késedelem nélkül kiadja az árut vagy teljesítse a szolgáltatást azt követően, hogy az online átutalási szolgáltató biztosította a fizető felet arról, hogy a fizetés kezdeményezése megtörtént.
Az online átutalási rendszer biztonságát az szavatolja, hogy egyrészről a bankoknak, másrészről az online átutalási szolgáltatóknak meg kell felelniük az irányelvben támasztott biztonsági követelményeknek és az adott technológiát szabályozó, az Európai Bankhatóság (EBA) által kidolgozott technikai sztenderdeknek.
A fenti eljárás viszont nélkülözhetetlenné teszi azt, hogy a szolgáltatók hozzáférést kapjanak a bankok által vezetett pénzforgalmi számlákhoz, illetve azok adataihoz. Ez a 2. Pénzforgalmi Irányelv talán egyik legellentmondásosabb területe, ugyanis a hozzáférés megadása banktitkot érintő- és adatvédelmi, továbbá pénzmosással kapcsolatos kérdéseket is felvet.
A fizetési számlákhoz történő hozzáférés engedélyezhetősége tárgyában az egyes tagállamok pénzügyi felügyeleti szervei és versenyhatóságai eddig eltérő gyakorlatot követtek. Így például Németországban a Szövetségi Versenyhivatal 2011. februárjában a kartelljogi szabályozásba ütközőnek nyilvánította a német bankok általános szerződési feltételeinek azon rendelkezéseit, amelyek megtiltják az ügyfelek számára, hogy harmadik fél (pl. a SOFORT Banking) részére kiadják a pénzforgalmi számlájuk adatait, hozzáférést biztosítva így a számlájukhoz.. Ezzel szemben az AFAS Software és az ING Bank között 2011-ben folytatott per során az ING Bank arra hivatkozott, hogy az általános szerződési feltételek és a Holland Bankszövetség egységes biztonsági előírásai megtiltják az ügyfelek részére, hogy személyes internetes banki adataikat harmadik személynek kiadják. Amennyiben az mégis megtörténik, az ügyfél szerződésszegést követ el. A holland bíróság az ING javára döntött és azt állapította meg, hogy a csalás megakadályozása érdekében a pénzforgalmi számlák nem válhatnak harmadik fél, így az online fizetési szolgáltatók számára hozzáférhetővé. Az AFAS Software az – akkor már tervezet formájában létező – 2. Pénzforgalmi Irányelv rendelkezéseire is próbált hivatkozni, azonban ezt a bíróság elutasította, mondván, hogy az irányelv még nem lépett hatályba, és egyelőre a hivatkozott rendelkezések is vita tárgyát képezik még az Európai Parlamentben.
A 2. Pénzforgalmi Irányelvet október 8-án fogadta el az Európai Parlament és várhatóan ez év végén jelenik majd meg az Európai Unió hivatalos lapjában. Az Irányelv a megjelenését követő 20. napon lép majd hatályba, az egyes tagállamoknak onnantól számított két év alatt kell a benne foglaltakat nemzeti jogukba átültetni, így ezt követően már minden tagállamban a bíróság előtt is hivatkozni lehet az Irányelvben foglaltakra. Az új Irányelv kifejezetten rendelkezni fog arról, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a bankok ne akadályozhassák az online fizetési szolgáltatók részére a hozzáférést az ügyfeleik pénzforgalmi számláihoz, így téve lehetővé a weboldalon keresztül történő, bankkártya-adatok megadása nélküli online átutalásos fizetéseket.
